"Outsiderként jöttünk" - az Esclin Syndo a Quartnak

Puskár Krisztián [2009. február 06. 10:00]

Év elején jelent meg a pár éve Pécsről indult, második fővárosi koncertjét 2004-ben teltház előtt játszó, és itt a Quarton is a 2009 egyik befutójaként emlegetett Esclin Syndo zenekar első lemeze Sleeping Traveler címmel. Most a két alapítója és kreatív magja, az önmagát egománnak tartó Berger Dalma és a visszafogott szintetizátoros dalszerző/hangmérnök Sándor Dániel mesélt a 10 zenész és 20 zenekar országáról, a Realistic Crew-ról, a MySpace-es haverokról, továbbá a triphopról, a rockabillyről, a legendás besorolhatatlanságról és egyéb ellentmondásokról. 

A kétezres évek műfaji kavalkádjában alakultatok, számos projektben vesztek részt mindketten. Nem szeretitek magatokat beskatulyázni, ennek ellenére elég gyakran hivatkoznak rátok, illetve hivatkoztok magatokra ti is úgy, mint triphopot játszó zenekarra. Az már a kilencvenes években is elég hülye meghatározásnak számított, nálunk viszont mintha népszerűbb lenne, mint más országokban. Mi ennek az oka?

Sándor Dániel: Olyan kicsit, mintha most fedezte fel volna magának az ország, hogy volt ilyen. Én nem gondolom, hogy triphop lenne, amit csinálunk, de ha már gyorsan mondani kell valamit, akkor ez alapján mindenki kaphat egy képet arról, hogy körülbelül mire számíthat. De közel sem vagyok benne biztos, hogy mi azt csináljuk. Nekem a triphop az a kilencvenes évek közepe, és néhány angol zenekar, és amit azok akkor csináltak. Most pedig egy tág kategóriának tűnik, amibe sokminden belefér.

Lehet, hogy inkább egy generáció fedezte fel magának?

Sándor Dániel: Nem tudom. Lehet, hogy azok, akik gyerekkorukban triphopot hallgattak, azok most lettek ennyi idősek, mint mi. De szerintem a mi zenénk sokkal több mindenből táplálkozik, mint mondjuk a Portishead vagy a Tricky. Kicsit nyitottabbak vagyunk. Remélem.

Hát izé, azért a legutóbbi Portishead is elég nyitott, nem éppen "triphop". Tetszett egyébként?

Sándor Dániel: Tetszett. Tényleg nem az a klasszikus triphop.

Mekkora teret kapsz a Realistic Crew-ban, mennyire érzed magad teljes jogú tagnak?

Berger Dalma: Engem a Krizo [Vranik Krisztián, a RC egyik kulcsembere] mint dalszerzőt keresett meg, hogy csináljunk közösen dalokat. Én nem tudok simán dalokat felénekelni. Ha én valamiben benne vagyok, akkor annak a dalnak a producere is leszek. Mert egomán vagyok, és szeretem az emberekre ráerőltetni a gondolataimat, és egy csomó esetben meg vagyok arról győződve, hogy ez működik is. Ha az embernek vannak ötletei, akkor azokat valósítsa meg. A Realistic Crew egy sokkal bonyolultabb helyzet, mint az Esclin. MC Zeek simán rámondja a szövegeket, én viszont félig énekesnő, félig dalszerző vagyok. Azokat a dalokat, amiket a Krizónak csináltam, a sajátaimnak tartom. Chabz [Kalotás Csaba, a RC másik kulcsembere] ennél sokkal zárkózottabb, és nem enged ennyi beleszólást. A Realistic Crewnak van két vezetője, köztük pedig egy nagyon erős kohézió, amibe nem feltétlenül engednek be egy viszonylag rövid idő óta csatlakozott tagot.

Mennyi időt adsz még az együttműködéseteknek?

Berger Dalma: Nem tudom, mert én albumokban gondolkodom. Amíg egy albumnak a felvétele, hangszerelése, bejáratása stb. folyik, addig már csak ezek miatt sem mozdulok másmerre. A Csabival nemrég beszéltünk arról, hogyan lehetne ezt az egészet teljesen élővé tenni.  Úgy érzem, hogy az Esclinben sokkal organikusabb a kapcsolat köztünk és a zenészek között. De a RC-ban is látom a pozitív változást, a nyomás is nagy rajtuk. Jön a második lemez, és egy olyan műsorral szeretnének előállni, ami külföldi fesztiválokon is megállja a helyét.

