Jön a Busa- és a Sena-szóló, a Diszkó Friszkó: szünetel az Irie Maffia
Szeptember eleji...Tovább
Mennyi időt töltötök a promózással, barátkozással, küldözgetéssel – internetes kapcsolattartással? Hogy aránylik ez a zenéléssel töltött időhöz?
Coldfish: Részemről napi négy órát simán. A MySpace az öt-tíz perc, de nem erről van szó, hanem e-mailekről, kontaktokról. Egy zenész napi tizenkét-tizenhárom órát eltölt a zenével kapcsolatos dolgokkal, de ez nem jelenti azt, hogy akkor meg is térül a befektetett idő. A kapcsolattartást elvárja tőled a szakma. Egyszerű példával élve: ha jó futó akarsz lenni, akkor futnod kell minden nap, beleölni rengeteg időt és energiát, de ez még közel sem jelenti azt hogy te leszel az olimpiai bajnok.
Fine Cut Bodies: Egy bizonyos szint után megteheted, hogy kikapcsolod a chat-programot, de az alatt nem.
Headshotboyz: Napi három-négy óra nekünk is. Nem csak az e-mailek, hanem promókra válaszolni, azokat küldözgetni. Elindítom a chatprogramot, csomó külföldi zenésszel van kontaktom, velük is bájcseverészek, mert igazából a kontakton alapszik minden. Ha ez megvan, akkor lehet puhatolózni, hogy esetleg valami közös zenélés, ilyesmi.
Coldfish: Nem mindig üzletről vagy zenéről van szó. Egyszerűen fenn kell tartani a kontaktot, hogy mindig képben maradj. Igazából ez a sok idő.
Fine Cut Bodies: Igen, néha úgy tűnik, mintha ez ilyen haszonelvű foglalatosság lenne, pedig nem. Én is egy csomót kontaktolok, de olyan zenészekkel nem, akiknek a munkásságát nem tartom izgalmasnak. Akikkel jóban vagyok, akinek szeretem a zenéjét, azokkal felveszem a kapcsolatot, és ebből kialakulhat egy barátság. Alapvetően inspirálóan hat az, hogy olyan emberekkel veszed körbe magad, akiknek a zenéje megmozgat téged. Tehát nem egy olyan "üzleti modellről" beszélünk, hogy az ember mindenkivel megbeszéli az időjárást, csak hogy vegyék meg a zenéjét. Úgy is tűnhet, mintha az ember a haverokkal cseverészne, de közben eszméletlen sok időt tud elvenni. És ha ebből kiesel, az rettenetesen meglátszik az eladásokon, a fellépéseken. Megérzed, ha nem vagy jelen folyamatosan kiadványokkal, fórumokon, nem írnak rólad a netes újságok – bármit, csak legyen valami, akár egy exkluzív mixet csinálsz, akár egy interjút készítenek veled. Nagyon sokszor van az, hogy még szívesebben írnék zenét, minthogy cseverésszek. De nem lehet, mert akkor eltűnik az ember.
Fabók Péter, Soundpill: Ezért kell egy jó menedzsment.
Fine Cut Bodies: Persze, dehát senki nem menedzsel nem eléggé ismert előadókat. Az nem jó üzlet, ha nem keres a menedzser vele semmit. Persze a két szép szeméért biztos talál az ember valakit, aki egy hónapig nagyon lelkes, de a második hónapban már azért neki is munkának fog tűnni.
Coldfish: A menedzsmentnek onnantól van értelme, ha többezres eladásokról beszélünk. Amíg nincs meg ez a szint, addig tulajdonképpen nincs dolga a menedzsmentnek.
Fabók Péter, Soundpill: Mi inkább a sajtókapcsolatokat építjük, promotáljuk az előadóinkat. Nem töltünk vele annyi időt, amennyit szeretnénk és amennyit kellene: nagyjából napi egy-két órát. Ez a kevés munka megtérült, mert hozta a látogatókat az oldalra – nem tudjuk, hogy a sokkal több munka mennyi látogatót hozna.
Gandharva, Budabeats: Én egyetem mellett csinálom, úgyhogy viszonylag sok időm van rá. Főleg külföld felé nyitok, dj-k és kiadóvezetők felé. Én nem szoktam "bájcsevegni".
