Szabotálnak a lakájok

[2009. november 06. 20:00]

Rihanna szerint b... meg a szerelem - mármint: ha ver a barátod, akkor ne vakítsanak el az érzelmek, dönts helyesen. Meglepő módon laptop-pop került az amerikai slágerlista élére; Beatles alma alakú usb-n; a Fiery Furnaces viccesen szólt be a Radioheadnek; újabb per Lil Wayne ellen; virtuális karaoke-cirkusz a No Doubttal. Aki fekete, az rapper! Érdekes zenei események a héten.

Péntek este (mármint amerikai idő szerint) sugározza az ABC azt az interjút, amiben Rihanna Diane Sawyerrel őszintén beszél arról, mi történt februárban, amikor Chris Brown megverte őt. Két napja már írtunk arról, hogy az énekesnőt szerinte mennyire "kihasználta" a média, és hogy szeretné, ha a családon vagy párkapcsolaton belüli erőszak áldozatainak adhatna hangot. Azóta újabb részleteket ismert meg a világ az interjúból. Rihanna szerint az első reakció egy ilyen eset után, hogy az ember visszamegy ahhoz, aki bántalmazta - mint ő is megtette, sőt, a nyilvánosság előtt megvédte Chris Brownt. Ám aztán rájött arra, hogy mennyire "önző" dolog ez tőle. Ugyanis akkor derült ki számára, hogy milyen nagy hatással vannak a cselekedetei a fiatal lányokra. "Még ha Chris soha többet nem üt meg engem - ki biztosít arról, hogy azokat a lányokat, akik hasonlóan visszamennek a barátjukhoz, az nem veri tovább? Vagy nem öli meg?" Úgyhogy Rihanna azt üzente minden lánynak, akit bántalmaztak: "Ne hallgass a szerelemre. B... meg a szerelem. [Ef love] Lépj ki a szituációból, nézz rá úgy, ahogy egy külső megfigyelő látná, és ez alapján hozzál döntést - mert a szerelem vak." Arról is szó volt, hogy a vitát az indította el, hogy Chris Brown kapott egy sms-t egy lánytól, Rihanna kérdőre vonta, de ő hazudott neki; és ezt nem bírta elviselni. A verés közben, mondta az énekesnő, "nem látszott lélek a szemében; csak az üresség. Ránéztem, és nem egy embert láttam." Maga Chris Brown is megnyilatkozott: mint mondta, "csak a harag" vezérelte tetteiben: mint a fiatalok általában, anélkül cselekedett, hogy előtte gondolkodott volna. Utólag pedig azt kérdezgette magától: "Miért történt ez? Mit gondoltam? Mi a baj velem?" Mariah Carey is kommentálta az ügyet, illetve a családon belüli erőszak témáját. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna, elmondta, hogy az erőszaknak sokféle formája lehet, például érzelmi és az értelmi is; továbbá beszélt arról, hogy 1993 és 1998 között, amikor a zenemogul Tommy Mottola volt a férje, bezárva érezte magát; ráadásul nemcsak házastársa, hanem üzleti ügyekben életének irányítója is volt a férje.

Érdekes dolog történt a Billboard Hot 100 slágerlistán: a múlt héten első helyre került egy "laptop-pop" dal, az Owl City: Fireflies című száma; igaz, aztán lecsúszott a második helyre. A név egyetlen embert takar: Adam Young egy kis minnesotai városban él, és először a MySpace-re töltögette fel a dalait; úgy igazán komolyan 2007-től zenél, először szülei pincéjében. Első ep-je után szerzői kiadásban jelentette meg nagylemezét digitális formában, amit olyan jól fogadott a közönség, hogy végül a Universal Republic leszerződtette - de még így is azt mondja, hogy "szürreális", hogy a dala a slágerlista élére jutott. A Fireflies egyébként majdnem mindenkit a Postal Service-re és azon belül annak Such Great Heights című dalára emlékeztet, ami még csak be sem jutott a Hot 100-ba, hanem megmaradt "blogslágernek" - igaz, annak az évtized nyolcadik legjobbja lett. Adam Young azt mondja, hogy persze hallotta régen a Postal Service egyetlen lemezét, bár inkább Death Cab For Cutie-rajongó (ez Ben Gibbard, a projekt/zenekar egyik tagjának ez a fő együttese). Igazából megtiszteltetés számára, hogy egy mondatban emlegetik őket; és így utólag már érti is, hogy miért a sok hasonlítgatás. Az Owl City sikere azért is meglepő, olvashatjuk az Idolator alapos elemzésében, mert 2000 óta ez mindössze a nyolcadik olyan szám, ami szóló férfielőadótól a Billboard lista élére került - úgy, hogy nem hiphop vagy r&b, vagyis az "urban" rádiók nem támogatják. Ezek közül is kettő az American Idolnak köszönheti a sikerét; valamint köztük van James Blunt és Daniel Powter, akik erre a sokkal kevésbé megtisztelő listára is rákerültek.

