Turistákkal együttműködő, drogterjesztő szervezetet fogtak Ibizán
24 drogkereskedőt...Tovább
Ugyan legendás atlétatrikóját már kinőtte, de attól még Chris Isaak ötven felett is szexisten, és nem is nyálas, csak néha. A Black Lips a befutást slágerek helyett káosszal képzeli el; nyugdíjas és őszintétlen lemezt csinált J.J. Cale; a srácokkal passzolgat a Lamb Of God; K'naan hiteltelenül rappel Szomáliáról; és még magyar vurstlilatinohiphopreggaemetál, visszafogott japán-amerikai cipőbámulás, szomorú és őszinte countrys indierock!
B-
Várakozások: Nem lehet könnyű az olyan beskatulyázott előadók élete, mint amilyen Chris Isaaké is. Hiszen a zenehallgatók jelentős hányadának ma is mindössze két dolog jut róla eszébe: a fehér atlétatrikó, amiben Helena Christensent ölelgette, illetve az a megkérdőjelezhetetlen tény, hogy ő egy nagyon, de tényleg nagyon jó pasi. Pedig túl van már nyolc szólóanyagon, egy csomó filmszerepen, sőt egy saját tévéshow-n szintén, amikkel már bőven bizonyította, hogy ha a Wicked Game az elhasználtsága miatt valóban ciki is, ő egyáltalán nem az. Sorlemezzel viszont már hét éve, azaz az Always Got Tonight óta nem jelentkezett, úgyhogy éppen ideje volt – ha másért nem, azért, hogy újra megállapíthassuk, milyen jól néz ki még most, ötvenkét évesen is.
Eredmény: A Mr. Lucky egy nagyon, sőt töményen amerikai anyag, hiszen összetevői maradtak azok, amiket Chris Isaaktól már korábban megszokhattunk: rockabilly, szörfrock, Roy Orbison-os melódiák, na meg persze hatalmas adag kaliforniai napsütés. És a zenész ezúttal sem vállalta feleslegesen túl magát, hiszen egy nem túl megerőltető, slágeres poplemez készítésére vállalkozott, ami úgy rádióbarát, hogy azért nem feltétlenül ciki, és ami a néhány szívszorító száma ellenére is alapvetően pozitív gondolatokra ösztönzi a hallgatót. A felvételek témái sem sokat változtak: elsősorban a nők, még szép – de hát ki más énekelhetné selymesen a mikrofonba, hogy "te egy nagyon csinos lány vagy" (Very Pretty Girl), ha nem egy közmegegyezés szerinti szexisten?! És ugyan selymesen énekel, mégsem felháborítóan selymesen, inkább úgy, hogy az még teljesen a tűrőképesség határain belül maradjon. Ennek jegyében a dalok nagy része közepesre sikeredett, de kis kivételtől – így a szörnyen teátrális You Don’t Cry Like I Do-tól – eltekintve kifejezetten nem irritálóak. A steel gitártól hol a Hawaii-hangulat, hol pedig a country-érzés lesz uralkodóvá, amitől olyan könnyű és nagyon is szórakoztató számok születtek, mint a We've Got Tomorrow vagy a Take My Heart. Továbbá került néhány olyan kifejezetten jól sikerült darab is az albumra, mint a picit zaklatott, picit fásult, picit melankolikus We Let Her Down, vagy a rockabilly-korszakot klasszul megidéző pörgős Mr. Lonely Man. A barátságos végeredményt azonban nagyban lerontja, hogy a Mr. Luckyn szerepel egy-egy duett a countrysztár Trisha Yearwooddal, illetve a többéves szünet után idén nyáron ugyancsak új cd-vel jelentkező Michelle Branch-csel. Emiatt a két nagyívű, sziruposan ömlengő szerelmes dalért azért kár, mert éppen azt a téves sztereotípiát erősítik tovább, miszerint Chris Isaak igenis egy nyálas előadó – pedig a lemez többi része éppen ennek ellenkezőjét támasztja alá.
Kinek ajánljuk: Chris Isaaknél jobb tanítómestert ajánlani sem lehetne azoknak a pasiknak, akik csajozni akarnak, csak nem tudják, hogyan kezdjenek neki. (GE)
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A plakáttal csak hazudni lehet
Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot
"Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg
Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.