DST: Én napi nagyjából félórát szoktam e-mailezni, ennél többre nincs nagyon lehetőségem. Szerencsére sokkal több időt tudok zenéléssel tölteni. Régebben ez fordítva volt, de nem is nagyon szerettem. A kapcsolatépítgetés nem az én világom, sosem volt az. Kicsit olyan ez, mint hogy haverok jönnek-mennek, a barátok maradnak: ha megjelenik egy lemezed, az maradandó dolog, amit a saját kreativitásodnak köszönhetsz – és nem sokszor érdekektől vezérelt „spanolásnak”. Vannak persze olyan dj-k, akik annak köszönhetik az elismertségüket, hogy olyan zenéket tudnak beszerezni, amiket más még nem kapott meg; pedig az az igazi jó dj, aki mindenki számára hozzáférhető zenékből is ki tudja választani az értékes darabokat, azokból valami egységes szettet felépít, és ezt még a közönségnek is "el tudja adni". Szóval a kapcsolatépítés egy szép dolog, de én a zenészeket, dj-ket inkább művészi szempontok alapján igyekszem megítélni.
Az Ektivben ugye három előadó van, illetve a Kollektiva dj-i. Mennyit ilyen munkát vesz le ez a vállatokról?
Headshotboyz: Az Ektiv tulajdonképpen egy olyan ügynökség, ami menedzsmenttel, fellépésszervezéssel és pr-ral is foglalkozik, szóval ők a hivatalos csatornákon nyomnak bennünket. De vannak dolgok, amiket sokkal könnyebb személyes kapcsolatok alapján csinálni: ha egy előadó egy promóval jön, azt nem fogom továbbküldeni. Főleg, ha egy nagyobb név, milyen lenne már az, hogy "beszélj a menedzseremmel"?
Mennyire fontos az érvényesülésben egy ütős, rövid, jól megjegyezhető mondat, vagy sajátos megjelenés, vagy egy jellegzetes szám, ilyesmi? Akár az olyasmi, hogy "Ő az, aki azt a Backstreet Boys-remixet csinálta!" Törekedtek arra, hogy ebben az információval telített világban kialakítsatok ilyet, vagy a folyamatos építkezésben bíztok inkább?
Headshotboyz: Mi féltünk is a Backstreet Boys-remixtől, amit azért írtunk, hogy gerjesszen egy kis hype-ot. Aggódtunk, hogy ránk kerül a pecsét, hogy "akik a Backstreet Boys-remixet csinálták", és nem az eredeti számainkon lesz a hangsúly. De ez szerencsére nem így történt. Van, aki csak erről ismer minket, de azért általában utánanéznek, hogy ki csinálta, az mit írt még.
Fine Cut Bodies: Általában azt szokták mondani az okosok, hogy érdemes nagyon pontosan belőni a célközönséget és nagyon leszűkíteni, hogy mit akar az ember, mert így lehet nagyot dobbantani. És ez nagyjából így is van, de mi ezt nem szeretnénk, ezért nem is ez az utunk a Chivel. Bár nehezebb terep, de mi abban bízunk, hogy hosszú távon működik az is, hogy mindenféle dolog belefér, és nem csak ez a nagyon pontosan belőtt: "te ez vagy!" Sokan csinálják azt is, hogy projekt-jelleggel létrehoznak minibrandeket, csak a hype-ra felülve csúcsra járatják, aztán egy év múlva eldobják és valami másba fognak ugyanígy. Ebben, hogy egyértelműen belődd a célközönséget, nagyon sokat segít, ha megvan az erős vizuális és hangzásvilág, ami meghatározza a brandet – és az, hogy ebből ne nagyon mozdulj ki, mert az a hallgatót csak összezavarja. Üzletileg valószínűleg ez a jobb megközelítés.
Coldfish: Fontos a megjelenés, de ez személyenként változik. Nagyjából nyolc éve ezzel foglalkozom, van némi referenciám és azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy úgy nézzek ki, ahogy akarok, anélkül hogy ebbe bárki belekötne.
Fine Cut Bodies: Igen, de azt nem engedheted meg magadnak, hogy ne nézz ki "sehogy". A vizuális körítés része kell, hogy legyen a Coldfish-brandnek.
Coldfish: Persze, de attól, hogy kalapot hordok, nem fogok százzal több lemezt eladni. Ez talán annyiban segít, hogy azok számára, akik kíváncsiak a zenémre, talán könnyebben beazonosítható lesz a személyem is. De ez nem fogok például meztelenül rohangálni a fellépéseken csak azért, hogy odafigyeljenek rám az emberek.
Gandharva, Budabeats: Nálunk a logó segít leginkább abban, hogy jól beazonosítható legyen a dolog.
Fabók Péter, Soundpill: Számunkra is az első pillanattól fontos volt az erős vizuális megjelenés, a kapszulákkal és hasonlókkal.
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
Bokornyíró az arcba
A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
"Mi a megasztáros gázsinak is örültünk"
Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.