Ingyenzene: környezettudatos hörgés

Rónai András [2010. április 21. 23:59]

Rokonszenves életközeli hiphop; mix az etióp zene nagy korszakából; fiatal francia zenész idézi fel a Rephlex kiadó nagy korszakát. Ismét dub a világ körül; latin jazz; netlabelek koalíciója; magyar hardcore/doom és magyar szintivarázs.

A Sore Losers egy dallasi duó, Brown rapper és Blue producer alkotja, első lemezük, a Free Loaders: The Soundtrack innen tölthető le, vagy innen. Ők ugyan mixtape-nek mondják, de bátran nevezhetjük albumnak; ők ráadásul alternatív, sőt, kísérleti hiphopnak nevezik, de ez is csak megkötésekkel igaz. Persze eltér a mai mainstream hiphoptól, illetve az undergroundot éppen most uraló irányzatoktól is, de ettől még szórakoztató, szerethető hiphop, némelykor kifejezetten slágeres a "halálos intrótól" az "epikus outróig", nagyon rokonszenvesen életközeli világgal és szövegmondással. Néhol felbukkan egy-egy meglepő és szellemes hangszín vagy megoldás, másfelől pedig a déli hiphop jellegzetességei is, kedves iróniával.

A Quart olvasói számára nem titok, hogy a hatvanas évek közepétől a hetvenesek közepéig tartó korszak etióp zenéje igazán csodálatos dolog (lásd itt és itt és itt). Most egy újabb mixet ajánlok, ezt itt, ni, amiből ez ismételten kiderül: akinek szüksége van erre, annak bevezetést nyújt, aki már ismer vonatkozó zenéket, annak pedig lesz benne néhány ismerős dallam és néhány ismeretlen gyöngyszemet is talál. A mixet Quantic (Will Holland, The Quantic Soul Orchestra néven is ismert) állította össze Etiópiában vásárolt régi lemezekből. 2004-ben járt ott több társával, Mulatu Astatkével is találkoztak, akkor határozták el, hogy meghívják Los Angelesbe, és a mix az ő koncertjének estéjén készült. Bár tulajdonképpen nem mix, inkább válogatás, egymás után lejátszott nagyszerű számokkal a könnyűzene történetének egyik nagyszerű időszakából.

Egy éve itt volt szó a Fresh Poulp netlabel Dub Tentacles című világkörüli dubválogatásáról. Mivel a kiadónak ez volt a legtöbbet letöltött megjelenése 2009-ben, most folytatták, Dub Tentacles Vol. 2 lett a második rész címe, innen tölthető le. Ebben most többségben vanak a francia előadók, de azért van itt kínai, görög, belga, spanyol és argentin producer is. Az egyenletes és magas színvonalú válogatás a dub sokféle irányát bemutatja, a szép és meditatív daraboktól a táncosakig, a roots reggae-stól az ilyen-olyan elektronikus irányzatokig; van, amibe techno, van, amibe keleti minták, elektromos gitárok kerülnek. De ez a sokféleség nem zavaró a minőség miatt, egyedül egy ijesztgetős dubstep lóg ki.

A Gepel argentin zenekar a latin jazz sajátos megközelítését ígéri innen letölthető új, Kuska című lemezén. A zenekar magja Leandro Casas zongorista és Agustín Strizzi dobos, de számos vendégük is van, énekesek, bőgős, több szaxofonos és az első számban harmonikás is. Egy új tangóval indul az album, aztán más latin műfajokat is bemutat, és pontos dramaturgiai érzékkel kalandozik el tőlük a szabadabb improvizációk felé, illetve tér vissza a szép vagy szenvedélyes, a műfaji sablonokat jobban követő zenéhez. Első, 2007-es lemezük innen tölthető le.

A NetLabel Coalition célja, hogy egy helyre hozza össze a netes kiadókat, olyan fórumot biztosítva számukra, ahol megvitathatják az ingyenes zene terjesztésének égető kérdéseit - például azt, hogy mit lehet tenni az ellen, hogy "az emberek nem bíznak az ingyenzenében". A fórumot a Creative UnCommons oldal adja, jelen pillanatban 23 netlabel tagja a szövetségnek, ami sok, bár az Archive.orgon jegyzett 1434-hez képest persze kevés (és az még nem is az összes). Azt persze még nem tudni, jutnak-e valamire a koalíció tagjai, mindenesetre az jó ötlet, hogy elkészült az első válogatásuk, innen tölthető le. (Hasonló összeállításról, hat kiadó összefogásáról itt volt szó nemrég). A tíz szám tíz különböző netlabeltől való, és majdnem ugyanennyi stílust is képvisel: van fütyülős pop, punk, énekes-dalszerzős és melankolikus zongorás darab, táncos és intelligens és odabaszós elektronika, de még egy népzene-rádiótechno kevercs is az orosz VADtól, ami sajnos a magyar rádiókból sem lógna ki, ha magyar népzene lenne benne. Önmagában egyik szám sem kiemelkedően jó, de az említett darabot leszámítva nem is rosszak, és kétségtelenül nem rosszabbak, sőt, mint a pénzbe kerülő zenék átlaga; a kezdeményezés pedig ígéretes.

Valószínűleg az idm az a stílus, amiből a legtöbb ingyenes vacak található a neten; ezért külön öröm, amikor tényleg jóval tallákozik az ember: a francia Bouwakanja debütáló albumát itt lehet letölteni (vagy ha ott nem működik a Download gomb, amire volt példa, akkor itt). A Rephlex, vagyis Aphex Twin "braindance"-kiadójának hagyományainak folytatását ígéri a Pavillon 36 kiadó, továbbá "komoly, de a humort sem nélkülöző" zenét. És láss csodát, mindkettő stimmel, sőt, a humort kicsit alul is becsli a netlabel: a Warrior Of Soul című bő órás lemez egyik legfőbb vonzereje éppen ez. Továbbá az, hogy tele van ötlettel, még ha a sémák jobbára tényleg ismerősek: szanaszét csapott ütemek, idióta buggyogások, kiszámíthatatlan ugrálások különféle arányokban: hol a keménykedés, hol az okoskodás, hol a móka, hol a káosz kerül előtérbe. Amilyen érett anyag, kifejezetten meglepő, hogy bemutatkozó lemez.

A magyar környezettudatos hörgős hardcore-doom-metál zenekar, a Nadir több korábbi anyagához hasonlóan ingyen letölthetővé tette új, Eco Ethic című albumát; cd is készül belőle, koncerteken ingyen lehet beszerezni, korábbról pedig két nagylemez és két ep itt található meg. Az Eco Ethicen új anyagon gyors és durva hardcore/death metal részek váltakoznak lassabb és durva doom/sludge részekkel, közben pedig környezettudatos a hörgés. Azt hiszem, nálam metálosabbnak kell lennie az embernek, hogy ne találja kissé egyhangúnak, de az kétségtelen, hogy jól megcsinált, az arányokat jól belövő és erősen megszólaló lemezről van szó.

A magyar Tangramról többször volt szó ebben a rovatban itt és itt, ugyanis legtöbb lemezét ingyen teszi fel az internetre. Az eddigi ambientes munkákhoz képest az új, innen letölthető Vermillion ep kicsit más: retrós, ritmusos, helyenként úhullámos, máshol már-már jarre-os instrumentális elektronika. A táncos(közeli) ritmusok azonban nem változtatták meg a lényeget, vagyis hogy a szintetizátorhangok bűvöletében fogant ez a zene, és azok még mindig érdekesek.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: a nagyitól tanultam
Későbbi cikkeink	Ingyenzene: szenvednek a népek, csúnyák és szegények