Hát hallottak már ilyet? Újdonságértesítő

Inkei Bence, Gelegonya Edina, Szabó Sz. Csaba, Rónai András, Szabó Benedek [2009. október 30. 22:45]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Shrinebuilder
Shrinebuilder

Neurot, 2009.

Shrinebuilder: Shrinebuilder

B+

Várakozások: A Shrinebuilder már viszonylag régóta tartja izgalomban az emberiség egy részét, mégpedig azért, mert több rock- és metálirányzat atyaúristenei játszanak benne együtt. Scott "Wino" Weinrich (Saint Vitus, The Obsessed, Spirit Caravan Hidden Hand) a doom, Scott Kelly (Neurosis) a posztmetál, esetleg a sludge, Al Cisneros (Sleep, Om) a stoner és a drone, Dale Crover (Melvins, Altamont, Fantomas) pedig mindenféle underground rockirányzatok kultikus hőse. (A hangszerek sorrendben: gitár, gitár, basszusgitár, dob; valamint mind a négyen énekelnek is.) Ugyan a szupergrupokról kötelező elmondani, hogy igen gyakran nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, a Shrinebuilderrel kapcsolatban azért elég sokan vélték azt, hogy olyan egyszerűen nincs, hogy ez ne legyen jó - mi tagadás, én sem tudtam leküzdeni magamban a csodavárást. A lemezt három nap alatt vették fel, Scott Kelly blogolt is róla, az volt a lényeg, hogy nagyon egymásra találtak.

Eredmény: Lehetne ezt úgy is kezdeni, hogy melyik zenekarból mennyi hallatszik a végeredményen, és megállapítani, hogy főként azért doom és stoner van itt; de mikor Scott Kelly énekel a maga reszelős hangján és durvábban-lassabban játszanak a gitárok, akkor persze hallatszik a Neurosis is; valamint hogy a Melvins leginkább Dale Crover dobolásában van jelen (amivel rögtön nyit is az album). Érdemesebb azonban inkább az album egészéből kiindulni, aminek egyértelműen pszichedelikus sodrása van; mégpedig olyan erős, hogy simán felveszi magába a klasszikusabb, hardrockos és metálos gitár- és énekdallamokat, a doomot és a misztikus-meditatív stonert, a durvább riffelést és a kalandozó, instrumentális részeket is. Olyannyira így van ez, hogy sokadik hallgatásra jöttem csak rá, hogy igazából nincsenek a szó erős értelmében vett dalok; hogy ugyan nem marad meg a negyven perc lejárta egyetlen dallam vagy riff sem (bár amikor megszólalnak, rájuk ismerek) - de ez nem is hiányzik. Jóval több ez, mint ún. "örömzenélés", mert nagyon együtt vannak a zenészek (már-már meglepően, tekintve, hogy milyen erős saját világokat hoztak létre) - de kevesebb, mint egy nagybetűs Klasszikus Lemez; ha akarom, a csoda elmaradt, de ez igazából nem is érdekes. A vonatkozó műfajok "kliséi" szólnak itt, semmi kétség, de egyfelől azoktól, akiktől származnak, másfelől - és ez a fontosabb - az átfogó hangulati sodrásba beillesztve. Úgyhogy nemcsak hogy nem zavaró, hogy az említett klisék jelentős részét utánzók sokasága koptatta azóta ócska közhellyé, hanem ez egyáltalán fel sem merül: egyszerűen igen jó hallgatni ezt a lemezt, ennyi, és mi kellene több.

Kinek ajánljuk: Bármely tag bármely zenekara + az általuk meghatározott stílusok bármely rajongójának. (RA)

1. Cheryl Cole: 3 Words
2. Devendra Banhart: What Will We Be
3. Kiss: Sonic Boom
4. Shrinebuilder: Shrinebuilder
5. Tegan and Sara: Sainthood

Korábbi cikkeink	Lejtő a tavon. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Doom/poszt/stoner szupergrup Budapesten Elválik futballista férjétől Cheryl Cole Budapesten koncertezik a Kiss Nem tudok leállni a partizással. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Cheryl Cole hivatalos Kiss hivatalos Devendra Banhart hivatalos Tegan And Sara hivatalos Shrinebuilder MySpace