Megjelent a héten a Foo Fighers legnagyobb slágereinek gyűjteménye, Greatest Hits címmel. Azonban a zenekarvezető Dave Grohl szerint ez egy kicsit elsietett dolog volt, hiszen a zenekar működik, míg egy ilyen válogatás gyakran amolyan "gyászjelentés" benyomását kelti. De hát a kiadóval kötött szerződésükbe réges rég bekerült, hogy csinálnak egy ilyet; már négy éve elkezdték tőlük kérdezgetni, hogy na, mikor csináljuk meg a válogatást a legnagyobb slágereitekből, mire ő azt válaszolta: "Ahhoz nem kellenének slágerek?" A Foo Fighters hat sorlemezt jelentetett meg, az elsőt 1995-ben, az eddigi utolsót 2007-ben (Echoes, Silence, Patience & Grace).

Lezajlott az MTV EMA, vagyis European Music Awards, tényleg volt U2 a Brandenburgi kapunál, Jay-Z vendégeskedésével (lásd alant), és mindenféle díjakat kiosztottak. Beyoncé kapott hármat (legjobb videó, legjobb szám, egjobb énekesnő), a legjobb zenekarnak a Tokio Hotel bizonyult, az európai országok jelöltjei közül a török maNga kapta a Best European Act kitüntető címet - rap, rock és török hagyományok keverednek az ő zenéjükben, és népszerűek is hazájukban, itt a MySpace-oldaluk.

Jövőre jelenik meg Slash gitáros első szólólemeze, november végére szeretné befejezni a munkálatokat. Persze nemcsak ő játszik rajta, hanem mindenféle illusztris vendég, Flea, Dave Grohl és Alice Cooper például, és ezt még a címe is kifejezi: Slash & Friends. De nagy bánata van azért a gitárosnak. Ugyanis nagyon, nagyon szerette volna, ha Jack White is énekel az albumon, de ő meg azt mondta, hogy dobolni hajlandó, gitározni hajlandó, ámde énekelni nem szeretne. "Mindenki mást, akit akartam, sikerült megszereznem a lemezre" - nyugtatta meg azért a kedélyeket Slash.

További hírek készülő lemezekről: a Pet Shop Boys december 14-én jelenteti meg ep-jét, melynek címe az lesz: Christmas. Saját szerzemények mellett Coldplay- és Madness-feldolgozás is lesz az öt szám között. Mint arról már írtunk, csak egy kicsit tér vissza a Pavement, új lemezt nem is készít, ámde egy válogatást azért kiadnak, mégpedig egy soha nem hallott rádiós fellépéssel együtt. Amy Winehouse 13 éves unokahúga után egy másik rokon is beszáll a zenebizniszbe: édesapja, az eddig is gyakran nyilatkozó Mitch Winehouse retrós lemezt rögzít, hat Sinatra-feldolgozással és saját számokkal. Mint mondta: otthon mindig dalolt az egész család, és bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy Amy sikeres énekesnő lett.

