Turistákkal együttműködő, drogterjesztő szervezetet fogtak Ibizán
24 drogkereskedőt...Tovább
A szerzők jogainak közös kezelését végző egyesület, az Artisjus törvényi felhatalmazás alapját állapítja meg és szedi be a szerzői jogdíjakat. Erre az évre vonatkozó, internetes jogdíjakról rendelkező közleménye egy komoly újítást tartalmazott, nevezetesen a videomegosztó-szolgáltatásokra vonatkozóan külön díjtételt állapított meg. A vezető magyarországi videomegosztók szerint viszont a szabályozás gyakorlatilag az ellehetetlenítésükhöz vezet. (A cikk az Artisjus reagálásával update-elve!)

Az Artisjus 2010-es, a zeneművek internetes tartalomszolgáltatásban történő felhasználásáért a szolgáltatók által fizetett díjtételeket tartalmazó közleménye a héten komoly sajtónyilvánosságot kapott, pedig a közleményben csak két új elem szerepelt. Az egyik a film- és zenei streaming szolgáltatások jogdíjainak csökkentése volt, a másik pedig a videomegosztó-szolgáltatások megkülönböztetése az egyéb tartalomszolgáltatástól.
A videomegosztókon található zenei tartalmak jogi megítéléséről szóló, tavaly szeptemberi cikkünkben már írtunk arról, hogy a szerzői jogvédők és a közös jogkezelők, illetve a hazai videomegosztók között nézetkülönbség van az utóbbiak jogi státusát illetően: az Artisjus nem osztja azt a véleményt, mely szerint a videomegosztók tárhely-szolgáltatók volnának, és erre hivatkozva szedne jogdíjat tőlük. A 2010-ben fizetendő internetes jogdíjakat megszabó I10 jogdíjközleményében az Artisjus az alábbi díjazást állapította meg a videomegosztókra vonatkozóan: "A lehívásért fizetett díj 10%-a, ilyen díj hiányában a felhasználáshoz kapcsolódó egyéb (pl. reklám- és szponzorációs) bevétel 10%-a, de legalább a jogdíjminimum: lehívásonként, megkezdett 7 percenként 1,20 Ft."
Dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus jogi osztályának vezetője magyarázatként elmondta a Quartnak, hogy az Artisjus csak a videókban hallható zenét jogosítja, legyen szó akár házi videókról: "Ha a házi videóban van zene, annak szerzői az Artisjus útján érvényesítik jogdíjigényüket." Ebből következik, hogy azok a videók, amelyekben nincs zene és nem is jogvédett filmekből származnak, nem jogdíjkötelesek, ám a szabály szerint a magyar videomegosztók minden egyes megtekintett videó után fizetni kötelesek a jogdíjminimum alapján. "Olyan a szabályozás, mintha nem ismerné a piacot, amit szabályozni próbál" – mondta a Quartnak Bazsó Gábor, az Indavideót üzemeltető Index Video cégvezetője. "Vagy pedig, ha mégis ismeri, akkor ezek szerint a piac bezárását tartja megfelelő alternatívának, ez a szabályozás ugyanis a magyar szereplőit sújtja, noha a magyar videomegosztók eleve jóval kisebb halak, mint a YouTube. Amennyiben ez így hatályban marad, és minden szabályt betű szerint be kéne tartania minden szereplőnek, akkor vagy kénytelenek lennénk bezárni a szolgáltatásokat, vagy külföldre költöztetni, ahol a díjfizetési kötelezettség már nem vonatkozik ránk, ami meg nyilvánvalóan abszurd."
Bazsó úgy látja, hogy a megszabott jogdíjminimum irreális: "A megszabott jogdíjak sok esetben akkor sem termelhetők ki, ha az összes hirdetési felületünket százszázalékosan értékesítenénk. Elég ehhez megnézni a vonatkozó médiaajánlatot, hogy mennyibe kerül egy hirdetési felület." Hasonlóan vélekedik Bányai Zsolt, az [origo] által működtetett Videa főszerkesztője is: "Havi lebontásban, a Videa látogatottsági adatait alapul véve, az új jogdíjfizetési kötelezettség körülbelül kétszer, háromszor nagyobb összeget jelent, mint amennyit a Videa csúcsra járatott értékesítési háttérrel el tudna érni."
A videomegosztók azt is megkérdőjelezik továbbá, hogy megoldható lenne az, hogy a jogosultak között a tényleges felhasználási adatok alapján osszák fel a jogdíjbevételt. "Egyelőre fontos leszögezni, hogy a jogosítás még nem kezdődött meg, így nem tudtunk érdemben tárgyalni a szolgáltatókkal arról, hogy pontosan milyen módon és milyen mélységű adatokat fognak tudni adni. Az viszont bizonyos, hogy a videomegosztóktól származó tényleges felhasználási adatok alapján fogunk jogdíjkifizetéseket teljesíteni" – mondta erre dr. Tóth Péter Benjámin, ám ez utóbbi az érintettek szerint gyakorlatilag képtelenség. "Technikailag kivitelezhetetlen, hogy mi az Artisjus számára tényleges felhasználási adatokat szolgáltassunk" – mondta erre Bazsó Gábor. "Arról természetesen tudunk statisztikát adni, hogy melyik videót hányszor nézték meg, de hogy a havonta egymillió megnézett videóból melyikben, mennyi ideig használtak fel jogvédett zeneművet, különös tekintettel a magánfelhasználók által feltöltött házi videókra, azt nyilvánvalóan képtelenség megállapítani. Azt pedig ugyancsak lehetetlen eldönteni, hogy egy adott videóban felhangzó zene mekkora hozzáadott értéket is jelent pontosan."
