Hát hallottak már ilyet? Újdonságértesítő

Inkei Bence, Gelegonya Edina, Szabó Sz. Csaba, Rónai András, Szabó Benedek [2009. október 30. 22:45]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Tegan and Sara
Sainthood

Sire, 2009.

Tegan and Sara: Sainthood

C+

Várakozások: A Quin-tesók kedves, aranyos és kellően ártalmatlan popduója a kilencvenes évek végétől jelenteti meg kedves, aranyos és kellően ártalmatlan lemezeit, melyek közül a legutóbbi valamiért jóval sikeresebb lett, mint az azt megelőzőek. Bár a kanadai ikrek már a 2007-es The Con megjelenése előtt is népszerűnek számítottak a tengerentúlon – turnéztak például a Killers előzenekaraként is –, az európai közönség nagy része csak a Back In Your Head perfekt kislemezdalának megjelenésekor figyelt fel rájuk. Az albumról albumra tendenciózusan egyre összetettebb hangzásvilág felé igyekvő páros a megnövekedett érdeklődés ellenére megmaradt félig-meddig kultzenekarnak, úgyhogy nyilvánvalóan nem nyomta agyon őket a bizonyítási kényszer a következő lemez elkészítése előtt; a producer ezúttal is Chris Walla, a Death Cab For Cutie gitárosa volt, óriási változásokra tehát senki nem számított.

Eredmény: Óriási változások nem is történtek, az viszont már első hallásra feltűnő, hogy az idők szavának engedelmeskedve a nyolcvanas évekbeli new wave hatása minden eddiginél erősebben érezhető a lemezen. Talán ennek a jól beazonosítható hangzásbeli keretnek is köszönhető, hogy a lányok pályafutásuk legösszeszedettebb, legkonvencionálisabb popdalait hozták össze, sőt, a zenekar történetében először közösen is írtak egy számot – bár a Madonna kezdeti korszakát hangzásában és szövegében is megidéző Paperback Head nem tartozik az album kiemelkedő pillanatai közé. Az AFI-basszer Hunter Burgen újra vendégszerepel, de most is csak Tegan szerzeményeiben játszik – ezúttal egyébként is mintha a nyolc perccel idősebb testvér írta volna a hatásosabb darabokat. A gond csak az, hogy a fent említett összeszedett, konvencionális popdalok nagy része teljesen oké, de semmi különös. A nyolcvanas évekbeli reminiszcenciák hol jól (Don't Rush, Alligator), hol rosszabbul működnek, utóbbi esetben néha még Pat Benatar neve is beugrik, ami az álmoskönyv szerint rosszat jelent. Szerencsére az ikrek karakteres orgánuma és a megszokott, sötét tónusú szövegvilág még mindig jól működik, a lemez egésze viszont némileg túlpolírozottnak és kiszámíthatónak tűnik; ráadásul értelmetlenül, hiszen nem valószínű, hogy a lányok Kelly Clarkson vagy Katy Perry babérjaira törnének – nem elképzelhetetlen, hogy a saját zenekarával is egyre inkább a hivatalos mainstream felé kacsintgató Walla keze van a dologban. Ettől függetlenül komoly csalódásról szó sincs, hiszen a bevett formulák továbbra is jól szuperálnak, inkább a körítés az, ami ront az összképen; akár trendkövető magatartás, akár nem, a hangzásbeli megoldások nagy része feleslegesnek tűnik. Ha pedig tényleg így akarták, merhettek volna kicsit bátrabban is kísérletezni.

Kinek ajánljuk: Aki eddig is szerette őket, biztos nem fog csalódni. (SZB)

1. Cheryl Cole: 3 Words
2. Devendra Banhart: What Will We Be
3. Kiss: Sonic Boom
4. Shrinebuilder: Shrinebuilder
5. Tegan and Sara: Sainthood

Korábbi cikkeink	Lejtő a tavon. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Doom/poszt/stoner szupergrup Budapesten Elválik futballista férjétől Cheryl Cole Budapesten koncertezik a Kiss Nem tudok leállni a partizással. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Cheryl Cole hivatalos Kiss hivatalos Devendra Banhart hivatalos Tegan And Sara hivatalos Shrinebuilder MySpace