[origo] címlaphírcentrumvásárlás[freemail]videaiWiW

még hírek

Budapesten lép föl Katy Perry
Az egyik legnépszerűbb mai amerikai popénekesnő koncertezik...
Tovább
Sex Pistols-cuccok: parfüm, szappan, kávéscsésze
Nyártól Franciaországban, szeptember...
Tovább

interjú

"Csináljatok a szaunákról zenét!" Diplo a Quartnak
Diplo egyszerre dolgozik Robynnal, Snoop Dogg-gal, készít filmet a favelák zenéjéről,...
Tovább
"Fogalmunk sincs, mi van odahaza." A Yeasayer a Quartnak
Vasárnap a fesztivál egyik legjobb koncertjét adta az A38-WAN2 sátorban a Yeasayer,...
Tovább

még kritikák

Lázadás a gépek ellen - Matthew Dear új albuma
Matthew Dear az elmúlt évtizedben Detroitban élt és a techno új nemzedékének egyik...
Tovább
Amíg még világos van. Újdonságértesítő
Robyn második idei lemeze is megérkezett, és még jobb is, mint az első, pedig azt se...
Tovább
Tank, százharminccal. Pukkelpop fesztivál, harmadik nap
A Pukkelpop fesztivál utolsó napján tudósítónk lelkesedett az Ashért, nem hitte el...
Tovább
A becsapódással egy időben. Pukkelpop fesztivál, második nap
A belga Pukkelpop fesztivál második napján is felléptek manapság sokat...
Tovább
Dudorászás a délutáni napsütésben. Pukkelpop fesztivál, első nap
Huszonöt éves volt idén a belga Pukkelpop fesztivál. Tudósítónk...
Tovább
Meztelen lány a vattacukorban! Újdonságértesítő
Katy Perry nem azért alakított ám ki nagy rajongótábort az első lemezével, hogy a...
Tovább
Pokoli program a sótlan polákoknál. Beszámoló az Off fesztiválról
Továbbra sincs év, hogy a Quart tudósítói kihagynák a Katowice melletti...
Tovább
Acid! A Skinny Puppy klubkoncertje Budapesten
Három évvel legutóbbi budapesti fesztiválfellépése után a Diesel klubban adott koncertet...
Tovább
Önpusztító pocak - metál az utolsó napon
Szőröstökű, érett férfiak zenélnek szőröstökű, érett férfiaknak, vagy azoknak, akik azok...
Tovább
Az elfek országa, a basszus ereje: Yeasayer, Major Lazer
A Sziget zárónapja talán legaktuálisabb két és fél órájának ígérkezett a...
Tovább
Bombasztikus homlokráncolás. A Sziget Nagyszínpad ötödik napja
Vajon vasárnap éppen melyik zenekar koncertjét vágta haza a hangosítás? Kik...
Tovább
Legyen látványos és szórakoztató - Sziget nagyszínpad, negyedik nap
Flashmob után olaszoknak játszó olasz együttes, aztán angoloknak...
Tovább
Buffalóban a hetes buszon. Calvin Harris a Party Arénában
Calvin Harris neve itthon még mindig nem mond sokat, pedig rádióba való dance-pop...
Tovább
Tűsarkú cipős lufik a napraforgók között. Sziget Nagyszínpad, harmadik nap.
Hát hogy milyen volt a péntek a Nagyszínpadon? Volt ugyebár az...
Tovább
A hegyi ember és az istennő visszatértek. Az A38-Wan2 színpad pénteken
A zZz frontembere köpködött és sörösdobozt dobált, a Vive la Fête...
Tovább
Add a Startlaphoz

ajánló

Szeptember 5., 20.00

Jello Biafra és zenekara Budapesten

West Balkán
Szeptember 3-5., 20.00 és 21.00

Sikoly, lihegés, hangrobbanás: Újbuda Jazzfesztivál

A38, MU Színház, Fonó, 1500/1800 HUF, kivéve a Juhász Gábor és Kőszegi Triók, az 1000
Szeptember 13., 21.00

Az Atari Teenage Riot Budapesten

Trafó
Szeptember 18., 23.00

Igazi repülőtér a Dunán: a Black Dog Magyarországon

A38, 1900/2500 HUF
rss
nagy / kritika / hírek / programok

Nagyarc és barátai: a U2 új nagylemeze
C+

h i r d e t é s

Akik nem halnak bele, azok megöregszünk mind a végén.