A Seen zenekart szintén az Esclin Syndo tagjai csinálják, de az inkább ilyen újkori progresszív rock, ha muszáj valamit mondani. Abban mi a szerepetek, mi az egésznek a története?

Sándor Dániel: 2007 elején, miután az Esclin régi felállása feloszlott, Dalmával összeraktunk néhány számot, amit színpadra akartunk állítani, ehhez pedig embereket kerestünk. Miközben mi kerestünk, Dalmát megtalálta magának a Seen zenekar, amely akkor már egy létező háromtagú instrumentális formáció volt, dob-bőgő-gitár felállásban. Ők énekest kerestek, Dalma el is ment egy próbára, és úgy jött vissza, hogy megtalálta az embereket, akiket kerestünk. Így ők csatlakoztak az Esclinhez, mi pedig a közös próbák során szép lassan belekeveredtünk az ő formációjukba.

Mennyire szóltok bele az ő munkájukba, illetve ők hárman mennyit tesznek hozzá az Esclin Syndóhoz?

Sándor Dániel: Elég erős a határvonal a kettő között. Az Esclin munkamódszere általában olyan, hogy a Dalmával rakjuk össze a vázlatot, amihez ők már egy későbbi fázisban csatlakoznak, amikor már összeállt a kép. A Seent pedig ők hárman rakják össze, leginkább Pít témái alapján, amihez mi csak a fűszert adjuk.

A Seenre meg azt mondják/mondjátok, hogy tripcore.

Sándor Dániel: Még az elején alakult ez valahogy ki, hogy ha már el kell nevezni a dolgokat, akkor az Esclin Syndo legyen triprock, az meg tripcore.

Berger Dalma: De a Seen inkább a Mars Volta meg mondjuk a Mr. Bungle hagyományát követi. Az Esclinnek meg semmi köze nincs se a triprockhoz, se a triphophoz, inkább a nyolcvanas évek zenéiben gyökerezik. Én leginkább rock/dreampopnak hívnám a zenénket. Ha a Cocteau Twinsre azt mondják, dreampop, akkor mi is azok vagyunk. Ha a Dead Can Dance-re azt mondják, hogy folk vagy neofolk, akkor neofolk vagyunk mik is. Ha a Death In June-ra azt mondják, hogy... Arra nem is tudom, mit mondanak.

Hát az attól függ melyik lemezükre. Apokaliptikus poszt-indusztriál folk vagytok ti is?

Berger Dalma: Hangzásában inkább ilyenekben gyökerezik a zenekarunk, mégha nem is tudunk róla, mert nem igazán ismerjük ezeket a kategóriákat. Én nem is hallgatok triphopot. A Dani adott Trickyt, az nem nagyon jött be, illetve Massive Attacket, de az sem köt le túlzottan, bár vannak benne tökjó zenei ötletek. A triphop kicsit egyszerű muzsika, nem mintha az egyszerűségből ne lehetne tanulni. De eleve: a három zenészünk szabadidejében hc-zenekarokban játszik. Emellett persze ezermindent hallgatnak, rockabillyt, indie-folkot, hetvenes évek rockot. Ez nem a triphopról szól. Ha meg stílusról beszélsz, akkor igazából mindig a soundról beszélsz, csak ezt nem tudják az emberek.

Grace Jones vagy Skin?

Berger Dalma: Skin. Bár Grace Jonest mint művészt borzasztóan nagyra tartom. Aki autentikusan fogalmaz meg dolgokat, az tökmindegy, hogy mit csinál, jó lesz. Ösztönösen tudja, hogy mit milyen elemekkel kell összepárosítani, vagy ahhoz van érzéke, hogy a megfelelő embereket találja meg hozzá.

Lesz elvileg egy szólóanyagod. Vagy legalábbis egy projekt, amit szintén ti ketten csináltok majd, de nem Esclin Syndo lesz.

