[origo] címlaphírcentrumvásárlás[freemail]videaiWiW

még hírek

Nyerj belépőt Katy Perry koncertjére!
Ahogy azt már megírtuk, október 1-jén Budapesten...
Tovább

interjú

"A magyarok ebben lelkiismeretesebbek." Simon Broughton a Quartnak
A legtekintélyesebb angol világzenei szaklap, a Songlines főszerkesztője...
Tovább
"Modern alternatív popzene." Hallgasd meg a Hurts új albumát!
Az év egyik új sikerzenekara lehet a manchesteri szintipop duó, a Hurts. Az...
Tovább

még kritikák

Szívjon szimfóniát! Peter Gabriel és Sting vonós lemezei
Két egykorú, bár a rockzene más-más hullámával befutott zenész is kiadott...
Tovább
Nincs probléma, de más sincs. Újdonságértesítő
Ezen a héten nagyon sok lemezről írunk, közös ismertetőjelük, hogy még a legjobb is...
Tovább
Történelem, aláírva: Jello Biafra, a VHK utózenekara
2010 szeptemberének első vasárnapján nagyjából ezer ember előtt lépett fel a West...
Tovább
Elkap vagy nem kap el - free sztárok Újbudán
Az Újbuda Jazzfesztiválon több és többféle hazai együttes és egy lengyel-magyar baráti...
Tovább
Hiába bosszankodnak - három kiabálós lemez
Erre a nyárra is készültünk (poszt)hardcore válogatással, legalább negyvenöt albumot hallgatunk...
Tovább
Lázadás a gépek ellen - Matthew Dear új albuma
Matthew Dear az elmúlt évtizedben Detroitban élt és a techno új nemzedékének egyik...
Tovább
Amíg még világos van. Újdonságértesítő
Robyn második idei lemeze is megérkezett, és még jobb is, mint az első, pedig azt se...
Tovább
Tank, százharminccal. Pukkelpop fesztivál, harmadik nap
A Pukkelpop fesztivál utolsó napján tudósítónk lelkesedett az Ashért, nem hitte el...
Tovább
A becsapódással egy időben. Pukkelpop fesztivál, második nap
A belga Pukkelpop fesztivál második napján is felléptek manapság sokat...
Tovább
Dudorászás a délutáni napsütésben. Pukkelpop fesztivál, első nap
Huszonöt éves volt idén a belga Pukkelpop fesztivál. Tudósítónk...
Tovább
Meztelen lány a vattacukorban! Újdonságértesítő
Katy Perry nem azért alakított ám ki nagy rajongótábort az első lemezével, hogy a...
Tovább
Pokoli program a sótlan polákoknál. Beszámoló az Off fesztiválról
Továbbra sincs év, hogy a Quart tudósítói kihagynák a Katowice melletti...
Tovább
Acid! A Skinny Puppy klubkoncertje Budapesten
Három évvel legutóbbi budapesti fesztiválfellépése után a Diesel klubban adott koncertet...
Tovább
Önpusztító pocak - metál az utolsó napon
Szőröstökű, érett férfiak zenélnek szőröstökű, érett férfiaknak, vagy azoknak, akik azok...
Tovább
Az elfek országa, a basszus ereje: Yeasayer, Major Lazer
A Sziget zárónapja talán legaktuálisabb két és fél órájának ígérkezett a...
Tovább
Add a Startlaphoz

ajánló

Szeptember 10., 21.00

Mocskos logika - a Planet Mu estje

A38, 1900/2500 HUF
Szeptember 13., 21.00

Az Atari Teenage Riot Budapesten

Trafó
Szeptember 15., 20.00

Újra Placebo

Papp László Budapest Sportaréna, 9 900 - 19 900 HUF
Szeptember 18., 23.00

Igazi repülőtér a Dunán: a Black Dog Magyarországon

A38, 1900/2500 HUF
rss
nagy / kritika / hírek / programok

Én, lepkegyűjtő barátom: Charlotte Gainsbourg új lemeze
A-

Három évvel első felnőttkori lemeze után a legendás frigyből származó, de saját jogon létező Charlotte Gainsbourg felvette a következőt. Ezúttal egyetlen társat választott magának, ő Beck. A kérdés az, hogy a két tehetséges ember kioltja vagy hatványozza-e egymást. Meg hogy Charlotte Gainsbourg több-e egy képletnél. 