Történelmi tabló jelleggel elmesélem, hogy amikor én U2-rajongó lettem, az olyan régen volt, hogy még bőven benn voltak az országban a ruszkik (nem Írországban, hanem itt minálunk, nyilván). Tizenéveim vége felé jártam, a zenekar úgynevezett fehérzászlós korszakának vége felé járt, legfrissebb kiadványuk a Wide Awake In America volt, Bono pedig Bundesliga-frizurát hordott. Talán egész életemben egy olyan lemezem volt, ami Jugoton-nyomás és mégis járt neki por- és kopásmentesítő műanyagtok (a fiatalabbak kedvéért rögzítem: vinyl alapanyagú mikrobarázdás hanglemezt szíveskedjenek maguk elé képzelni), ez pediglen a U2 1984-es albuma, az Unforgettable Fire. (Most előkotortam a polcról; hát nincs már rajta a védnejlon.)

Az volt a U2 negyedik nagylemeze, egyben az első olyan, aminek Brian Eno és Daniel Lanois voltak a producerei. A mára megszilárdult nemzetközi kritikai kánon kicsit összevissza, formátlan műként tartja számon, olyanként azonban, amely kihagyhatatlan lépcsőfok volt a három évvel későbbi Joshua Tree és az általa megszerzett globális szuperhatalmi státusz felé. (Ma már ilyen nincs is: hogy egy zenekar hat albumon át gyakorlatilag töretlen ívben fejlődik. Manapság mindenki rögtön tudja mindazt, amit valaha tudni fog, aztán az vagy elég valamire, vagy nem. Én az internetet és a kábeltévét hibáztatom.) A U2 azóta is rutinszerűen fordul az öntörvényű zseni nem-zenész Enóhoz és a még Dylannel is ujjat húzó, vagyis ugyancsak öntörvényű Lanoishoz, tulajdonképpen bármi baja van magával. Ha azt mondják, hogy most ez egy olyan kísérletező és loopos/elektromos album lesz, amilyet még nem hallott a világ, akkor azért, ha meg azt mondják, hogy na most megmutatják, ki itt a világbíró rockzenekar, akkor meg azért. 

A marokkói Fezben, valamint Dublinban, Londonban és New Yorkban felvett No Line Of The Horizon készítése során mind a kettőt mondták. Harmadik producernek behozták Steve Lillywhite-ot, aki sok minden egyéb mellett a U2 első három albumán dolgozott anno. A legegyszerűbb lenne ezek után azt mondani, hogy a No Line On The Horizont nyilván túl sok felé húzta ez a sok ember (a hét darab keverőhangmérnökről akkor még szó sem volt), de ugyanez a hármas dolgozott az Achtung Babyn, sőt, tulajdonképpen még a Joshua Tree-n is, szóval a bábák mennyiségéből semmi nem következik. Viszont az is biztos, hogy ebbe az albumba igencsak nehéz belefeledkezni: nem vezeti, nem viszi magával a hallgatót, a dalok nem adják kézről kézre. Inkább mindegyik felépíti a maga világát, aztán a következő lehet valami egész más, illetőleg mondjuk pont ugyanolyan hangulatú. Ami vezérfonal van, az meg inkább ne lenne. 

Na, lássuk sorban a számokat, úgyis mindig le vagyunk szúrva, hogy nem mondjuk meg, van-e húzós riff meg lírai középrész. Kétakkordos, döngölő basszussal és kavargó, torzított gitárral indul az album (No Line On The Horizon), lehetne akár Ladytron egy erőszakosabb napon, persze csak addig, amíg meg nem szólal Bono. Illetve nem megszólal, hanem elkezd kiabálni. A második szám (Magnificent) kifejezetten izgalmasan kezdődik, száraz, karcos gitárral és már-már szintipopos elektronikus lüktetéssel. Hogy aztán ezt egyszerűen letolja a zenekar védjegye, Edge csilingelős-delayezett gitárja. Annyira U2-s, hogy U2-sabb már nem is lehetne. (Bono kiabál, még szép.) A visszafogott tempójú, finom keverési trükkökkel megoldott, szomorú basszusmenetre épülő Moment Of Surrender az első öt hallgatás alapján az album egyik legerősebb dala, csak a szövegre nem szabad figyelni. A híres amerikai újság kritikusa írta Bruce Springsteen egyik új számáról, hogy hát amikor a bevásárlóközpontról énekel, nem úgy hallik, mintha az elmúlt húsz évben járt volna ilyenben. Na ez a baj itt is: épp Bono nem igazán hitelesen dalol arról, hogy észrevétlen senkiként junkul az utcán.

