Az Eels az udvaron pisil. Újdonságértesítő

Inkei Bence, Gelegonya Edina, Szabó Sz. Csaba, Szabó Benedek, Rónai András [2010. január 18. 19:02]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Fél évvel előző lemeze után szakítós albummal jelentkezik újra az Eels. Ke$ha magára vet, amiért főleg az iskolások szeretik, hiszen nem kéne annyit siránkoznia. A Lostprophets újra kikísérletezte laboratóriumában a Modern Rocklemezt, míg Owen Pallett már nem Final Fantasy néven alkot tovább, és ez jót is tesz neki. Van új Back II Black.

Eels
End Times

Vagrant, 2010.

Eels: End Times

B-

Várakozások: Az Eels tavalyi lemeze, az Hombre Lobo nem ijedt meg attól, hogy egy remekmű (Blinking Lights And Other Revelations) után kell következnie, és szép siker lett, sőt, a szemét Pitchforkot leszámítva a kritikusok is szerették. A tavalyi év kanonizált lemezei közé főleg ez utóbbinak köszönhetően nem került be, de azért a Quart kedvenc 2009-es albumai között ott volt a helye. E (akiről mindig el kell mondani, hogy ő Mark Oliver Everett, tulajdonképpen az Eels maga) nem sokkal a lemez megjelenése után jelentette be, hogy rögtön januárban következik is a folytatás. Azt is tudni lehetett, hogy az End Times – ellentétben a fiktív szituációkat dalba öntő Hombre Lobóval – személyes lemez lesz, és E válása ihlette: a zenész 2001-ben vette feleségül Natasha Kovalenkót, négy évvel később vált el tőle.

Eredmény: Azért egy pillanatig se higgyük, hogy az Hombre Lobo szomorú dalainak ne lett volna közük E-hez, főleg, hogy az már megelőlegezte az Eels elfordulását a párkapcsolatok felé, hiszen korábbi albumait elsősorban családi tragédiák ihlették. Ezek után nehezen érhet meglepetésként bárkit is, hogy az End Times nem egy vidám lemez: a lassú számok uralkodnak, és az egy-két tempósabb is inkább nyers, bluesos alapú kiabálós dal, vagyis itt az Eelsre általában jellemző szellemességet, változatos hangszerelést most hiába keressük. Ezzel még önmagában nem is lenne probléma, hiszen E nagyon szép lassú, akusztikus dalokat írt már korábban, de azért még a Blinking Lightsra is becsúszott pár töltelékszám. Nos, az End Times sajnos kicsit olyan, mintha csak az utóbbiakból állna, és ezen még a rendkívül őszinte szövegek sem sokat dobnak, melyek segítségével gyakorlatilag beleshetünk E fürdőszobájába is, ha van kedvünk. Nem, nem túlzás, tényleg eljutunk még ide is: "Megint bezárkózott a mosdóba, úgyhogy az udvaron pisilek" – kezdődik az album egyértelműen legjobb száma, a zongorás alapú A Line In The Dirt, amely versenyben van az E legmegindítóbb száma címért is. Akadnak figyelemre méltó dalok még ezen kívül is, de csak ritkán sikerül kitűnniük a szomorúságmasszából. Sok előadó csinált már híres szakítós-válós lemezt, most már az Eelsnek is van egy ilyenje, és ez rendben is van így, E-nek minden valószínűség szerint nagy szüksége volt egy ilyen terápiás albumra. Ettől még a lemez kicsit csalódás, hiszen E korábban már bizonyította, hogy a személyes mondanivaló súlya nem nyomja össze, hanem pont, hogy inspiráló hatással van rá, most viszont az End Times inkább tűnik az Hombre Lobo csenevész kistestvérének, semmint egy gazdag életmű emlékezetes állomásának. Viszont a lemezborító annyira telitalálat, hogy már csak ezért megérte!

Kinek ajánljuk: Frissen elvált, magányos szakállas férfiaknak. Meg nőknek is, de ott a szakáll nem előfeltétel. (IB)

1. Eels: End Times
2. Ke$ha: Animal
3. Back II Black: Funkybiotikum
4. Lostprophets: The Betrayed
5. Owen Pallett: Heartland

Korábbi cikkeink	Legalább rossz lenne! Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Eels: "Nem minden rövid hajú, szakállas férfi terrorista" Lezuhanni egy hegyről. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Eels hivatalos Owen Pallett MySpace Lostprophets hivatalos Kesha MySpace Bck II Black hivatalos