Ingyenzene: az első letölthető drog

[2010. június 16. 21:50]

A vb jegyében hat kontinenst mutatnak be a globálgettó sztárjai. Szemétből kimentett hangszerek, King Kong Ding Dong. Analóg szintik többször; hiphop a mainstream és underground között; lo-tech theremin, oda nem illő dolgok a lemezjátszón, Rrose Sélavy.

Természetesen a vb-lázból a zenei világ K'Naanon és Shakirán kívüli része sem maradhatott ki. Ezért fogott össze a menőmagazin The Faderrel a Nike Sportswear, először egy hat kontinenst bemutató mixsorozatra, amit videók követnek Dél-Afrikából, részben szintén zenés vonatkozásokkal (alább látható az első rész, szerepelnek benne például a BLK JKS tagjai). Minket itt most inkább a mixek érdekelnek, amik a Faderről itt tölthetők le, a Nike oldalán pedig itt vannak. Az egy Ausztrália kivételével (ami inkább egy vegyes válogatás) leginkább a globális gettótechnót járják körül a mixek, már ha van még értelme a "gettó" szót használni a Nike brandépítése környékén (amiről még a Billboard is beszámolt). Szóval techno-, bass music-, hiphop-mutációk helyi ízekkel, főleg különféle latin és afrikai mutációk, a cumbiától a kwaitóig és tovább, amik aztán továbbterjedtek - jellemző, hogy az európai mix hat számából kettő címében szerepel valahogy az afro. A hat közül magasan a legjobb a Dél-Amerikát bemutató mix Maga Bótól: ebben nagyszerűen jönnek össze harsányabb-keményebb táncos zenék a lazább latin bulihiphoppal (Choc Quib Town, nemrég volt róla szó), hagyományosabb hangszereléssel vagy éppen ravaszabb elektronikus törésekkel. Spoek Mathambo főleg Dél-Afrikára koncentrál, Chief Boima észak-amerikai mixébe ügyesen betuszkol az Egyesült Államokban élő, afrikai származású zenészeket (például a Neptunest ügyesen nyúló Tabi Bonney-t). Sinden Európából főleg hiperpopulista számokat válogatott, néha kileng a pofábamászás-mutató, máskor meg pont ezért jó. Az ázsiai mix a DexPistols duótól kissé átlagosan kezdődik, de azán jön egy skót-jamaicai-punjabi bhangra Sinden-remixe, a végén pedig az izraeli Sub Swara ravaszul hatásos Balkan Beat-Box átirata.

King Kong Ding Dong - erős név ez, valami baromkodást képzelünk mögé, és ez is megvan az amerikai zenekarban, de ennél több is. Cd-n is megjelent, ámde egyben a honlapról is letölthető Youth Culture Index című új lemezük. A szemétből kimentett és direkt nem megjavított hangszereket használó zenekarban olykor a nemrég nálunk járt A Sunny Day In Glasgow tagjai is játszanak. A lemez az elején nehezen adja meg magát, a közepétől viszont jól bele lehet feledkezni a számokba, amikből olykor fülbemászó furcsapop-slágerek is lehetnének, illetve viszonylag "súlyos", de szintén megragadó pszichedelikus jammelések - csak éppen mókából vagy lustaságból a zenekar nem fejti ki őket, hanem meghagyja őket rövidebb-hosszabb számkezdeményeknek. Mondom, az elején ez egy kicsit bosszantó, de aztán ráérez az ember az ízére, és kiderül, hogy mindez pont így van jól. A King Kong Ding Dong oldaláról letölthető még egy ep és a Badmaster Records Dis-adelphia című válogatása, rajta rengetegféle lo-fi, garázsrocktól és punktól durva és vicces zajongásig.

Egy újabb ingyenes hiphoplemez, ami nem underground, de nem is mainstream, hanem pont attól érdekes, hogy csak majdnem ez utóbbi (bár azért nem olyan jó, mint a Friday Night, amiről itt volt szó). A vancouveri Kid Lithium: The First Downloadable Drug című albuma innen tölthető le. A főként a rapper által producerelt számok között van sok minden, amit a slágerhiphop kitermelt az elmúlt sok évben: sok már-már rockos odamondás és néhány lassú, már-már romantikus dal (az egyik gyerekkórussal), meg egy kevés mai elektronikusabb rap is. De mégsem egy az egyben működnek ezek a stílusok, és nemcsak Kid Lithium reszelős hangja miatt, hanem mert minden egy kicsit (nem nagyon, pont jól eltalált mértékben) sötétebb annál, mint ahogy eredetileg volt; ráadásul szellemes szintihangokat is használ.

Következik két tök jó, egyenként 23 perces ingyenlemez az analóg szintik bővületében: Faemi, Opus, Vermona, Stylophone, DX7 és barátaik. Az elsőt Nikolaienko készítette, a cd-ket is kiadó ukrán Nexsound netlabel részlegéből tölthető le innen. Nikolaienko a leírás szerint az ukrán underground techno-színtér jelentős figurája, dj és rádiós, de a Loops & Cuts Soup nem erről szól. A jazz és az okoselektronika keresztezésénél található alapok is szellemesek - Jan Jelinek után sokan próbálkoztak ilyesmivel (lásd itt), keveseknek jött össze ilyen jól. De nem is ez a lényeg, hanem a hol kótyagosan vicces, hol érdekesen bugyborékoló analóg szintik, amikben van annyi ötlet, hogy többedszerre is szórakoztató legyen ez a tíz szám.

A birminghami The Hyper Sonic Resonator: Blind Man's Buff című furcsa ep-je pedig a Terminalstation oldaláról tölthető le. A kiadó által "bizarr, nevetséges és néha ijesztő improvizációként" leírt zenében idióta film- vagy éppen rajzfilmzenék találkoznak az őstechno megoldásaival, olykor a korai indusztriál szintis kísérletei juthatnak az eszünkbe, és megvan az ezekre jellemző tiszteletlenség és rácsodálkozás is. Néha úgy tűnik, mintha kissé túlpörögne a fekete humor, de aztán kiderül, hogy nemcsak hogy direkt van ez így, de jól is.

A Zeromoon veterán zaj- és kísérleti zenei netlabel nemrég magyar vonatkozású kiadványt jelentetett meg: Ahad & Despera dupla albumát. Kettejük közül Ahad a magyar, Sőrés Zsolt mindenféle tárgyakon játszik, brácsától megbuherált gyerekjátékokig, "lo-tech" theremintől rádióig és tovább; Despera pedig japán, neki gitár, effektek és satöbbi jutott. A szabad improvizációt nem húzza le semmiféle hagyományos megközelítés - néha a gitár már majdnem riffeket játszik, olyankor ezekbe lehet kapaszkodni -, mégsem teljesen "absztrakt": valójában meglehetősen drámai darabok ezek (és ez jó), talán azért, mert egy részük Rrose Sélavy (aka Marcel Duchamp) és mások filmjeihez készült vagy éppen buddhista szövegeket, na jó, nem illusztrál, de ezekhez készült. A Zeromoon néhány további friss kiadványa: a legújabb egy különféle húros hangszereken játszott kortárs improvizáció; az ezt megelőző  Jazznoize & Zanstones nevéből a jazz megtévesztő, a noize nem. A Strotter Inst. koncertfelvétele öt lemezjátszón készült, a lemezek és a tű helyére mindenféle oda nem illő tárgyak kerültek. Aki nem hallott még ilyet, annak ajánlott, aki már igen, az túl sok újdonságot nem fog azért találni benne.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: a végső cuki
Későbbi cikkeink	Ingyenzene: vuvuzela, horror, finnek