A negyedik szám (Unknown Caller) a mobiltelefonozásról szól, költőileg. A zenéje atmoszférikus, szólnak a tamok meg a gitár; a refrén fájdalmasan fapados. Az I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy című számban olyasmik hangzanak el, hogy "közel állsz az igazsághoz, mégsem látod meg", illetve "minden nemzedék kap egy esélyt, hogy megváltoztassa a világot", ami lehet hogy viccnek van szánva, de az erőltetett cserkészrock-kíséret nem erről tanúskodik. Amikor elhallgat Bono is meg Edge is, itt is felbukkannak mindenféle fura hangok, de éppen csak pár másodpercre, aztán megy tovább a csilingelés meg a kiabálás. A nyilván már mindenki által ismert slágerszám, a Get On Your Boots gyorsabb tempót hoz, meg egy húzós riffet, hoppá. A verze bennem mondjuk továbbra is Billy Joel rossz emlékű We Didn't Start The Fire-ját idézi fel, de lehet, hogy ez a saját hibám. Az viszont biztos, hogy mai ember fülével hallgatva (és, ugye, milyen más füllel is tudnánk hallgatni?!) ez a minden bizonnyal lendületesnek, radikálisnak és meglepőnek szánt kompozíció semmilyen hangzásbeli érdekességet nem vonultat fel. A Stand Up Comedy ugyancsak egy jó nagy riffre, énekbeszédes verzére és nagyívű refrénre alapul. A riff megválasztása úgy sikerült, hogy pontosan annyi áttétellel utaljon Jimi Hendrixre, ami miatt a dal akár Lenny Kravitzé is lehetne.

Ezzel, a negyediktől a nyolcadik számig tartó szakasszal, túlvagyunk az album kellemetlen részén. A fojtott looppal induló, majd begyorsuló Fez az a dal, aminél elkezdhetjük sajnálni a kihagyott lehetőséget. Ez nagyon is felismerhetően U2, de itt egyensúlyba kerülnek a zenekar hagyományos eszközei - a gitár, a basszus, a dob - és Enoék vackai. Van itt egy elemelt, bizonytalan hangulat, és éppen ettől lesz a dolog emlékezetes. A White As Snow népdalfeldolgozás, az énekdallam ennek megfelelően szép és egyszerű, a kísérő gitár bánatos és egyszerű, a lírai középrészben megszólaló szintetizátor pedig szárnyaló és egyszerű. És már a második szám sorban, amiben Bono nem kiabál.

Lehetett volna úgy is, hogy az eleje oké, a közepe szar, a vége meg megint oké, de az élet nem ilyen. A Breathe újra hoz egy közepes riffet, Bono megint kiereszti a hangját, és megint nem segítenek az elő-előkerülő színezékek. Gondolom azért van ez itt, hogy legyen valami nagyszabású a végén, de ez nem az, ez teljesen átélhetetlen. És már annyi ilyen volt. A záró Cedars Of Lebanon aztán megint a jobbak közül való, visszafogott, finom a zene, lehet menni vele. És a refrén végre nem ugyanarra a kiabálós kaptafára megy, mint vagy hat másik számé a lemezen; helyette falzettes, elhaló kórus szól. 

És ennyi. A fent hosszan leírt jelenségek summázata három dolog  Egy az, hogy 50 felé nem feltétlenül kéne már erőltetni a riffelést-rockolást. Nem mindenkinek áll jól, pláne annak nem, aki eleve nem volt benne erős. (Egy és fél, hogy persze aki rocker túléli, az mind meg fogja próbálni, hiába; így öregszünk.) Kettő az, hogy túl sokfelé figyelt a kreatív csapat, amelyik ezt a lemezt megcsinálta. Hiába hangzik el, hogy "a legédesebb dallam az, amit még nem hallottunk", nagyon is sok a már jól ismert megoldás. Nem igazán engedték el magukat az elektromos-digitális dolgok felé, mindig felülkerekednek a gitárok és a popzenében megszokott struktúrák. (Ez mondjuk nem először esik meg a U2-val.) Pedig lehet, hogy jobb dolog sült volna ki, ha hagyják magukat.

