Menő baleset, parádés riposzt, sátánista szomszédok

[2010. július 18. 17:00]

Pink akrobatamutatvány helyett rázuhant egy fémkerítésre, de még viccelni is tudott. Glenn Danzig kiakadt a képregényen, ami Henry Rollins szeretőjeként ábrázolja őt. Prince vélelmezésére, hogy halott az internet, Kenny G riposztozott parádésan. Fiúbandasztár és gonosz kiadó; Pink Floyd-tagok barátkozása; balesetek sztárlábakkal; bagóért elkótyavetyélt raplemez; csivava.

Csúnya balesetet szenvedett Pink, de nem lett semmi baja. Nürnbergben tartott koncertjén az utolsó számban egy hámba erősítve repkedett volna a közönség fölött, azonban nem sikerült jól bekapcsolni, és a szegény énekesnő a színpadot a nézőtértől elválasztó kerítésbe csapódott bele. Kis idő múlva saját lábán jött elő, de a koncertet le kellett állítani - emiatt később bocsánatot is kért a nürnbergi rajongóktól -, kórházba szállították, hogy kivizsgálják, nem történt-e baja. De, mint később a Twitteren megírta, egy csontja sem tört el, a tüdejében sem volt víz, csak nagyon fájt mindene. Aztán pedig megüzente a salemi rajongóknak (szintén Németország), hogy nem marad el a koncert, még akkor sem, ha csak mászva tud feljutni a színpadra - és nagyon jól sült el az este, a tanulság: "Mindig rögtön ülj vissza a lóra, ami ledobott a nyeregből." Pink több viccet is elsütött az esetről a Twitteren, a legjobb minden bizonnyal ez volt: "Remélem, legalább menőn nézett ki!!!" Vajon van-e minderről videó, amit millióan megnéztek?

Május elején jelent meg a Henry & Glenn Forever című képregény, amelynek két főhőse, Henry Rollins és Glenn Danzig "szobatársak", idézőjelben, vagyis őszintén szólva szép szerelmi kapcsolatban élnek; sajnos a szomszédaik, Hall és Oates (a Hall & Oates híres soft rock-duó tagjai) sátánisták, ebből kalandok is következnek. A képregényt az Igloo Tornado csoport alkotta, szép sikert aratott, blogjukon követhető, milyet. A könyv fülszövege idézi az egyik főhőst, Henry Rollinst: "Glenn látta ezt? Higgyétek el, nem fog neki örülni." És lám, milyen igaza volt! A nagy pillanat mostanában jött el, amikor a Decibel magazin interjút készített vele, és az egyik újságíró elmesélte neki, hogy van ez a dolog, egy dedikált példányt át is adott volna - ám Glenn Danzig bele sem akart nézni! A kalandos eseményről képregény is készült, itt megnézhető: Glenn nagyon kiakad - "Biztos olyanok csinálták, akiknek nincs életük, nincsenek ötleteik, ezért idióta módon nekiesnek embereknek, akiket nem is ismernek - tipikus internetezők!" - de aztán Henry megvigasztalja, azt javasolja neki, hogy menjenek együtt egy kicsit súlyt emelni. (A képregényt itt lehet megrendelni, címlapképünk egy részlet a borítójából.)

Mint arról már bővebben is írtunk, Prince ismét ingyen adta egy új lemezét, de nem ám úgy, ahogy mások szokták, vagyis az internetes világháló lehetőségeit kihasználva, hanem újságokhoz csapta mellékletként. Mert szerinte az internet halott! Vagyis pontosan vége van neki, mint ahogy az MTV-nek, ami egy ideig iszonyú menő volt, aztán egyszer csak elavult lett. Prince nem érti, hogy miért kéne például az iTunes zeneáruházban árulnia a lemezét, amikor azok nem adnak neki előleget, aztán csodálkoznak, ha nem adja oda nekik a zenéjét árulásra. Különben is, a számítógépek nem jó dolgok, mert csak teletömik az ember fejét számokkal, az meg kinek kell? Prince nyilatkozata sokakat felháborított; mások meg nem törődtek vele, például mi sem írtunk róla eddig, de most mégis: mert nem más, mint Kenny G tette őt helyre egy parádés riposzttal! Mivel ő is internetezik, ezért, véli: "ha az internet halott, akkor én is halott vagyok. Lehet, hogy van egy hatodik érzékem, és csak halottakat látok, nem tudom." A lift- (egyesek szerint budi-)zene királya elismerte, hogy ugyan az ő közönsége nem keni-vágja úgy a világhálót, mint például egy bizonyos fiatal énekesnő, Rihanna rajongói, de ettől még neki is ott kell lennie a neten, például reklámozandó új lemezét, ami amúgy a Heart & Soul címet kapta.