Egy pár pillanatig elképedt a világ, hogy jé, tényleg, lehet Beatles-számokat vásárolni internetes áruházban? Ráadásul nem is az iTuneson, nem is az Amazonon, és nem is bármelyik ismert vagy közepesen ismert oldalon, hanem azon, melynek neve: BlueBeat. Ráadásul ilyen olcsón, számonként 25 centért, igaz, 30 cent kezelési költséget is felszámítanak mellé. Aztán persze hamar kiderült, hogy a BlueBeatnek nem lett volna szabad ilyesmit tennie, az EMI be is perelte a céget gyorsan. Viszont teljesen hivatalos az a kiadvány, amely egy zöld, az Apple Records logóját formázó alma alakú és 16 gigás usb-n tartalmazza majd a szeptemberben újramaszterelve megjelentetett 14 darab albumot. A jó minőségű mp3-ba és veszteségmentes flacba tömörített zeneanyagon kívül megtalálható lesz rajta a borítók gyűjteménye, ritka fotók, kísérőszövegek, továbbá egy 13 perces rövidke dokumentumfilm. December 7-én jelenik meg, mindössze 30 ezer példányban, 200 fontért (62 ezer HUF). Még egy további Beatles-hír: Robert Zemeckis (Vissza a jövőbe, Roger nyúl a pácban, Forrest Gump) szeretné elkészíteni a Sárga tengeralattjáró remake-jét. Már meg is kereste az együttes két életben lévő tagját, Paul McCartney-t és Ringo Starrt; még nem válaszoltak, de ha nem akarnak részt venni a dologban, ő akkor is megcsinálná. Valamint a Beatleshez kapcsolódik az az érdekesség is, hogy szám született George Harrison egy régi, elfelejtett dalszövegéből. A Silence (Is Its Own Reply) című szöveget a gitáros a hatvanas évek második felében írta, aztán odaadta Hunter Daviesnek, aki könyvet írt a Beatlesről - majd el is feledkezett az egészről. Ám aztán nemrég egy rádióműsorban beugrott neki, beszélt róla, a BBC műsorvezetője pedig felkérte Dean Johnsonst, hogy írjon hozzá zenét. Ő nagy örömmel tett eleget a megtisztelő felkérésnek, továbbá megosztotta a világgal azt az értelmezését is, hogy a dal valójában nem egy viszonzatlan szerelemről, hanem George Harrison és John Lennon bonyodalmas kapcsolatáról szól.

Igen vicces ügy kerekedett abból, hogy Matthew Friedberger jól beszólt a Radioheadnek. (Ő a Fiery Furnaces zenekar tagja és dalszerzője, itt egyenesen őrült géniusznak neveztük.) Mégpedig a Harry Patch világháborús veterán előtt tisztelgő dal kapcsán mondta ezt: "Álságosan, pofátlanul és önkényesen próbálnak olyan dolgokhoz kapcsolódni, amiket az emberek menőnek tartanak. Ez egyfajta brand-építési módszer, és a Radiohead brandje az, hogy ők egyszerre népszerűek és intelligensek. Na és milyen az a dal? Egy oktávon belül 48 hang van? Vagy van egyáltalán bármi más módon köze Harry Patch-hez?" Továbbá megjegyezte, hogy a felesége szerint nem kéne beszólogatnia a Radioheadnek, mert elküldik a "lakájaikat" a számítógépen keresztül, hogy szabotálják a Fiery Furnacest - "de erre semmi szükség, mi olyan zenekar vagyunk, hogy saját magunkat szabotáljuk." Mint azt sokan megjegyezték, Matthew Friedberger bizonyára összekeverte Harry Patch veteránt Harry Partch híres zeneszerzővel, a mikrotonalitás egyik ismert képviselőjével, aki valóban kidolgozott egy olyan skálát, amely egy oktávon belül 43 hangot tartalmaz (ami majdnem 48). Úgyhogy aztán a zenekar kiadott egy közleményt, amiben felhívják a figyelmet arra, hogy nem, Matt nem olvasta félre a dal címét, mert hogy valójában tud olvasni - hanem "természetesen" azt gondolta, hogy jó móka lenne, ha úgy tenne, mintha azt hinné, hogy a Radiohead Harry Partchról írt dalt. Ezt a képzeletbeli számot egyébként hallotta, nem úgy, mint a valóságosat, amit nem, de ha hallotta is volna, biztosan utálta volna. Hiszen: "mint a kreatív zenészek nagy többsége, Matthew Friedberger sem rajongója sem a Radioheadnek, sem az ő slágerlistákat ostromló szerzeményeiknek." De ettől persze Thom és társai még bátran folytathatják "diadalmas művészi felfedezőútjukat". Végül a közlemény megjegyzi, hogy Matt szívesebben szólt volna be Becknek, de fél a szcientológusoktól.