A harmadik meg az, hogy Bono nagyon-nagyon modorosan kiabál. Nyilván ez a másik és legfontosabb védjegye a zenekarnak és visszaadná a kiadó a mesterszalagot, ha nem kiabálna ilyen modorosan, de ez akkor is rém irritáló. Nem szép, amit csinál, nem is tökös, nincsen semmi vonzó benne. Ettől kezdve az album értékelése minden finom részlet ellenére leginkább azon múlik, hogy egy-egy hallgató mennyire tolerálja Bono megjátszós rikoltozásait. Csak ugye tényleg a U2 a világ legnagyobb általános rockzenekara (ha nem tekintjük egy pillanatra a Rolling Stonest), Bono meg mindig is így énekelt, nem tűnik már fel senkinek, megszoktuk, mint a gyorséttermi kaja ízét.

Ha már előkotortam az Unforgettable Fire-t, bele is hallgattam, hogy vajon hogy nem vettem észre én ezt tizenéves koromban. Hát persze úgy, hogy Bono nem is így énekelt mindig. Ott még van benne bizonytalanság, közelség, emberség. Ma meg szinte minden hangján az a hatalmas nagy arca hallatszik, amit ott mereszt a cd borítóján.

 

 
Korábbi cikkeink
Későbbi cikkeink
Kapcsolodó linkek

Szólj hozzá!

A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.

Oldalak: 1 - 2 - 3 Következő »
61 B_Gery
2009.03.14. 15:10

Hát nem ez a U2 legjobb lemeze. De azért nem annyira szar mint amennyire le van húzva. Nagyszerű háttérzene. A negatív kritikán meg nem érdemes kiborulni. Itt csak az a lemez kap jó kritikát, amit kb senki sem ismer. Amelyik előadó meg népszerű, az meg kötelezően szar is.

60 Yookie
2009.03.05. 18:59

Szerintem zsenialis az uj album, es akit egy ilyen iras eltantorit tole, annak ugy kell!
Egyebkent meg nem ertem, miert kell csufkodni, ez az egyuttes mar annyi mindent letett az asztalra (tobbek kozott a KRITIKUSOK altal minden idok legjobb albumanak valasztott The Joshua Tree-t) szoval ha igaz is lenne, hogy Bono nagyarc lett, szerintem teljesen jogosan lett az. Mellesleg volt szerencsem talalkozni es beszelni vele szemelyesen is nemreg, es pont ellenkezoleg, egy vegtelenul szereny es csupasziv pasi.
Szoval csak igy tovabb U2, remeljuk meg sok ilyen albummal ajandekoztok majd meg minket :)))

58 Róbert
2009.03.02. 13:51

Kétszer meghallgatva e friss szerzeményt nekem is valahogy lefelé konyult a szám. Miért is? Nem voltam sohasem óriási U2-fan, a sokkal bonyultabb zenék tudtak engem mindig is megragadni, de a "War" c. 1983-as album, az aztán letaglózott. Lassanként azért kezdtem megszokni tőlük, hogy elhagyták azt az őszinte tiszta erőt és nyersességet, ami a 80-as évek első felében jellemezte őket, s egyre újabb hangszerelési ötletekkel tették korszerűbbé, dallamos slágerekkel pedig még populárisabbá a zenéjüket. Mindezek mellett a soktucatnyi nagy rockbanda koncertjei közül, amiket láttam, a U2 1993-as budapesti koncertje volt életem legborzalmasabb és legsilányabb koncertélménye. Látni lehetett, ahogy a külsőségek, a show és az egész "világmegváltó" szerep, amit Bono játszott akkoriban a zene kárára ment. Ettől még persze elég tűrhető album lett a Zooropa is, aztán sokkal később a Pop is, mert mindkét zenei anyagban volt rengeteg újdonság és eredetiség. A mostani anyag viszont egy kicsit laposabb lett, valahogy kevés az invenció. A régóta bevált és modorossá vált U2-megoldásokat vegyítették egész érdekes hangszerelési ötletekkel, de a számok zenei invenciója, melódiája, témái elég egysíkúra sikeredtek - szerintem. Ennek ellenére azért találtam egy-két szuperül összehozott darabot, pl. éppen az említett "Fez (Being Born)", "White As Snow", de számomra a "Breathe" is ragyogó, sőt a második szám, a "Magnificent" is.

