Az eseményhorizonton túl - DJ Bootsie új lemeze
B+

Velkei Zoltán [2009. december 01. 15:40]

DJ Bootsie öt év szünet után adta ki második szólólemezét, mégpedig egy nagy, mármint tényleg nagy külföldi kiadónál. Túl ezen, valamint azon, hogy szép magyar siker, van-e miért büszkének lenni rá? Hol a helye a Holidays In The Shade albumnak a magyar elektronikus zene koordináta-rendszerében?

DJ Bootsie
Holidays In The Shade

BBE, Neon Music, 2009.

DJ Bootsie szimpatikus embernek tűnik a médián keresztül: nincsenek arcoskodó történetei a budapesti földalatti szubkultúra ismertebb blogjain, a kortársaival ellentétben nem nyomja a menő imidzset irritálóan arcbaüvöltő és ciki módon, nem kokózik be technopartikon, és biztos nem akarna megverni, ha negatívan értekeznék a lemezéről. A Holidays In The Shade beharangozójában is olyan visszafogottsággal és kulturáltan beszél a zenéjéről, hogy a lemezt még annak ellenére is hallani akarom, hogy igazából már az idegbaj kerülget, ha előkerül a downtempo szó, vagy pár taktus abból a tipikus magyar jazzy hiphop hangzásból, amit tényleg nem lehet már megtalálni sehol máshol a világon - ennek egyébként olyan nyilvánvaló okai vannak, mint például a jó ízlés. Igyekeztem tehát félretenni előítéleteimet, de szerencsére szükségtelen volt: DJ Bootsie száztíz százalékon teljesít az album jó háromnegyedén. Ez pedig azért is nagy szó, mert a kiadvány annál a BBE kiadónál jelent meg, ahol csak az elmúlt három évben olyan nevek brillíroztak, mint Carl Craig, Laurent Garnier, Dimitri From Paris, DJ Spinna, Osunlade, a Kon & Amir, DJ Marky és a néhai J Dilla.

A Holidays In The Shade végre túllép azon a Yonderboi-Zagar-féle eseményhorizonton, ami lassan egy évtizede nehezedik rá egyre elviselhetetlenebbül a magyar elektronikus zenei undergroundra. A szerző minél bátrabban távolodik el az ismert határoktól, az album csak annál jobb. Az egyértelmű hangszeres jelenlét ellenére elektronikus zene ez, nem helyezi előtérbe sem a jazzt, sem a folkot; az egészet működtető hiphopos alapok izgalmas váltakozása pedig nem hagyja érdektelenségbe fulladni. Milliónyi hangminta úszik be a számokba, sokszor okosan, jól előkészítetten, de vannak váratlanul érkezők is - így a klassz filmzenei hatások mellett a Holidays In The Shade ügyesen kerüli el az otthonülős lemezek típushibáját, a kiszámíthatóságot. Az üresebb, lassan építkezős részeket ügyesen bolondítja meg DJ Bootsie egy-egy jól elhelyzett szkreccsjátékkal (pl.: Lieutenant Chrome), és méltó a New Yorkból közreműködő mc-khez is. Sőt, ezek a kollaborációk (Vast Hope és Move A Mountain) valamennyire ellent is mondanak a művész azon kijelentésének, miszerint a zenének szöveg nélkül is ugyanolyan színesnek és beszédesnek kell lennie, mint azzal együtt, mert bizony nem ártana semmit, ha Vast Aire és O.C. kettő helyett akár nyolc számban lövöldözné az igazság szilánkjait.

Ahol nincs rappelés vagy ének (Németh Juci is vendégeskedik), ott sem csak az üresség marad helyettük, hanem DJ Bootsie gyökerei kerülnek elő: melankolikus, búskomor magyarság (Tableaux Repin), szomorú égbekiáltás a rideg világban (Rain A Fall), kiollózott Vörösmarty-vers Latinovits Zoltán szavalatában (Húzd) és tisztelgés a népzenei kultúránk előtt (Körmenet / Procession). Tradicionális hangszerek és dallamok szólnak hosszúra nyújtott loopokban, egyre töredezettebben variált ütemekre, miközben a képi hatásokból elvesznek a színek és egyre szemcsésebb, noirosabb lesz minden. Talán kissé túlzottan is magába fordul helyenként az album, főleg a végére; a nyolcadik és tizenkettedik szám között ellustul. Nincsen fényes, jó hangulatú zárás: a Holidays In The Shade a múlt mellett hitelesen tükrözi az ország jelenlegi kedélyállapotát, az egyre elkeseredettebben várt és talán soha el nem jövő változást, és az ezzel együtt áhított, de egyre ritkábban megtapasztalható boldogságot.

Ugyanakkor viszont pont ezért nagyon jó ez az album. Úgy mutat előre, hogy közben DJ Bootsie összes korszaka megtalálható benne, minden egy lépéssel továbbgondolva. A Silent Partnert nem szerettem különösebben a maga idejében, mert nem éreztem rajta azt a határozottságot és erőteljes figyelemfelkeltést, ami ezen a lemezen szinte végig megtalálható. Jól áll ez az attitűd neki: ritkán ilyen őszinte és hatásos a magyar hiphop.

Korábbi cikkeink	Sem a kép, sem a hang - Cinematour: Bootsie Quartet és Realistic Crew
Későbbi cikkeink	Táncol a szúnyog: DJ Bootsie-klippremier
Kapcsolodó linkek	DJ Bootsie MySpace