Twitteren lázadnak a zenészek az idióta besorolások ellen
Kikelt Twitterén napjaink egyik...Tovább
Lehet, hogy a zeneipar még mindig nem pörgött föl idén igazán, hiszen egy STÁRzenekar sem adott ki a héten, de a Hot Chip példának okáért már egész ismert zenekar, és remélhetőleg ezután a lemez után még inkább az lesz. A férje tragikus halálát lemezben feldolgozó Corinne Bailey Rae esetében az volt a fő kérdés, hogy izgalmasabb lesz-e ettől az addig bizony nem túl érdekes zenéje, és akkor itt van még a mindent megígérő These New Puritans és a bemutatkozó Soft Pack. Nem is volt ez rossz hét!
A-
Várakozások: A Hot Chipért már többször is lelkesedtünk itt a Quarton, több fesztiválon is sikerült elcsípni őket, ahogy "vérlázítóan semmilyen kinyúlt pulcsikban és szemüvegekben" és "félszeg fapofával" nyomják le az intelligens elektropop-slágereiket, és közben semmi erőltetett nincs az image-ükben, erről az öt londoni pasiról tényleg el lehet hinni, "hogy nem viccből néznek ki így, ahogy". Az együttes második albumával, a 2006-os The Warninggal keltett komolyabb figyelmet először, rajta két sláger (Over And Over, Boy From School), és a két évvel későbbi Made In The Dark megjelenésekor a Hot Chip már népszerű zenekar, melyet a kultikus New York-i DFA kiadó is szerződtetett. A lemez, illetve a Ready For The Floor című single is egyaránt a brit top 10-be jutott, és nem is érdemtelenül, hiszen a Made In The Dark tényleg a Hot Chip addigi legjobb lemeze volt, de még itt is úgy tűnt, hogy túl sokat akar az együttes. "A Hot Chipnek még mindig van honnét visszavennie, és ha egyszer tényleg megtalálja a megfelelő egyensúlyt a szofisztikáltság és a lényegre törekvő egyszerűség között, akkor nem lesz egy szavunk sem" – írtam a lemez recenziójában akkor, és most kíváncsian vártam én is, sikerül-e.
Eredmény: Lélek és melódia – ezt a két dolgot ígérte többek között a Hot Chip a lemez készítésekor, és egyikkel se lőttek mellé, mindkettőből van a lemezen bőven, talán az előbbiből még túl sok is. Az biztos, hogy a szögletes, gyakran táncolható elektropop már a múlté, és sokkal nagyobb szerep jut Alexis Taylor énekdallamainak. Taylor leginkább Illés Zoltán fideszes politikusra emlékeztet, a geek külső azonban - ezt már korábban is tudtuk - folkénekest megszégyenítően érző szívet takar, és ezen a lemezen szabadulnak el igazán az érzelmei. A One Life Stand csupa érzelmes, vágyódó és szeretethiányos dalt tartalmaz, ami egyáltalán nem áll ellentétben a gyakran hűvösnek és érzelemmentesnek bélyegzett szintipoppal. És ami még fontosabb, nagyon jól áll ez a Hot Chipnek: a címadó szám vagy az albumot záró Take It In perfekt melódiák egész sorával támad, de meg kell említeni a lassan kibomló, fenséges Brotherst is. Aztán itt van az I Feel Better, amelynek refrénje tényleg a La Isla Bonita című régi Madonna-slágert idézi, és a hosszúra nyúló bevezető után egyszerűen tökéletes lesz a dal második felére. Ez egyébként az egész lemezre jellemző: lassan indulnak be a számok, néha túlságosan is (például a One Life Stand esetében érdemes a rövidebb single verziót hallgatni), de ha van lemez, amellyel szemben érdemes türelmesnek lennünk, akkor ez feltétlenül az. Táncolni talán két számra, ha lehet a tízből, mert vannak pörgősebb, sőt, acidhouse-os számok is elvétve, de a One Life Stand alapjában véve egy introvertált és négy fal közé való lemez. Modern klasszikusnak csak azért nem nevezném, mert a második felében kicsit leül az album, az egymás után következő Slush és az Alley Cats kicsit túladagolják a keservet, onnét kell visszakormányozni a lemezt egy éles jobbkanyarral. Így is a Hot Chip eddigi legjobb lemeze ez, amelyen lehet, hogy nincs sláger és ezért kisebb figyelmet fog kapni, de most a kreatív tengelyt jelentő Taylor és Joe Goddard végre fele-fele arányban hallgatnak a szívükre és az eszükre, úgyhogy van egy ultra-szofisztikált (de nem túl okos!), szép és érett lemezünk erre az évre.
Kinek ajánljuk: Aki a hűtőben szereti felengedtetni a fagyasztóból kivett szívét. (IB)
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A férfiak táltosodjanak meg!
Luc Besson kihúzza a gyufát öncélú garázdálkodásával, az Adele és a múmiák rejtélye mégis élvezhető film.
Az Esti Showder, a Beugró és a Házon kívül is nyerhet
2010 szeptember 24-én és 25-én rendezik a Kamera Hungáriát.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.