Percenként meg kell hatódni. Újdonságértesítő

Inkei Bence, Aradi Péter, Gelegonya Edina, Rónai András, Sidó Zoltán, Szabó Sz. Csaba [2010. március 15. 21:20]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő »

Címlapfotó: Ester Segarro

Sugababes
Sweet 7

Island, Roc Nation, 2010.

Sugababes: Sweet 7

D 

Várakozások: A Sugababes-sztoriról minden lényegeset elmondtunk tavaly ősszel, amikor Keisha Buchanan személyében a trió utolsó eredeti tagja is távozott a csapatból, amely a legsikeresebb brit lányokat tömörítette az elmúlt évtizedben. Igen, az Overloadtól a Get Sexy-ig a Sugababes slágerei végigkísérték a kétezres éveket, de tavaly már porszem került a gépezetbe Keisha távozásával. Nem mintha az új tag, Jade Ewen érkezése óta készült kislemezek kevésbé lettek volna sikeresek, sőt (mindhárom új Sugababes-single bekerült a brit top 10-be), ám a tagcsere előtt még el lehetett hitetni a közönséggel, hogy a Sugababes nem tetszés szerint felcserélhető marionettfigurákból áll, hanem megvan a saját karaktere, ez azonban már nyilvánvalóan hülyeség.

Eredmény: Nincs ezen mit szépíteni, a Sweet 7 tényleg silány lemez. Egyrészt pont ezzel támasztják alá azt, hogy igenis volt abban valami, hogy annak idején Keisha, Mutya vagy Siobhan nem csak elénekelték az eléjük tett szövegeket, hanem aktívan részt is vettek az alkotói munkában; másrészt azokat is megfricskázzák, akik szerint tök mindegy, hogy kik énekelnek, úgyis az a pár producer meg menedzser a lényeg, akik megbújnak a produkció mögött. Ez utóbbiak most egy tökéletesen arctalan, felcserélhető, műanyag lemezt csináltak, AutoTune-nal, proliszintikkel, és a végére néhány nyálas lassú borzalommal. A Sugababes munkássága korántsem volt hibátlan korábban sem, de nemcsak, hogy minden lemezre jutott legalább három-négy jó szám, hanem volt benne valami emberi, még ha bénák voltak, akkor is. Itt nincs; fogalmam sincs, mikor ki énekel, de ami rosszabb: nem is érdekel. Az I'm Too Sexy-t újrahasznosító Get Sexy és a legnyomasztóbb plázaüzletek hangulatát idéző She's A Mess kifejezetten prosztó számok, de a mélypont a Sean Kingstont felvonultató Miss Everything, ami nagyjából mindent megmutat, amit gyűlölni lehetett 2008-2009 mainstream popzenéjében. Azok a számok, amiket nevesebb szerzők írtak, kicsit jobbak a többinél (például a Thank You For The Heartbreak – Ryan Tedder és a norvég Stargate koprodukciója), de többségben vannak a másod-harmadrendű popiparosok munkái - olyanok is. Ez az a pont, ahonnét kezdve nem hinném, hogy érdemes lenne kritikai szinten foglalkozni a Sugababesszel a jövőben.

Kinek ajánljuk: Dagadt, melegítős, tizenévesen teherbe eső, külvárosi angol lányoknak. (IB)

1. Drive-By Truckers: The Big To-Do
2. Burzum: Belus
3. Ted Leo And The Pharmacists: The Brutalist Bricks
4. Amy Macdonald: A Curious Thing
5. Sugababes: Sweet 7
6. Kammerfilmmer Kollektief: Wildling

Korábbi cikkeink	A valóságnál azért jobb. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Misszió Csernobilba. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Drive-By Truckers hivatalos Burzum hivatalos Ted Leo hivatalos Amy Macdonald hivatalos Sugababes hivatalos Kammerflimmer Kollektief hivatalos