h i r d e t é s

Charlotte Gainsbourgot könnyű olyan híres színésznek elkönyvelni, akinek jól áll, ha divatos zenész barátai készítenek neki egy lemezt. Mint mondjuk Zooey Dechanelnek vagy Scarlett Johanssonnak. Most mindegy is, hogy őközülük melyiknek milyen a lemeze, esetleg van-e zenész múltja vagy hangja – ezek az együttműködések leginkább mutatós dolgok (illetve persze igazságtalan skatulyák). Mégis, mindezzel együtt és szinte sosem ettől függetlenül működnek, amikor működnek. Hasonló az egész ahhoz, minthogy egy bizonyos embertípus életében eljön az az idő, amikor felfedezi magában, hogy milyen szép fekete-fehér fényképeket tud csinálni - aztán a barátai mind meg is dicsérik érte. Valami ilyesmit egyébként Johansson karaktere is mond abban a tokiós politikai krimiben. Charlotte Gainsbourgot ebbe a sorba meg több okból is igazságtalan belevenni. Mármint a most megjelent második (valójában harmadik) lemezét biztosan az.

Nyilván, a fenti skatulya duplán is igaz lehetne rá: nem elég, hogy főként színésznőként ismert (illetve abban a formában aktív), ráadásul az ő szülei énekelték a Je t'aime… moi non plus című dalt, és abból aztán megszületett ő – egyértelmű, hogy aztán tizenöt évesen már lemezt is készít neki az apja. Na persze, jó kis hobbi, kis rohadék. Charlotte Gainsbourg azonban olyan előadóművész, akiről biztosan sokan azt hiszik, hogy csak névrokona a híres énekesnek (ha egyáltalán tudják, ki az az énekes). Azaz saját jogán az, ami. Ennek a folyamatnak persze része volt a három évvel ezelőtti 5:55 is, amely egyrészt nagyon kellemes hallgatnivaló volt, másrészt minél inkább próbálta azon Charlotte Gainsbourg saját múltjától függetleníteni magát, annál jobban illeszkedett is ugyanabba a képletbe. Az 5:55 című lemezen az Air duó és Jarvis Cocker működött közre, illetve Nigel Godrich (Radiohead) volt a producer. Divatos lemez volt, és elég jó is. De nem is lógott ki túlságosan a skatulyából.

Charlotte Gainsbourg mostani, harmadik (de lényegében második) lemezének Beck lett a producere. Sőt, az IRM tulajdonképpen egy Beck-lemez, amin Charlotte Gainsbourg énekel és visszahat az egészre. A felállást és az arányokat tekintve ennél jobb aligha történhetett volna. Illetve ennél annyival középszerűbb és kiszámítottabb dolog is kisülhetett volna két tehetséges ember együttműködéséből, hogy annál örömtelibb, hogy tényleg: szinte kifogástalan poplemez született. Míg az előzőre leginkább a szabályos jelző illett, addig az IRM egyszerre ihletett és okos, rendkívül módon arányos és szertelen. És persze össze van tákolva különböző fura dolgokból, miközben szinte mind a tizenhárom rajta hallható számnak nyomot hagy maga után a refrénje, a dallamvezetése, vagy ilyen-olyan kiugró eleme: a lemezt nyitó bendzsó, az akcentus és a nyers ütősök illeszkedése (Master's Hands), a Down In The Park és egy James Bond-téma fúziója (Le Chat Du Café Des Artistes), vagy éppen maga az IRM, amely bárdolatlan/talált protoelektronikára, tompa/éles vásári/rituális (primitív/pszichedelikus) dobra épülő monoton popszám, inkább lappangó, mint vicceskedő szellemhangokkal. Ugyanakkor a lemez soha nem is lesz túl fura (furi), illetve gyakoriak benne a finoman borzoló obskurus hangok, ami hipnotikus kontrasztot hoz létre a felszabadult részekkel. Tényleg nagyon jó. Ráadásul Charlotte Gainsbourg modorosságot nélkülöző hangját nehéz nem szeretni, mert azt az embert juttatja az eszünkbe, aki épp énekel, ott.

A hatvanas évek európai énekes/dalszerzőinek popzenéjéből is ügyesen merít a lemez (ez a korábbi lemezen talán egy fokkal erősebb hatás volt), nagy erénye továbbá, hogy egyenletesen jó szinte végig (talán egy dal kivételével, épp a közepén, a Vanitiest nem sikerült ötödszörre sem megkedvelnem), miközben hallható rajta rajzfilmcountry, nagyszabású vonósokkal dúsított, de azért kellően bukdácsoló popdal, karcos/fémes blues (szerencsére csak egyszer, ami egy újabb bizonyíték a remek arányérzékre), illetve a Voyage, amelyről mostantól nem a Desireless lelombozó diszkója fog az eszembe jutni, pedig meglepően sok közös vonás van a kettő között. Csak Charlotte Gainsbourg és Beck dala eurotrash nélkül lehengerlő és nagyszabású.

