Jön a Busa- és a Sena-szóló, a Diszkó Friszkó: szünetel az Irie Maffia
Szeptember eleji...Tovább
Mennyire fontos egy külföldi internetes, nem internetes érvényesülésnél, hogy valaki kövesse az éppen aktuális hangzást, stílust? Kívülről nézve két ellentétes érdek látszik: egyrészt nyilván könnyebb befutni, ha valaki divatos dolgot csinál – másrészt ha ugyanolyat csinál, mint mindenki, akkor nehéz feltűnni.
Fine Cut Bodies: Ebből a szempontból sem érzem, hogy Magyarország más lenne: mindenhol úgy van, hogy ha valami menő, akkor a producerek nagy része olyat fog csinálni. Pontosan ezért adódik olyan ritkán valami nagy durranás, mármint ami tágabb perspektívából is az. Nagyjából évente vagy kétévente valaki csinál valami igazán újat, és abból nagy hype kerekedik. Itthon is lehet, hogy egyszer csak megjelenik egy olyan saját hang, ami annyira ütőképes, hogy egyszerűen elkezdik mások is másolni. Akár egy ember is lehet ilyen hatással. Tulajdonképpen például a fidget house-t is egy ember, Switch indította el, és most ez az egyik legnagyobb durranás a house-ban az egész világon. Ha Dave Taylor (Switch) Magyarországon élne, akkor ez elindulhatott volna innen is. Szerintem ez nem országokról, hanem egyes producerekről, esetleg kollektívákról szól - hogy van-e valakinek bátorsága felvállalni a saját hangját, vagy csak próbál beilleszkedni a trendekbe.
Mit számítanak a remixek? Egyálatlán milyen fajta remixek tudnak nagy feltűnést kelteni?
Coldfish: A remix jó lehetőség lehet, főleg, ha egy nevesebb zenész kér fel rá.
Fine Cut Bodies: Árukapcsolással a te neved is odakerül az övé mellé.
DST: Én úgy látom, hogy egy jó remix inkább a remixernek hoz ismertséget – ha az jobban tetszik a hallgatónak, mint az eredeti, akkor inkább annak fog utánanézni. De ha nem a zenész, hanem a kiadó szempontjából nézzük, akkor persze nagyon fontos, hiszen ha egy elismert remixer munkáját jelenteti meg, akkor a kiadó neve is bekerül a köztudatba, hogy ott jó, minőségi zenék jelennek meg. Nekem is remixelték már zenémet, de az eredeti szám eladásait ez nem növelte.
Fine Cut Bodies: Sokszor előfordul, hogy egy rádióban, vagy tv-ben játszott remix esetén nem tüntetik fel a remixer nevét. Pedig ha én újrakeverek egy számot, általában az inkább az én zeném, az eredeti csak inspiráció. Zeneileg számomra nincs különbség egy remix és egy saját szám között – maximum az, hogy nem kapok utána mechanikai jogdíjat. Igazából ezért érdemesebb inkább saját zenéket írni, vagy akkor remixelni, ha valakit tisztelsz, és szeretnéd, hogy a neved összekapcsolódjon az ő munkájával. Egyébként nekem időben is ugyanannyi idő egy remix, mint egy saját szerzemény.
Mivel lehet jobban betörni, egy híres előadó remixével, vagy egy kevésbé híres, inkább csak a műfajon belül elismert előadóéval?
Fine Cut Bodies: Rengetegen csinálnak nem hivatalos remixeket (bootlegeket), akár indiepop zenékből vagy más pop idolok számaiból. Mivel ugye manapság elég könnyen terjednek ezek a zenék, nem szükséges cd-n, vagy bakeliten megjelentetni őket ahhoz, hogy sok dj-hez eljussanak. Ezek között vannak olyanok, amiket nagyon felkapnak, és sokat végül ki is adnak hivatalosan. Ráadásul mondjuk például egy Madonna-bootleg eljut Madonna kiadójához, a készítőjének a nevével együtt és elképzelhető, hogy később eszükbe jut az illető valami hivatalos remix ügyében is. Dave Taylort, azaz Switch-et régóta ismerem, például ő rengeteg bootleget csinált: amikor először találkoztunk négy-öt éve, legalább húsz olyan remixet adott nekem, amiket amerikai r&b-ből, hiphopból csinált, mert szerette ezt a zenei világot. Szintúgy Radio Slave, aki nagy diszkófanatikus, így abban a zenei világban remixelt sok zenét. Legtöbb ezek közül nem is jelenik meg, nem lehet kapni, csak egymásnak adják a dj-k. Vagy a legjobb példa Adam Freeland, az ő Nirvana-bootlegjéből soha nem lett hivatalos kiadvány, de az egész világ azt játszotta, lényegében ez juttatta oda, hogy szupersztárként ő is Los Angelesben él, haverkodik a hollywoodi erőkkel. Természetesen be is perelték, de mivel ő csak a szerzője volt a remixnek, nem az ő felelőssége, ha "valaki" illegális csatornákon árulta is.