Berger Dalma: Én sose fogok szólólemezt kiadni. Nem hiszem, hogy egy stílushoz lehetnék köthető, ezért inkább különböző projektekben gondolkozom. Olyan ez, mint mondjuk a Prefuse 73, aki ezer néven csinál különböző dolgokat, vagy a srácok a Ninja Tune-nál, akiknek van vagy huszonöt projektjük, különböző nevekkel, amik mögé nagyon jópofa módon el lehet bújni.

Mi is lesz ez az új projekt?

Berger Dalma: A Volkova Sisters. Ezt is a Danival csináljuk ketten, olyan zenék ezek, amik az Esclinbe egyszerűen nem férnének bele. Most írodott az első szám, Kristóf Norbival közösen. Ez kicsit indie-folkos lesz, az most nagyon érdekel. De a rockabilly is nagyon tetszik mostanában. Épp nemrég, december 23-án volt részünk egy orbitális bebatyásban, Pécsen, egy "magán" rockabilly-bulin a Karnics Zolival [Psycho Mutants]. Neki van ott egy helye, a Kino, amit – ha kevesen vannak – bezár, és elkezdünk zenéket hallgatni és elég komolyan folytatni az ivászatot. A rockabilly lüktetése nagyon tetszik. Sok olyan zenét szeretnénk még csinálni, ami az Esclin kategóriába nem fér bele.

A Psycho Mutantsnél is szóba került a pécsi színtér. Mi is azzal a helyzet?

Berger Dalma: Ezt jó, hogy mondod, mert épp most csináltak a Mediawave-es srácok egy kisfilmet (és egy interjút a másik formációmmal, a Singas Projekttel), amelyben szóba került, hogy tartottak egy minikonferenciát Győri zenészek a Petőfi Rádióban címmel. Ugye, hogy miért van az, hogy Győrben is ugyanilyen erős kollektíva van, viszont mintha valahogy elveszne belőle a lényeg.

Sándor Dániel: Még amikor Pécsen csináltuk az Esclint több éve, akkor mondta Bordás Peti (vele kezdtük a zenekart), hogy Pécsen van húsz zenész és tíz zenekar. Nagyjából ezek az arányok. Van egy csapat nagyon jó zenész, akik csinálják egymással közösen a projektjeiket. Ez inkább közösség, mint színtér. Akikről most itt beszélünk, azok mind simán beférnének a Kino kávézóba egy sörözésre. A pesti színtér meg ugyanez, csak kicsit nagyobban.

Berger Dalma: Az internetes kultúra nagyon komoly meghatározója ennek az egész történetnek. Most voltunk egyet mulatni a Hangmás, Monomen és a Panic Radio buliján, mert fellépett előttük Kristóf Norbi, akit meg szerettem volna hallgatni. Aztán szép lassan elkezdtek feltünedezni azok a MySpace-arcok, akik indie-bulikba járnak, de az Esclin Syndónak és a Seennek is a rajongói, és gyakorlatilag belecsöppentünk egy olyan társaságba, ahol mindenki ismert mindenkit, például minket is. De ha arra vagy kiváncsi, hogy mi tagjai vagyunk-e bármilyen csoportosulásnak vagy színtérnek, akkor a válaszom: nem. Mi outsiderként érkeztünk Budapestre, meg nem is annyira fontos még a jelenlétünk. Bár ez lehet, hogy változni fog.

Sándor Dániel: Én egyébként nagy csodálója vagyok az R33 közösségnek. Összeállt húsz zenekar, akik most ott tartanak, hogy van egy kurvajó helyük a Dürer-kert fölött, ahol megvan mindenkinek a kis próbaterme, a stúdiója, van egy saját büféjük, koncerteket adnak egymásnak a folyosón. Ez egy járható út, amit ők csinálnak, és működik is.

Tavaly nyáron a Sziget volt az egyetlen fesztivál, amin felléptetek. Idén több lesz?

Sándor Dániel: Az biztos, hogy sokkal több fesztiválon játszunk majd, mint tavaly. Azt nem tartom valószínűnek, hogy – mondjuk a Subscribe-hoz mint befutott gitáros zenekarhoz hasonlóan – huszonöt állomásos, falunapokat és egyebeket érintő fesztiválturnét lenyomjunk. Ilyen szintű ismertségünk nincs vidéken. De abban biztos vagyok, hogy nagyobb és fontosabb fesztiválokon ott leszünk.

