Hát hallottak már ilyet? Újdonságértesítő

Inkei Bence, Gelegonya Edina, Szabó Sz. Csaba, Rónai András, Szabó Benedek [2009. október 30. 22:45]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Devendra Banhart
What Will We Be

Warner, 2009.

Devendra Banhart: What Will We Be

B+

Várakozások: Nem vagyok benne biztos, akarom-e tudni, milyenek általánosságban a neohippik, és hogy van-e bármi hasonlóság köztük és Cartman veszedelmes ellenségei között, de azt sejtem, Devendra Banhart hogyan gondolkozhat a maga hippiségéről. Nem úgy tűnik, mintha bárkit meg szeretne győzni arról, hogy jó a természet lágy ölébe belefeledkezve élni, és nagy valószínűséggel akkor is csak viccelődni támadt kedve, nem pedig naturalista hajlamait élte ki, amikor tavalyi megapussos kitérője  idején a szíve-lelke mellett valami egészen mást is felfedett rajongói előtt. Dalai is éppen ennek a derűs komolytalanságnak a jegyében születnek: ő kiválóan érzi magát, és mindössze a maga elvárásai szerinti jó zenét akar csinálni, nem pedig téríteni. Én hajdanán a Cripple Crow-val (2005) kapcsolódtam hozzá a kesze-kusza Devendra-univerzumhoz, és kábé ez is az az album, amire azt szokás mondani, hogy "a" Banhart-lemez, szerzője pedig innentől számít az amerikai freak-folk egyik legnagyobb ikonjának - azaz egy rosszarcú, ronda göncökbe bújtatott szőrös hippinek, aki azért egyben a 00-ás évek egyik legjobb pasija is. És aki két év után tér vissza új, sorban a hetedik szólócuccával.

Eredmény: Devendra idén tett annyi engedményt, hogy szokásával ellentétes módon egész rövidre húzta az anyagot - ezen túl azonban ő a váltások, mintsem a változtatások embere, de én legalábbis éppen ezeket az egy lemezen, illetve egy felvételen belüli hirtelen iránymódosításait kedvelem legfőként. A végig dúsan hangszerelt dalok elég jól körvonalazható csoportokba sorakoznak fel, ezért az egyes clustereket határoló vonalak élesen válnak el egymástól: idilli állapotot követő kis mélabú, hogy a cd közepénél elérjük a két számot, amire a What Will We Be kihegyeződik, azaz a klasszikusan, devendrásan hosszúra nyúló Chin Chin & Muck Muckot, illetve az elektromos gitárokkal egészen újszerű hangzást hozó 16th & Valencia Roxy Musicot. Majd jönnek felváltva a borongós gitártémák és a füstös bárokba való zongoraballadák, ám kizárólag azzal a céllal, hogy Devendra még egyszer átverjen minket, így amikor már várnánk a 2005-ös, csodaszép Canelához hasonló levezetést, a Foolin' skás alapjait kapjuk helyette. Szóval úgy tűnik, egyfelől van az albumnak íve - másfelől viszont pontosan ez az ügyesen kiszámított ív törik meg (nyilván hasonlóan ügyesen kiszámított módon) és válik aprószemcséssé azzal, hogy az egyes dalokon belül sem kevés meglepő váltás húzódik meg. Na, és ez az, amiért én éppúgy lelkesedek itt, ahogyan a Smokey Rolls Down Thunder Canyonnál (2007) tette annak kritikusa. A jó értelemben vett kavarodással incselkedik velünk ez az őrült hippi, nem engedve, hogy bármelyik felvételről egy percet követően lemondjunk. Mindez a legokosabban az Angelikán mutatható be, amiben a semmilyen kezdés után egy lehalkulás után jön a tropicáliás betét (ami nyilván nem egyedüli alkalom Devendra pályájában), meg a venezuelai mamával rendelkező Banhart spanyol szövege - és ha kell, akár az életemre megesküszöm, hogy engem az ún. latinos ritmusok alapjáraton lázba nem hoznak, de ez a szám tényleg megunhatatlan. A már említett középpont, a Chin Chin & Muck Muck lamentáló, ásíttató indítása után pedig ugyancsak hirtelen rándulunk át egy békebeli, csörgődobbal meg egy halom más akusztikus hangszerrel kibélelt világba, amiben hosszú hajú férfiak olykor már-már suttogásig fokozott lágysággal, olykor meg nehezen viselhető törvénytelen hangon énekelnek. De hogy bánt-e engem, hogy mindent egybevéve azért ezen a lemezen is csak ugyanaz történik, ami a Cripple Crow-n és a Smokey...-n? Nem mondhatnám.

Kinek ajánljuk: Aki szeretné megtanulni, hogyan kell poncsós hippiként jobbnál jobb csajokat felszedni. (GE)

1. Cheryl Cole: 3 Words
2. Devendra Banhart: What Will We Be
3. Kiss: Sonic Boom
4. Shrinebuilder: Shrinebuilder
5. Tegan and Sara: Sainthood

Korábbi cikkeink	Lejtő a tavon. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Doom/poszt/stoner szupergrup Budapesten Elválik futballista férjétől Cheryl Cole Budapesten koncertezik a Kiss Nem tudok leállni a partizással. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Cheryl Cole hivatalos Kiss hivatalos Devendra Banhart hivatalos Tegan And Sara hivatalos Shrinebuilder MySpace