A rajongók nyomására adja ki mégis a gonosz kiadó Lee Ryan új lemezét, pedig nem is akarta, mert gonosz! Nagyjából ez a sztori, amit a héten több helyütt olvashattunk a külföldi interneten, de a valóság még ennél is érdekesebb. Lee Ryan a Blue nevű fiúbandával tűnt fel, majd volt egy szólólemeze 2005-ben Lee Ryan címmel, ami után pedig eléggé eltűnt a zenei életből, de a nyilvánosságból nem, például színészkedett és a tévében szerepelt. Ám most újraindítaná énekesi szólókarierjét is, csakhogy első új kislemeze, a I Am Who I Am / Secret Love a megjelenés hetében a brit slágerlistán mindössze a 33. helyig jutott. Erre a kiadó, a Geffen úgy döntött, hogy ha ilyen kicsi az érdeklődés, akkor mégsem jelenteti meg októberben a Confessions című nagylemezt. Ezt Lee közölte a világgal, hozzátéve, hogy szerinte a 33. hely azért elég jó, főleg, hogy a gonosz kiadó csak 2000 darabot gyártott a kislemezből, pedig nem mindenki szokott ám letölteni! Szerinte az ő zenéje nagyon jó, és nagy kár lenne, ha nem hallhatnák a rajongók, úgyhogy felteszi a netre ingyen, a kiadó meg bekaphatja! Mire a rajongók online aláírásgyűjtést indítottak, kérlelve a Geffent, hogy gondolja újra a döntését, és adjon egy esélyt a tapasztalt művésznek, mert szerintük igenis sokan vesznek majd a Confessionsből. Nem sokkal később Lee Ryan a Twitteren írta meg, hogy: "Azt hiszem, hatásos volt a petíció!!! A kiadónál azt mondták, hogy mégis megjelentetik a lemezt!!! Nagyon boldog vagyok! Köszi mindenkinek a segítséget!!" Erről aztán hírt adtak a zenei lapok is - csak éppen azt mulasztották meg megnézni, hogy mégis hányan írták alá ezt a petíciót. Mi kioknyomoztuk: alig több mint kétszázan. Nem voltunk soha lemezkiadónál döntési pozícióban, de szerintünk ha ott lennénk, akkor ennél több kellene ahhoz, hogy megváltoztassuk egy kemény üzleti döntésünket. Úgyhogy valami sötét titok lappanghat itt, talán Lee Ryan - aki színész is! - eljátszotta, hogy ő a kiadó által üldözött művész, mert az mostanában menő?!

Lee Ryan egyébként, ha már újraindítja karrierjét, mindenfélét nyilatkozik. Így például elárulta, hogy az I Am Who I Am című dalért Ronan Keatinggel kellett megküzdenie, mert e másik valahai fiúbandatag is vágyott ezt lemezre venni; nehéz küzdelemnek bizonyult, "Ronan eléggé kellemetlen bír lenni". Továbbá össze fog állni tényleg a Blue: ha sikerül megkötni a szerződéseket, rögtön mennek is a stúdióba, Lee már négy számot meg is írt. A fiúbanda visszatérése sokaknak nagy öröm, viszont Samantha Miller, az énekes menyasszonya és gyermekének anyja aggódik. Egyrészt fél, hogy ha megint összejön a srácokkal, Lee újra rákap az ivásra; illetve olvasta a sajtóban, hogy Ronan Keating és Mark Owen is megcsalták mostanában párjukat, hátha az ő kedvese is hajlamos az ilyesmire, hiszen szintén volt fiúbandasztár? De Lee megnyugtatta, hogy a régi élete már nem kell neki, csak ő. Az énekesre egyébként a kitartó Quart-olvasók onnan is emlékezhetnek, hogy egyszer leütött egy taxist, akibe menyasszonya belevezette a kocsijukat, illetve másszor pedig megtudta, hogy van neki kétéves kislánya.