Azt viszont külön érdekesnek találtam, hogy az általam megvásárolt példány gerincére piros-fehér-zöld zászlóval ellátva van felírva, hogy "Made For Hungary", a borítón a grafika köré pedig szépen magyarul felírva így "Kizárólag Magyarország számára készült verzió"!

57 Balint F.
2009.03.01. 20:48

nem ertem miert van minden u2 rajnogo igy felhaborodva azon, hogy egy onmagat az egyuttes nagy rajongoi koze sorolo arc lehuzza a lemezt. szive joga hogy ne tetszen neki.
azt meg hogy a quart-ot es a negativkodok hozzaszolasat fikazzatok, az onmagaban is vicc..
logikus hogy egy ilyen kritikat sokkal tobben elolvasnak mint egy kevesbe ismert (de talan valami gyokeresen ujat mutato) albumrol irottakat. Pedig sok u2 fannak inkabb azokat kene attanulmanyozgatnia es ott nyitottsagot es "megertest" tanusitani.
de persze hogy is varhato el ilyesmi a vilag legkozepszerubb egyuttesenek fanatikus rajongoitol ...

56 wisconsin
2009.03.01. 17:45

Most itt megismételhetném mindazt, amit itt korábban a többiek írtak a U2 és Bono védelmében, de nem teszem. Helyette 2 dolgot írnék le!
1. Az én életemnek hatalmas nagy része a U2, és ezen semmilyen kritika, sőt, még egy esetlegesen gyengébben is sikerült album(hangsúlyoznám, hogy erről itt nincs szó sem változtatna.
2. Életemben nem olvastam még zenekritikát, ez volt az első alkalom és nyilván az utolsó is.

Ja, és a cd-t már januárban előrendeltem és mondhatni, hogy az elmúlt pár napban 'rongyosra hallgattam'.

55 Tomorke
2009.03.01. 16:24

;) Szeretnék én is olyan "nagyarc" lenni, mint Bono, mert az azt jelentené, hogy letettem valamit az asztalra;)
A kritika semmiben nem változtatta meg a véleményem a lemezről. Én mindenkit arra bíztatok, hallgassa meg!

54 Vill
2009.03.01. 13:06

Kedves Zoltán!
Nagyra becsülöm az igyekezetedet eme kritikával kapcsolatban.
Azért javaslon az olvasóknak, hogy mindenki maga döntse el, hogy számára mit jelent a U2. (Csak sajnálni tudom azokat a hozzászólókat, akik eme iromány alapján el is döntötték, hogy ...akkor meg sem hallgatják.) Úgy kell nekik!
Leginkább viszont az döbbentett meg, hogy ezen helyen mejelent írásodra válaszólókkal le
állsz vitatkozni.
Szánalmas!

50 JohnCale
2009.02.28. 11:55

"Nem értem, emberek hogy nem képesek felfogni, hogy minden kritika szubjektív. Vagy hogy nem fontos keresztes hadjáratot folytatni, ha másnak nem tetszik a kedvencük."

A "keresztes hadjárat" abból a szempontból indokolt, h vannak olyan emberek, akik képesek meg sem hallgatni egy albumot pusztán azért, mert '96' -jó magyar szokás szerint- azon sopánkodik, h ez bizony már nem olyan, mint régen volt (azt hiszem, h mindenkinél leginkább az odamondós utolsó bekezdés vágta ki leginkább a biztosítékot).
Különben, nem hiszem, h indokolt a U2 pályafutását ketté vágni, Bonoék zenéje abszolút egylényegű. Ha már valaki annyira darabolós kedvében van, akkor indokoltabb úgy szortírozni, h melyiknél segítettek be Enoék. Véleményem szerint a Joshua tree és az Achtung, valamint a közéjük ékelődő Rattle and Hum jelenti a csúcspontot, de egy különösen gyenge albumot sem tudnék megnevezni. A NLOTH nálam mindenképpen übereli az album végére erőtlenné váló ATCLB-ot és a nem kimondottan hangulatos, de rengeteg kiváló számot tartalmazó HTDAAB-ot is! Brian Eno pedig az egyik legnagyobb mágus a zenetörténetben. Bár valahogy úgy érzem, h az itt "szarozóknak" lövésük sincs, h mi fán terem Bowie berlini korszaka vagy a Roxy Music...