Nemrég történt, írtunk is róla, hogy Courtney Love és a Nirvana még élő tagjai megdöbbentek, hogy Kurt Cobain karakterével más előadók dalait is el lehet énekeltetni a Guitar Hero játékban, nagy csípőriszálások közepette. Most az Activision egy másik játéka, a Band Hero bosszantotta fel a No Doubt tagjait, olyannyira, hogy perre mennek. Ugyanis, mint azt a bíróság tudomására hozták, olyasmiket tehetnek a játékosok, hogy például Gwen Stefanival elénekeltetik a Honky Tonk Woment, vagy éppen Tony Kanal basszusgitárossal énekeltetik el a zenekar híres slágerét, a Just A Girlt - ámde hú, úgy, hogy Tony látszik, de Gwen hangja hallatszik! Ezáltal, fogalmaz a kereset, a No Doubt "virtuális karaoke cirkuszi zenekar" lett (aminek angolul sincs sokkal több értelme). Az Activision ellenben úgy véli, hogy a szerződés, amelyet az együttes tagjaival és menedzsmentjével aláírtak, feljogosítja őket a tagokból készült számítógépes karakterek ilyetén felhasználására.

Megjelent kedden egy cikk a New York Postban, amely Ne-Yo híres r&b-énekest rappernek nevezte - ez felbosszantotta a FourFour blog szerzőjét ("én magam többet rappeltem, mint Ne-Yo - ő egy énekes, baszki!"), és utánanézett, hogy hasonló hibák elő szoktak-e fordulni. Arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy az évtized összes kicsit is népszerű fekete énekesét (főleg, de nem kizárólag az r&b stílusból) nevezték már rappernek, olyan neves lapok is, mint a Los Angeles Times (bár ott legalább egyszer helyesbyítettek), a Rolling Stone, különféle nagy hír- és képügynökségek - a New York Times pedig egy alkalommal Mary J. Blige-ot illette ezzel a jelzővel. R. Kelly, John Legend, Chris Brown, Bobby Brown, Russell Simmons, Shaggy, MIA, Santigold és sokan mások - a blogger összefoglalója szerint "If he's black, he must rap", vagyis "Aki fekete, az biztos rappel", legalábbis ezt vallják az amerikai újságírók.

Újabb per indult Lil Wayne ellen. Thomas Marasciullo azt állítja, hogy 2006-ban kereste meg a rappert, azzal a szándékkal, hogy "olaszos stílusú spoken word lemezt" készítene. Ebből nem lett semmi, ám aztán megdöbbenéssel tapasztalta, hogy Lil Wayne és tettestársa, Birdman két lemezen is (Like Father, Like Son valamint 5 Star Stunna) felhasználták a hangját - anélkül, hogy erre engedélyt kértek volna vagy pénzt kapott volna érte. Ráadásul ezt úgy fedezte fel, hogy a lánya le akarta tölteni Aretha Franklin: Respect című dalának csengőhang-változatát, de véletlenül a rapperek hasoncímű számát vette meg, és azon ott hallotta aput. Nem ez az első eset, hogy Lil Wayne ellen per indul a szerzői jog megsértése miatt per indul; Once című száma kapcsán ráadásul ő is indított egyet a producerek ellen, mert azok nem kértek engedélyt a hangmintára (részletek itt). A Rolling Stones pedig nemcsak lopás miatt indított eljárást, hanem mert azzal ráadásul rossz hírbe is hozta az együttest a rapper. Aki, mint arról nemrég beszámoltunk, várhatóan egy év börtönbüntetést kap tiltott fegyverviselésért.

Jövőre turnézhat a Rolling Stones - legalábbis ezt reméli Ronnie Wood gitáros, aki nemrég játszott a többé-kevésbé újraalakult Faces tagjaként (lásd itt), de "készen áll a rockolásra". A zenekar legutóbbi turnéján, 2007 nyarán Budapesten is fellépett. 

Korábbi cikkeink	A rockandroll végzete Lemezek a kárpitba rejtve
Későbbi cikkeink	Ronnie Woodot őrizetbe vették Garnélarákok és a perzsa mester Mégis fontos a rádió