Túl graffitiszerű a Massive Attack plakátja
Tilos kihelyezni az új Massive Attack-lemezt...Tovább
A részeg partiarc mesterműve - Matias Aguayo lemeze
B+
Velkei Zoltán
[2009. november 18. 12:00]
Matias Aguayo Chilében született; a minimal fővárosában, Kölnben lett zenész; majd Buenos Airesbe költözött. Kialakította a maga sajátos, mind a technótól, mind a helyi partikultúrától különböző hangzását: beatboxol, fütyörészik, effektezi magát, mi több: pánsípot ragad.
h i r d e t é s
Sose tudtam beleszeretni Matias Aguayo Are You Really Lost? című albumába, hiába hozta meg neki a hírnevet 2005-ben, a Kompakt-forradalom idején. Az utolsó két számot még csak-csak el lehetett hallgatni többször is egymás után, de ettől eltekintve folyton úgy éreztem, hogy ennek az újabb, németté (kölnivé) honosított chileinek egyáltalán nem áll jól a minimal; és különben is, Ricardo Villalobos után ő már aligha érhet el ugyanazon az úton világraszóló sikert. Talán ő is valami hasonlót gondolhatott, mert kevéssel a lemez megjelenése után összepakolt és Buenos Airesbe költözött, ahol az elmúlt két évben saját hangzást alkotott meg.
Hamar beilleszkedett a helyi partivilágba, de aztán annyira elégedetlen volt az argentin klubkultúrával, hogy a barátaival dj-kollektívát alapított Bumbumbox néven, és elkezdett spontán bulikat csinálni az utcán, fényes nappal. Zömmel saját zenéket játszották ezeken partikon, amikre idővel akkora érdeklődés lett, hogy Aguayo elindította a Cómeme kiadót, és nemrég már a negyedik bakelitet adta ki. Ezeken forró, napsütéses hangok és tradicionális hangszerek találkoznak az európai elektronikus zene jellegzetes ritmusképleteivel, jobbára a house és diszkó határain belül. A hangzás egyszerre könnyed és felszabadult tombolásra buzdít - és rettentő mély, már-már pszichedelikus utazásra invitál.
Matias Aguayo zenei öröksége azonban inkább Kölnhöz köthető, semmint Dél-Amerikához, ezért ő amolyan kakukktojás ebben a csapatban. A Cómemén megjelent számaira továbbra is az éjszakai hangulat és a túlzott alkoholfogyasztás jellemző, mégis, a techno szorításából kilépve az egész annyira el van maszkírozva, hogy valami rendkívül különleges jön létre, ami túlmutat mindkét megidézett zenei kultúrán. Alighanem a Bo Jack című szerzeményével lehetett a legjobban megelégedve, ugyanis az utóbbi időkben kifejezetten annak a munkamódszerével alkot és lép fel. Énekel, majd hangját különféle effektekkel bolondítja meg, és erre meg a négynegyedekre élőben improvizál drumpaddel, argentin furulyával, pánsíppal. E szellemiségben dolgozott a második nagylemezén, az Ay Ay Ayon is: a kiadvány egyik kulcsfontosságú jellemzője az improvizáció és a spontaneitás - így teremti meg a zsúfolt argentin utcák partizenéit.
Aguayo beatboxszal, eltorzított fütyörészéssel és elképzelhetetlenül debil hangokkal teszi pezsgővé és szórakoztatóvá albumát, ami minden lazasága ellenére keményen megdolgozik a kitüntetett figyelemért. A zenész kis túlzással úgy használja a hangját a felvételekben, mintha különböző hangszereken játszana, nem egy helyen több mint hatvan réteget halmozva egymásra. (Érdekesség, hogy a kész anyagot visszavitte Berlinbe, hogy Marcus Rossknecht keverje meg, mert más szerinte alkalmatlan lett volna a feladatra). Emiatt az Ay Ay Ay egy meglehetősen tartalmas album, minden egyes másodpercében felfedezhető valami különleges és újszerű, arról nem beszélve, hogy a ritmusok semmire nem hasonlítanak a mai klubzenékből. Ő jacking rhythmnek hívja ezt a hajtómotort, amit zömmel az argentin, kolumbiai és dél-afrikai népzenékben, illetve korai chicago house számokban fedezett fel, illetve ezekből alakított ki saját ízlésének megfelelően. A végeredmény azonban mégsem erről szól elsősorban, nem ütemvezérelt: Matthew Herbert munkáihoz hasonlóan sokkalta jobban dominálnak a furcsa hangminták és szürreális elképzelések.
Bizonyos értelemben az Ay Ay Ay így nem más, mint a részeg partiarc mesterműve. Aguayo egyre illumináltabb állapotban zenéli végig a lemezt, ami az egyre ittasabb látomások közepette mind színesebb és hangokban gazdagabb lesz. Eleinte még csak a beatbox szól, a végén azonban már kész karneváli hangulat várja a hallgatót, kedvet csinálva az utcai bolondozás után egy őrült éjszakához is.
 |
|
| Kapcsolodó linkek |
Szólj hozzá!
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