Mégis egyedülállóan európai lemez is az IRM. Olyan kicsit, mint a német és olasz pénzből Spanyolországban forgatott westernek: pont a Voyage-ban összegződik (nem sokkal a lemez vége előtt, afféle csúcspontként) az a fajta európai giccs és elegancia, a "felszabadult végítélet" légköre, amellyel a tengerentúlról átvett mintákat túlozták el, gondolták tovább, tették sajáttá európai szerzők, iparosok. Csak itt minden finomabbra van hangolva, mégis szellemes és tökös az egész: végső soron az IRM című lemezt a nagyon amerikai és nagyon nem amerikai Beck és a saját karakterében rendkívül lezseren mozgó Charlotte Gainsbourg készítették közösen, companero, companera.

 

 
Kapcsolodó linkek

Szólj hozzá!

A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.

18 Hedni
2010.01.22. 00:06

A cikkből én is azt hittem, hogy jó az énekesnő, de meghallgattam a linket, és azt kell, hogy mondjam, hogy így én is tudok énekelni... pedig én nem tudok! Azért mint színésznőt, nagyon is kedvelem!

17 tomvécc
2010.01.13. 12:57

16# A mogyorót szeretem :D Sőt, Beck-et is bírom, az az 5% meg má belefér!

11# Talán nem véletlenül vannak oda értük sokan :o) bár nem tudom megállapítani h tisztán énekelnek-e, de hogy kurva jól, az biztos :P
Sokak szerint pl. Hobó se tud, oszt mégis jó amit csinál, akkó most hogy van ez?
Ja, állítólag Dylan se tud jól énekelni :) (nem most, fiatalon)

16 neutrinoo
2010.01.12. 14:09

Én megnéztem a CD tokot és oda vagyon írva EU kompatibilisen,hogy 95% Beck-et 5% Charlotte Gainsbourg ot valamint nyomokban földimogyorót is tartalmazhat.

15 dryredwine
2010.01.11. 23:21

11 - második mondatod - kissé kicsavarva - bruttó röhejesség,plusz nem tartozik ide k.á. negyedszázados ámokfutása...
A lemez egyébként télleg tiszta beck, az előző (air) cucc jobban tetszik, majd megszeretem. vagy nem...

14 Pimp Panther
2010.01.11. 17:42

A borzasztó szövegek és a nagyívű modorossága ellenére Ákos (Akosh?) igencsak tud énekelni, és mocsokjó zenei témákat ír, vagy írnak neki (nem vagyok annyira jártas az Ákos-iparban, hogy ezt tudjam). A zenekar megszólal, nem nagyon van olyan vállalható mainstream pop-produkció, mint az övé, talán csak Dobrádi Ákosé, muhaha, nem jön á-moll a kezemre.

13 Pimp Panther
2010.01.11. 17:38

Beck egy zseni, frankón lecsupaszította oda a lemez szaundját, hogy alig-alig ugrik ki belőle a Sarolt borzalmas tehetségtelensége. Még a Heaven Can Wait a legvállalhatóbb, mert Beck elég jól vokálozik, és az az egy darab akkord a második fokon megmenti a teljes közhelyességtől a dalt.

Egyébként a cikk tipikus bennfenteskedő, a zenével mint önálló entitással csak mellékesen foglalkozó, a hájpolásban vagy dehájpolásban tocsogó izé, nyilván, ebben erős a Quart, mit vártál?

12 eyto
2010.01.11. 00:19

11 - nem mintha nagyon off akarnék lenni,de márminthogy björk? az a björk? vagy hogy micsoda?
: D
amúgy kösz... erről eszembe jutott, hogy már legalább 1 hónapja nem hallgattam meg ezt : [link]

11 breierzsuzsa
2010.01.09. 22:53

Egy kis ákosozás bármilyen cikkhez érkező kommentnek sajátos fűszere lehet.
Hogy Ákos bizony elég jól énekel azt persze csak az tudja, aki mondjuk koncerten hallotta, nem a magyarnari fikarovatából tájékozódik, hogy kit illik szeretnie.
A képzettséget firtatni egy pop- vagy rocklemez esetében nettó röhejesség: gondolj akárkire, mondjuk Nick Cave pont jó lesz, esetleg Björk vagy Morissey is eszedbe juthat, akik számára elég nagy kihívás a tiszta éneklés, közben meg sok embernek odavan tőlük. Vagy itt van az új üdvöske, Póniló Imre, aki már nagyinterjút is tud adni, holott amit éneklés címén előad, az szabályosan büntető és/vagy büntetendő!