És nem feltétlenül délután kettőkor.

Sándor Dániel: Bízom benne.

Berger Dalma: Az nem is fontos, hogy mikor játszunk, amíg nincs kinek. Én inkább olyan külföldi fesztiválokon gondolkodom, amelyeken jó értelemben véve kiváncsiak az emberek. Meggyőződésem, hogy egyetlen ilyen fesztivál van Magyarországon, az pedig a Mediawave. Oda viszont nem ilyen profilú zenekarokat hívnak, mint amilyenek mi vagyunk. Egyetlen igazán ízlésformáló zenei fesztivál sincs Magyarországon. De ha bárki tud közönségformáló fesztiválról, akkor kommentelje be a MySpace-oldalamra, és akkor oda szívesen elmegyünk.

De azért elmentek néhány közönséget kiszolgáló fesztiválra is, ugye?

Berger Dalma: Elmegyünk persze, csak azt mondom, hogy teljesen mindegy az idősáv. Szívesen játszunk délben is. Tavaly, hogy éjjel kettőkor játszottunk a Szigeten, az egy heti telefonálgatásba és alkudozásba került, illetve azon, hogy milyen ismerősök tudtak nekünk segíteni. Minket a Szigettől nem hívott senki. És nem hiszem, hogy nyáron majd ez sokat változna. Mert mi olyan zenét csinálunk, amit nem lehet besorolni. Ráadásul közönségbázist sem tudunk garantálni. Azokat hívják, akik tudnak. Ezért van az, hogy este hattól kilencig gyakran szégyenletes bandák vannak, amiken megjelenik ezerötszáz ember.

Klubszinten mi a helyzet?

Sándor Dániel: Elég szomorú, hogy múltkor annak kapcsán kellett elgondolkoznom ezen, hogy felmerült, hogy Leon Somov szívesen fellépne Budapesten, és nem nagyon tudnék neki helyet ajánlani. Azt gondolom róla, hogy ő az egyik legeredetibb előadó ebben a minimal/idm/pop vonalon. Úgy került a képbe, hogy írtam neki a MySpace-en, hogy lenne-e kedve remixet készíteni az egyik számunkhoz. Legfeljebb azt mondja, hogy nem, gondoltam. De teljesen pozitív választ kaptunk, és úgy néz ki, hogy fog csinálni egy remixet az Esclinnek. Viszont kérte, hogy ha tudunk, akkor segítsünk neki szervezni egy budapesti bulit. És akkor gondolkodtam el azon, hogy kettő olyan hely van Budapesten, ahová bátran el merném hívni. Ez rossz.

Berger Dalma: Kérjük vissza a Kultit! A Kultiplex nekünk a második otthonunk volt. Nélkülük mi nem lennénk sehol. Az első budapesti fellépésünk konkrétan úgy alakult (2004-ben, a Talentum színpadon), hogy épp arra keveredett a Kulti új programszervező brigádja, megnézték a koncertet, aztán meg elmentek. Én meg utána mindenképpen jakuzatetkós Converse-t akartam venni magamnak, és befutottam az ő boltjukba, ahol nem volt a méretemben, viszont gratuláltak a koncerthez. Aztán kiderült, hogy ők veszik át a Kultit, és aznap este meg is hívtak minket.

Sándor Dániel: Egy hónappal később, 2004 szeptemberében, a Kulti újranyitó bulin, második budapesti koncertünkön egy kőkemény teltház előtt játszottunk, egyetlen fellépőként.

Korábbi cikkeink	Sem a kép, sem a hang - Cinematour: Bootsie Quartet és Realistic Crew "Teremtesz egy embert" - a Psycho Mutants a Quartnak Az angol lakótelepek kies világa: Tricky visszatér Önmagát zárja be - Portishead: Third Te mit absztrahálsz? Realistic Crew, Membran
Későbbi cikkeink	Sleeping Traveler - Esclin Syndo-klippremier a Quarton NME: Berger Dalma elsüllyeszti a hajót + reakciók A legjobb zenekar akarunk lenni - az Esclin Syndo lemeze
Kapcsolodó linkek	Esclin Syndo MySpace