David Gilmour vendégeskedni fog Roger Waters The Wall-turnéjának egyik állomásán, a híres Comfortably Numb című számban, de titok, hogy pontosan melyik koncerten. (Talán éppen a budapestin?!?) Viccesen alakult ez így, Roger Waters el is mesélte a Facebookon, hogyan. Tavaly a palesztin menekült gyerekeket segítő Hoping Foundation egy jótékonysági estjén különféle hírességek karaokéztak pénzgyűjtési céllal. David Gilmour például Kate Moss modellel együtt adta elő a Summertime-t (George Gershwin), és valakinek, talán éppen neki az jutott eszébe, hogy biztos sokan adakoznának a palesztin gyerekeknek, ha ő és Waters együtt eljátszaná együtt a To Know Him Is To Love Him című dalt (The Teddy Bears, tagja volt Phil Spector is). Ez magyarul annyit tesz, hogy Aki csak ismeri őt, az szereti is, és az ebben a vicces, hogy a köztudomás szerint két hősünk régóta igen rossz viszonyban van. Roger is jónak tartotta az ötletet, belement abba is, hogy eljátsszák a Wish You Were Here és a Comfortably Numb híres Pink Floyd-számokat is, hanem aztán pont a Phil Spector-dallal kapcsolatban elbizonytalanodott. A David Gilmour által két szólamba átírt demóverziót hallgatva azt gondolta: "David, az ő nagyszerű énekesi képességeit ismerve, fejen állva is el tudná énekelni bármelyik szólamot", neki azonban még más hangnembe átírva is meghaladja képességeit. Legalábbis így érezte, és ezt a dalt nem is akarta vállalni, Gilmour győzködte, és végül felajánlotta neki, hogy ha elénekli vele a To Know Him Is To Love Himet a palesztin gyerekek kedvéért, akkor ő cserébe gitározik a "C. Numb-ban". "Mennyire rohadtul menő csávó! Teljesen elájultam tőle: ezt az ajánlatot nem tudtam visszautasítani." Nem is tette, énekelte a dalt, jól is sikerült szerinte, lesz is majd meglepetés vendégeskedés a turné egy állomásán.

Rossz idők járnak a sztárlábakra. A 18 éves Edward Grimes, aki ikertestvérével, Johnnal együtt alkotja a Jedward duót, és az X Factor tette őt híressé, a térdén sérült meg csúnyán, amikor egy fellépésükön a színpadon leugrott egy lépcsőről. Keményen végigcsinálta a koncertet, de aztán gyorsan kórházba vitték, oxigénmaszkot is kapott, hogy el tudja viselni a fájdalmat. Az orvosok azt mondták neki, hogy ha nem operálják meg a térdét, akkor lehet, hogy soha többet nem fog táncolni; ugyanakkor a Jedward nem olyan puha, mint a U2, mondta (a Bono műtéte miatt halasztott turnéra utalva): a rajongók kedvéért akár mankóval is, de végigcsinálja a turnét! Mollie King (aki a Saturdays nevű lánycsapat tagja) lábát pedig egy bögöly csípte meg, olyan csúnyán megdagadt, hogy feküdnie kellett, ezért nem tudott koncertezni egy darabig. Aztán pedig Jon Bon Jovi lábával történt baj egy két és fél órás koncert vége felé. A ráadást, sántikálva bár, de végigcsinálta, a meghajlás után David Bryan billentyűsre támaszkodva hagyta el a színpadot. De ő hősiesen viselkedett, még viccelt is: "Van egy másik lábam is, úgyhogy erre nincs szükségem" - mondta, illetve azt is: "Ne aggódjatok, nem kell sehová se mennem. Mit mondjak, öreg vagyok. De még mindig jól nézek ki!"

Ol' Dirty Bastard (a Wu-Tang Clan egyik alapító tagja) 2004-ben hunyt el kábítószer-túladagolás következtében, de A Son Unique című posztumusz albuma kiadási jogait csak most adta el özvegye, Icelene Jones - mégpedig mindössze 10 ezer dollárért, ami 2,17 millió HUF, nyilvánvalóan nagyon kevés egy ilyen híres rapper lemezéért. ODB volt menedzsere, Jarred Weisfeld úgy véli, hogy bagóért kótyavetyélte el a jogokat, mikor akár dollármilliókat is kérhetett volna értük. Ráadásul az özvegy az egész összeget magának tartotta meg: így például sem a menedzser, sem Russell Jones (ez volt Ol' Dirty Bastard polgári neve) 13 gyereke nem kapott belőle semmit (őket összesen négy anya szülte). Az A Son Unique megjelentetését eredetileg 2006-ra tervezték; hogy ki vette meg a jogait és mikor mit csinál vele, azt nem tudni.

Elképesztő szócsatába keveredett az interneten, egészen pontosan a Twitteren a Lostprophets és a Foals. Először előbbi zenekar gitárosa, Lee Gaze írta azt, hogy: "Van egy hírem. A Foals kibaszott szar." Mire utóbbi frontembere, Yannis Philippakis azt válaszolta: "Amikor beléd köt a Lostprophets, az olyan, mintha egy csaholó, csontos vén csivavát néznél, amint éppen lehugyozza a saját lábát."

Korábbi cikkeink	Felmérgedt anti-bieberiánus lengyelek Az orgazmus a legnépszerűbb
Későbbi cikkeink	David Gilmour is szerepel az Orb új, háromdimenziós lemezén Gitártörés közben viseljünk azért sisakot Legyen újra menő a tea