10 parafa
2010.01.09. 07:45

Annyira kirívó lenne, hogy egy ma kiadott CD-n képzetlenül énekel valaki?!
Most nem is kívánok foglalkozni az ötperces celebjeink lemezeiről, de pl. a hazánkban világhírű Ákosnak még ennyi hangja sincs, mégis énekesként lép fel. Gainsbourg haknizik, nagy dolog: csak úgy, MELLESLEG nagyszerű színésznő.
Ákos mellesleg micsoda?

9 Szexisten
2010.01.06. 23:05

királyság a lemez, pedig már kezdtem lemondani erről az emberről. De korai volt még teljesen eltemetni.. A csaj most mellékes, ez a dolog nem róla szól. Legalábbis nekem nem.

8 jamais
2010.01.06. 18:13

"Ráadásul Charlotte Gainsbourg modorosságot nélkülöző hangját nehéz nem szeretni, mert azt az embert juttatja az eszünkbe, aki épp énekel, ott."
Inkább azt juttatja eszembe, hogy így bárki tud énekelni. Nem a modorosságot nélkülözi a hangja, hanem a KÉPZETTSÉGET. Legalább egy minimális elvárás lehetne az énekesekkel szemben a képzett hangot illetően és akkor a stílusos megformálásról még nem is beszéltünk. Komolyan nem halljátok a különbséget???
A cikk írójának egyébként gratulálok: a kritikájával simán eladta volna nekem Gainsbourg kisasszonyt - egészen addig, amíg meg nem hallottam ezt a virnyákolást.

7 spooky
2010.01.06. 15:07

Remek lemez ez!
Szerintem a borítóval sincs semmi probléma.Kísérteties a hasonlóság anyuval ez kétségtelen(aki egyébként hű de jó nő-volt)!
A kis Charlotte olyan aká a kis Jane a 70-es években!

6 bright
2010.01.05. 12:49

Nem mondhatnám, hogy rossz hallgatni ezt a lemezt. De ehhez éppen Charlotte Gainsbourg-nak van a legkevesebb köze. Sokkal inkább Becknek. Ám leginkább az „énekesnő” születési anyakönyvi kivonatának. (Bármennyire is igyekszik a recens ebből a skatulyából kiráncigálni védencét.)

5 Szexisten
2010.01.05. 10:46

na már csak Beck-nek kéne hosszú évek után kiadni végre egy igazán fasza saját lemezt, és helyreállna a világ rendje

4 turorudi
2010.01.05. 02:46

"akiről biztosan sokan azt hiszik, hogy csak névrokona a híres énekesnek"
Talán nálunk nem, de a világ legtöbb pontján mindenkinek tök világos, hogy ki a csaj. Így aztán az a következtetés sem igaz, hogy "saját jogán az ami". Ő pontosan az, amit állítasz róla, hogy nem az: "divatos zenész barátai készítenek neki egy lemezt". Milyen szarul énekel már? Hamis, erőtlen, érdektelen:
[link]

3 sexyyy
2010.01.05. 00:14

nagyon tetszik charlotte lemeze. csak ezt a borítófotót feledném. olyan, mint amikor a tízéves számítógépbuzi felfedezi a fotosoppot.

külön idegesítő, hogy azonosíthatatlan rajta, holott olyan gyönyörű fotókat is lehet róla csinálni, mint a címlapon lévő.

2 puskar
2010.01.04. 18:19

valóban nem. a magyar címe miatt írtam, de tényleg rakhattam volna utána egy szmájlit, bocsánat.

1 madcows
2010.01.04. 18:16

"abban a tokiós politikai krimiben"
??? Lost in Translation? az se nem politikai, se nem krimi...

legfrissebb kommentek

AZ [ORIGO] LEGOLVASOTTABB CIKKEI
AZ [ORIGO] AJÁNLATA

Olvasnivaló

Forrás: [origo] A férfiak táltosodjanak meg! Luc Besson kihúzza a gyufát öncélú garázdálkodásával, az Adele és a múmiák rejtélye mégis élvezhető film.
Forrás: [origo] Az Esti Showder, a Beugró és a Házon kívül is nyerhet 2010 szeptember 24-én és 25-én rendezik a Kamera Hungáriát.
Forrás: [origo] Csak képzelte a K2 csúcsát Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.

ajánlott albumok

Interpol
Interpol
   
Matador, 2010
The Budos Band
III
   
Daptone, 2010