A módosításokról az Artisjus közleménye azt írja, hogy azokat "a piaci szereplőkkel folytatott egyeztetések alapján, javaslataikat megkérve, véleményüket megismerve kerültek véglegesítésre. Ennek eredményeképpen a legjelentősebb piaci szereplők a most közzétett díjszabás szövegével egyetértettek." Ezt erősíti meg dr. Tóth Péter Benjámin is: "Természetesen megkerestük őket és egyeztettünk velük. Volt köztük olyan, amely nyitottabb volt a beszélgetésekre, és olyan is, amely jogi kérdéseket firtatott a szolgáltató felelősségét illetően." A legjelentősebb piaci szereplők, vagyis a magyar videomegosztó szolgáltatások azonban ezt nem így látják.
"Bennünket az Artisjus nem keresett meg a díjtételek kiszabása előtt, hogy egyeztessen velünk" – állítja az Indavideo képviseletében Bazsó Gábor. "Velünk még korábban, az Indavideo Film elnevezésű szolgáltatásunkról egyeztettek, melynek keretében magyar filmeket teszünk megnézhetővé ingyen. Ezekben a tárgyalásokban mindhárom jogosult szervezet részt vett, így az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda), a Filmjus és az Artisjus is, ahol szerencsére minden résztvevő rendkívül konstruktívan és jó szándékúan állt a témához, és sikerült megállapodni, pedig, ha mindenki mérlegelés nélkül mechanikusan tartja magát a jogdíjközleményben foglaltakhoz, akkor el sem indulhatott volna ez a szolgáltatás soha, sehol. De ismétlem, hogy a friss videomegosztói jogdíj ügyében velünk nem egyeztetett senki." Bányai Zsolt szerint a Videát ugyan megkereste az Artisjus, de egyáltalán nem vette figyelembe az álláspontjukat: "A jogdíjtervezetet véleményezhettük ugyan, és tájékoztattuk is az Artisjust, hogy nem tartalom-, hanem tárhely-szolgáltatónak tartjuk a Videát, hiszen nem áll módunkban egyenként ellenőrizni a felhasználók által feltöltött tartalmat. Az új jogdíjközleményben ezek az észrevételek azonban sajnos nem köszöntek vissza."
Az Artisjus jogi osztályának vezetőjétől azt is megkérdeztük, mit gondol a videomegosztók félelmeiről, vagyis hogy ez a jogdíjszabály esetleg a ellehetetlenítésükhöz vezethet. "Az Artisjus a szerzők egyesülete, és nem érdekünk az, hogy bármilyen életképes üzleti modellt megöljünk"- válaszolta dr. Tóth Péter Benjámin. "Épp ellenkezőleg: az a cél, hogy minél több jó minőségű szolgáltatás legyen a piacon. A jogdíjmértékünk százalékos mértékű, tehát a videomegosztó által elért bevételtől függ. Így a még kevesebb bevételt elérő szolgáltatóknak lényegesen alacsonyabb jogdíjat kell fizetnie, mint a nagyoknak." (Az osztályvezető ugyanakkor nem említi a megnézett videónkénti 1,20 forintos jogdíjminimumot, amit minimum be kell fizetni a szolgáltatóknak, a tényleges bevételtől függetlenül.)
Maguk a videomegosztók állításuk szerint nem magát a jogdíjfizetést támadják: "Önmagában egyébként úgy lenne tisztességes, hogy ha egy felhasználó megnéz egy videót, és ebből a szolgáltatónak bevétele keletkezik, akkor a videóban hallható zene jogtulajdonosaként megjelenő harmadik személy is részesüljön abból a bevételből" – mondja Bazsó Gábor. "Azonban így nyilván lehetetlen megoldani, hogy pont az a személy pont igazságos mértékben részesüljön, úgyhogy ezért egy olyan kompromisszumos megoldást tudunk elképzelni, mint a bevétel egy bizonyos hányadának átalányszerű felosztása a jogosultak között. Az viszont, hogy egy piacon kívüli szereplő határozza meg a jogdíjalapokat, teljesen figyelmen kívül hagyva a piac szabályait és reális árszintjeit, szerintünk abszurdum." Hasonlóan vélekedik Bányai Zsolt is: "Természetesen egy közösen kialakított megoldás - mely tudomást vesz az internetről, nemcsak mint felületről, hanem annak felhasználási szokásairól is – teljesen más helyzetet teremtene."
Utóbbira van egyébként külföldi példa: a Quart is beszámolt róla, hogy Nagy-Britanniában tavaly hónapokig nem lehetett videoklipeket nézni a YouTube-on. Szeptemberben aztán sikerült megállapodniuk a feleknek, mely alapján a YouTube egy meg nem nevezett átalányösszeget fizet a brit dalszerzőket tömörítő PRS For Music nevű szervezetnek.
Dr. Tóth Péter Benjamin kommentben jelezte, hogy reagálna még a cikkben foglaltakra. Az Artisjus jogi osztályának vezetője az alábbiakat tartotta fontosnak elmondani:
"- Az Artisjus továbbra is nyitott a tárgyalásokra, megbeszélésekre - mind a jogdíjmérték, mind a lehetséges adatszolgáltatás tekintetében.
- A Videa álláspontja az volt, hogy az Artisjus távolíttasson el minden zenét a videomegosztóról. MI ezzel szemben azt mondjuk, hogy inkább legyen egy elfogadható mértékű jogdíjfizetés, és adjunk szabadságot a feltöltőknek és a fogyasztóknak, hogy széles, jogszerű zenei kínálatból válogathassanak.
A tárgyalások nyilván még eltartanak egy ideig, de ez természetes minden új szolgáltatás esetén. Valóban: az Egyesült Királyságban is ez történt, majd éles pengeváltások után sikerült megállapodni."
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A plakáttal csak hazudni lehet
Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot
"Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg
Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.