Hát hallottak már ilyet? Újdonságértesítő

Inkei Bence, Gelegonya Edina, Szabó Sz. Csaba, Rónai András, Szabó Benedek [2009. október 30. 22:45]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Kiss
Sonic Boom

Roadrunner, 2009.

Kiss: Sonic Boom

B

Várakozások: Az Élő Legendák/Rockdinoszauruszok hosszú sorában már jó ideje üde színfoltot jelent a Kiss együttes, és korántsem csak a mindig parádés sminkek miatt. Míg a többi kollega esetleg kínos nosztalgiaturnékkal vagy az elszánt híveken kívül a kutyát nem érdeklő lemezekkel igyekszik sok pénzt keresni, illetve fenntartani a látszatot, miszerint azért még egy létező együttesről van szó, addig a Kiss annyira nem is erőlteti ezt a felesleges zenekarosdit. Gene Simmons és Paul Stanley az új albumokkal való unalmas szöszmötölés helyett inkább Kiss-gumióvszert, Kiss-gabonapelyhet, Kiss-vécépapírt vagy ki tudja miket árul a lelkes rajongóknak, és ezek legalább annyira fontos részét képezik a tudatos és következetes brand-építésnek, mint a látványos, pirotechnikában és vérhányásban gazdag stadion-koncertek. Persze, a Kisst soha nem lehetett olyan nagyon komolyan venni (így például ez sem tűnt annyira abszurd ötletnek), na nem mintha ezzel bármi gond is lenne; ugyanakkor a zenekarnak azért jutott pár nagyon jó év (ami nagyjából a '76-os Destroyer lemezzel záródó időszak), amikor ugyan még nem ők voltak a világ legnagyobb rockbandája, de már amerikai kamaszok millióinak szüleire frászt hozva tudtak rettentő hangosak, ijesztőek és szórakoztatóak lenni. A New York Dolls még "túl hamar volt túl sok", a Kiss viszont, némileg tradicionálisabb, ám kimondottan tinédzser-himnuszok előadására kitalált rockzenéjével (a New York-LA-Detroit háromszögben), és a harsány/transzvesztita rocker külsőt képregény-esztétikával keverő megjelenésével már joggal arathatta le a babérokat. A kérdés pedig most az, hogy tizenegy évvel a legutóbbi album (Psycho Circus) után van-e még mit learatni, vagy a Sonic Boom automatikusan a Kiss-vécépapír alatt két polccal landol a sarki ABC-ben.

Eredmény: Már a retrós (itt: ronda) borító, meg az a tény, hogy a két új tag, Tommy Thayer (gitár) és Eric Singer (dob) megörökölte Ace Frehley és Peter Criss klasszikus Spaceman- és Catman-maszkjait - ez is valamiféle erőteljes comeback szándékát sejteti, és tényleg: ha a Sonic Boom valamihez köthető, akkor az a már fentebb is említett csúcskorszak. A – közel tökéletes - megszólalás, a dalok, a nagy riffek és a még nagyobb kórusok nagyrészt a hetvenes évek közepének Kissét idézik (pont a megfelelő mennyiségű popmetálos kitérővel, lásd Never Enough, When Lightning Strikes), annyi változással, hogy – szentségtörés ide vagy oda – ezúttal minden eddiginél egyenletesebb produkció. Persze igazi, emblematikus slágereket egy harmincöt éves zenekartól nem lehet elvárni, de cserébe a lemez dalai egyrészt sokszor el tudják magukról hitetni, hogy azok; másrészt pedig most tényleg nincsenek üresjáratok és töltelékek, de még csak egy felesleges ballada sem, csak önfeledt, és végtelenül élvezetes rockandroll. Paul Stanley énekhangja továbbra is alkalmas stadionok beéneklésére és Simmons sem marad le tőle sokkal, ráadásul szerzőként is jól teljesítenek; az olyan dalokat, mint a Modern Day Delilah, a Danger Us (ez utóbbi, az óriási kórusban énekelt szóviccével az egyik legjobb) vagy az I'm An Animal, minden idióta harsányságukkal együtt is lehetetlen nem szeretni. Thayer és Singer pedig, amellett, hogy a hagyományokhoz híven szintén belefolytak a dalszerzésbe és az éneklésbe, jól hallhatóan nagy lelkesedéssel és persze szakértelemmel csinálnak úgy, mintha ők lennének Frehley és Criss, így pedig végső soron nem hiányzik innen senki és semmi.

Kinek ajánljuk: Akinek már évek óta valami rettenetes pincében porosodik a Kiss Army klubtagságija. (SZSZCS)

1. Cheryl Cole: 3 Words
2. Devendra Banhart: What Will We Be
3. Kiss: Sonic Boom
4. Shrinebuilder: Shrinebuilder
5. Tegan and Sara: Sainthood

Korábbi cikkeink	Lejtő a tavon. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Doom/poszt/stoner szupergrup Budapesten Elválik futballista férjétől Cheryl Cole Budapesten koncertezik a Kiss Nem tudok leállni a partizással. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Cheryl Cole hivatalos Kiss hivatalos Devendra Banhart hivatalos Tegan And Sara hivatalos Shrinebuilder MySpace