49 _D_
2009.02.28. 11:29

Érdekes. Volt egy kis időm, és jobban szemügyre vettem az oldalt. Megnéztem, hogy mégis, milyen környezetben gyökerezhet ez az amúgy színvonalasnak szánt de végülis a szerző személyes antipátiáját megcsendítő kritika. (A kritika kritikája megengedett?:)) Az ugyanis a napnál is világosabb, hogy itt nem zenei, hanem személyes "tüskéről", "megcsalásról", "árulásról" van szó. Mint az egykori Metallicások, amikor megjelent a Nothing Else Matters. Így megy ez. Csak nyilván, ha ez a hivatásom, akkor nem adok ennek hangot. Főleg nem így. De nézzük a tényeket. Összegyűjtöttem (a teljesség igénye nélkül) csak a U2-ra vonatkozó cikk címeket az elmúlt hónapokból.
-Nagyarc és barátai: A U2 új nagylemeze (Zoli- Már csak az Unforgettable-s idők miatt is: nem érdemeltek volna annyit, hogy a U2 új albuma - lemezkritika és PONT?)
-Az adófizetők pénzén reklámozza a U2-t a BBC
- Bono szivárogtatta ki a U2 új számait
- Bono, vonulj vissza, hagyd békén Afrikát
- Bono és Bob Geldof csak fokozzák Afrika problémáit
Látni az elfogulatlan jóindulatot. Innentől kezdve miért írtok kritikát? Ez a tipikus, ha megmozdul, ütünk - szituáció. Úgy sem tudnak olyan dalt írni, ami tetszene. Hiszen megcsaltak, elárultak, átvertek. Még kilencvenvalamikor. Ma meg már ott tartunk, hogy Edge, Adam Clayton és Larry csak a Nagyarc barátai. Where the musicians have no name... Ennél több respect, Zoli. Mégha nem is tetszik.

D

48 jameslgt
2009.02.28. 11:25

Velem is valami óriási probléma lehet. Sajnálattal közlöm a törpékkel, hogy nekem is tetszik a lemez. Ha ez annyira szar nektek, akkor mondjatok, egy olyan új lemezt valakitől, ami szerintetek jó. Vagy gyertek biztosítok nektek egy stúdiót és lehet ennél jobbat csinálni xD

47 KC
2009.02.28. 10:34

Egyébként még a későbbi albumaikon is voltak érdekes jó számok(Zooropa, Pop), tehát nem kéne általánosítani az utóbbi két album alapján.

46 tóth lászló
2009.02.28. 08:11

Azzal kezdem,hogy nekem a U2 nagyon sokat adott.Ne felejtsük el,hogy a zene szellemi,érzelmi táplálék és szubjektív.
Azt se felejtsük el,hogy a kritikus kritizál általában,mert ő is "nagyarc" vagy csak szeretne az lenni.Aztán az is lehet,hogy főszerkesztői utasításra kelt indulatokat,hogy úgy többen látogassátok ezt az oldalt...hiszen ez is üzlet.Én azt mondom,ha a U2 összes demo felvételét,elcseszett próbáit vagy Bono töredékeit kiadnák,azt is érdemes lenne meghallgatni,elolvasni,mert minden rezdülésében van valami,ami művészet,gondolat,erő,érzelem,egyszerűen beindítja a dolgokat,inspiráló!

45 _D_
2009.02.27. 23:48

Zoli!
Kétségbe vagyok esve. Meghallgattam az albumot, és nekem nagyon tetszik. Mit tegyek? Hogy hallgassam meg? Kicsit megkarcoltam kulccsal a cd-t, hátha... de csak recseg. A zene nem lett rosszabb. Odaadtam a barátaimnak is. Jó soknak. Mind odavan. Azt mondják jobb mint az Atombomba, meg az All that you... Mondtam nekik, hogy nem lehet ez jobb, hisz azt írtad, hogy olyan semmilyen. Ha pedig semmilyen zenét hallgatok immáron sok ideje, akkor magam is semmilyenné válok. Ez pedig a vég. Szóval el kell gondolkodnom az életemen, mert azok utén, hogy az Unknown caller a mobiltelefonozásról szól (költőileg), miközben én meg voltam róla győződve hogy ez egy álom és ébrenlét közt lebegő ember kvázi látomásait vetíti elénk, hát ez már a vég. Aztán azt is írod, hogy a U2 mindig is gyenge volt riffelésekben, mindezt a kezedben a már régen sufniban szunnyadó Unforgettable Fire CD-vel. Ja, egyébként nem ez volt az az album, ami után a U2 világhírűvé vált egy segélykoncerten (Live Aid), de persze ez mind csak marketing, hisz amint valaki karitatív, és enni ad a kedves afrikai gyerekeknek, máris megveszem a CD-jét, bármilyen zenét is játszik. (Windowsom is azért van mert Bill Gates küzd a fekete kontinensért, nyilván...). De mindegy is. Lényeg, hogy most már verhetem a fejemet a falba, hogy nem egy hete írtad ezt a kritikát, úgy nem kellett volna átesnem megannyi üres percen, üres órán, amit ez az üres zene ad. Még szerencse, hogy bármerre nézek a piacon, tele van a zeneipar tehetségesebbnél tehetségesebb előadókkal, akik csukott szemmel lepipálják ezt a kiégett, zenei értékeket felmutatni képtelen paródiát, amit többen még képesek U2-nak nevezni. És még az is szerencse, hogy egy-ketten képesek felismerni az értéket, és figyelmeztetni minket, a zeneszertő közönséget arra, hogy mi jó, és mi nem, hisz magamtól eszembe nem jutna meghallgatni egy CD-t, csak ha a kritika jót írt róla. Ha nem, akkor tűzbe vele. Tehát az új U2 albummal is. Mindenki.

44 sebestyen
2009.02.27. 23:48

jah és U2 forever(pár millió emberrel együtt!!:)

41 KC
2009.02.27. 23:43

Azt azért vegyük figyelembe, hogy a U2 első 6 albuma a Rattle and Humm-al bezárólag nagyon jó volt, ha ott abbahagyták volna, most biztos nem ez lenne sok ember véleménye a zenekarról, de van egy olyan érzésem, hogy aki "szarnak" minősíti nem ismeri ezeket az albumokat.

Ami később jött az már más dolog, teljes irányváltás, nekem is kevésbé jött be, bár az Acthung Baby-n voltak jó számok ennek ellenére.

Ja és Britney-hez hasonlítani szerintem durva. :o

40 Robek
2009.02.27. 23:26

Kedves mindenki!
Jelzem az elején, hogy a U2 az egyik kedvenc zenekarom, és szerintem teljesen rendben van, hogy nem mindenkinek tetszik ez a lemez, vagy úgy általában a zenekar. Én csak azt nem értem, hogy miért kell egy fórumon ennek hangot adni. Én sem megyek fel egy általam rossznak ítélt zenekarról szóló fórumra negatívkodni, vagy ha meg is tenném, akkor valami értelmes dolgot fűznék hozzá, mert a "szar", az egyrészt unalmas, elkoptatott, rövid. Igaz ugyan, hogy lényegretörő, és baromira intelligens.
Kedves Joos! Igazad van, Afrikának nem sok köze a zenéhez, de az a helyzet ,hogy Bonót, itt a fórumban is, leginkább emiatt cseszegetik, és a színvonalas beírásokból is az derül ki sokszor, hogy baromira NEM A ZENE érdekli az embereket, hanem Bono Nagyarca.
Azért ez tényleg elég szar dolog!
De hogy a zenéről is szó legyen, már ha valakit ez egyáltalán érdekel:
szerintem ez a lemez az erős középmezőnyben helyezkedik el a U2 albumok között, ami nem is olyan rossz ezektől a "szar" emberektől.
R.

39 mascara
2009.02.27. 23:26

Nekem nagyon tetszik az új albumuk. Breathe a kedvenc számom.

38 lessthanzero
2009.02.27. 22:53

Már az is szégyen, hogy beszélünk róla... mármint erről a lemezről. Az "magyarország még nem érett meg erre a zenére" érven pedig olyan jót röhögtem, mint még Quartos kommenten soha...

37 csacsa
2009.02.27. 22:38

Sebestyén, attól, hogy valami világszerte elismert, még nem feltétlenül jó. lásd britney, meg a többiek. ahhoz sem kell művésznek lenni, hogy valaki el tudja dönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz. és persze nem a másik véleményformálót kéne minősíteni, hanem az általa elmondottakat. a u2 meg úgy szar, ahogy van, bono épp annyira hiteles, mint amennyire énekelni tud. (ezt természetesen némi malíciával jegyeztem meg)

36 Joos
2009.02.27. 21:48

> leszóljuk a másikat, egy világszinten elismert zenekart lehúztok...
Mi van? Én eddig azt hittem, nem a zenekar neve számít a borítón, hanem a zene. Ha Britniszpirx készít egy albumot, ami lealáz mindent akkor ne hallgassam, mert eddig szemetet csinált? És persze fordítva.
> Afrika.
Lehet Bonót szeretni a jótékonykodásért. Vagy utálni, hogy csak reklám az egész. Szerintem az a néhány(ezer) szerencsétlen, aki esetleg emiatt nem hal éhen, nem annyira bánja. De mi köze is van ennek a zenéhez? Ez itt az új albumról szól, nem arról, hogy milyen jó fejek...

Nem értem, emberek hogy nem képesek felfogni, hogy minden kritika szubjektív. Vagy hogy nem fontos keresztes hadjáratot folytatni, ha másnak nem tetszik a kedvencük. Mellesleg a U2-nak már egy jó ideje nem sok köze van ahhoz, ami régen volt. El lehet hallgatni, egy-két szám egész jó, ennyi.

Az is vicces, amikor néhányan osztják az észt, de arra nem veszik a fáradtságot hogy az ötven helyesírási hibát kijavítsák a kommentjükben (persze ez szinte minden fórumra igaz).

35 JohnCale
2009.02.27. 20:52

Mert ez aztán, kedves Szergő, valóban érdemi hozzászólás volt részedről a "U2 szarral" a végén... Ezért igazán kár volt regisztrálnod!

34 Szergő
2009.02.27. 20:32

Hello!olvasom én már régóta az oldalt de csak most regisztráltam mert emellett a színvonalcsökkenés mellett már nem lehet szó nélkül elmenni.Persze itt nem a cikkekről hanem a kommentelők agyi képességeiről beszélek,mert mióta az origo a támogató olyan faszkalapok tévednek ide a főoldalról h az agyam eldobom.képesek egy U2 de akár egy Britney Spears mellett érvelni,az ellenvéleményre pedig menetrendszerűen jönnek a "xmillió ember csak nem tévedhet" és a "ki vagy te kritikaíró,nem is tettél le semmit az asztalra honnan veszed a bátorságot leszólni" típusú válaszaikkal.hát ez nekem már nagyon böki a szemem.ja és sebestyennek üzenem h a U2 szar.na erre varrjál gombot

33 holden
2009.02.27. 19:55

Aki emellett a siralmasan unalmas és halálosan érdektelen lemez mellett képes érvelni, azt őszintén sajnálom.

32 filazoran
2009.02.27. 18:54

Nyomós "96" Zoltán! Ahhoz képest, hogy a U2-n nőtél fel rohadtul nem értesz hozzá! Szerintem neked van nagy arcod meg az {o}-nak, hogy a főoldalukra egy hozzá nem értő ember kritikáját rakják! Sajnos sok ember fogja ezt végigolvasni, de bízom benne jól lehúznak majd téged!

31 ykr
2009.02.27. 18:36

Micsoda rosszindulatú kritika! És aki azt írta,h ezután már meg sem hallgatja?? Pff,hát egy szubjektív vélemény alapján ítél? Saját vélemény nincs? Bono meg nem "látszatjótékonykodó" mint sokan hiszik,csak könnyebb látatlanban ítélkezni.. Sebestyén igazad van! szia

Oldalak: 1 - 2 - 3 Következő »

legfrissebb kommentek

AZ [ORIGO] LEGOLVASOTTABB CIKKEI
AZ [ORIGO] AJÁNLATA

Olvasnivaló

A plakáttal csak hazudni lehet Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Forrás: [origo] Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot "Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Forrás: [origo] Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.

ajánlott albumok

The Budos Band
III
   
Daptone, 2010