DST: A dubstep ebből a szempontból másként működik, ugyanis ebben a meglehetősen zárt világban még mindig eléggé elítélik a populáris, kommersz dolgokat. Egy-két próbálkozás volt bootleg-készítésre a műfajban, de nem volt jó visszhangjuk. Inkább arra van példa, hogy a műfaj gyökereivel foglalkoznak, dub és reggae klasszikusok vagy ismeretlen számok a capella (hangszer nélküli, csak énekes) verziói alá tesznek új kíséretet. Ezt végülis nevezhetjük bootlegnek, de inkább átiratként publikálják.
És fordítva, ha titeket remixelnek? Nyilván arra is van példa, hogy a remix viszi el az eredeti számot.
Fine Cut Bodies: Ezt ki kell számolni, hogy megéri-e bizonyos összegért (esetleg egy csere-remixért) szerezni egy híresebb előadót, hogy remixet csináljon. Alapvetően ez jó eszköz arra, hogy megtaláljanak. Ugyanis az a kérdés, hogy hogyan tudod az embereket a saját branded, zenéd vagy kiadód felé terelni. Az ilyen aggregátorok kitalálása, "üzemeltetése" a promóció feladata. Ha például egy kiadványra készít egy minimálremixet Ricardo Villalobos, az lehet, hogy egy rakás pénzébe kerül a kiadónak – de egyrészt abból valószínűleg el is lehet adni egy csomót, másrészt sikerül embereket odairányítani a kiadó közelébe, akik akkor már belehallgatnak a többi számba is.
Headshotboyz: Nálunk az eddigi egyetlen hivatalos kiadásunknál a kiadó főnöke csinált egy remixet, és sokkal többen vették meg azt a számot, mint az eredetit. Az elektronikus zenében legfontosabbnak számító internetes áruházban, a Beatporton a top százban az simán benne volt, mi meg nem. Ennyit számít egy ismert név. Ha valaki csak nézelődik a Beatporton, az valószínűleg egy olyan nevet fog beírni, amit ismer, míg annak ugye kicsi a valószínűsége, hogy egy ismeretlenre keresnek rá.
Fine Cut Bodies: Például a Beatporton a vásárló bejelölheti kedvenc előadóit, kiadóit, és amikor belép legközelebb, jelzi nekik a rendszer, hogy kinek volt az elmúlt időben új megjelenése. A kiadók pedig látják a statisztikát, hogy a hozzájuk tartozó előadókat hányan jelölték be. Ha olyasvalaki, akit öt-hatszáz ember a kedvencei közé rakott, készít egy remixet valakinek, akkor ezek az emberek látják a remixelt előadó nevét is – legalább egyszer. És minél többször látnak egy nevet, annál inkább belehallgatnak. Ezt a kiadói statisztikákban egyébként lehet is látni: mondjuk egy zenészt az első kiadványánál az első héten még senki nem jelöli be, aztán két-három hét múlva tizenöt-húsz ember, a következő kiadványnál újabbak. Ha valaki folyamatosan jelen van, akkor egyre többen fogják megtalálni – ha viszont nem ad ki egy ideig, akkor el is kezd csökkenni azok száma, akiknek a listáján ott van. Ki lehet tehát esni a pixisből, ezért fontos a folyamatos jelenlét.
Ti gondoltatok arra, hogy remixelőket kérjetek fel?
Fabók Péter, Soundpill: Egy remixversenyünk volt, fele-fele arányban jöttek nevezések a kiadó zenészeitől és külsőktől. Igazából csinált egy kis hype-ot, ha nem is óriásit, de érdemes volt kipróbálni.
Gandharva, Budabeats: Nálunk ez kétirányú, egyrészt Suhov kapott egy felkérést egy New York-i kiadótól, illetve a következő kiadványunk egy Ez A Divat-remixlemez lesz, két Budabeatses előadó és egy nevesebb angol producer készítik majd.
Nektek nyilván muszáj tájékozódnotok a külföldi blogokról. Szerintetek a magyar hallgatók, akik érdeklődnek az elektronikus zene iránt, mennyire olvassák ezeket az angol nyelvű blogokat?
Fine Cut Bodies: Az nagyon érdekes, hogy pont azok, akik tájékozódnak kinti oldalakról, azok kevésbé elitista módon viszonyulnak a zenéhez. A kilencvenes évek közepén azok, akik elektronikus zenét hallgattak, rengetegféle zene iránt érdeklődtek, és igazából nem is tettek különbséget mondjuk a breakbeat és a drumandbass között. Elmentek bulikba, és ott sokfélét kaptak. Már viszont eléggé szegregálódtak ezek a műfajok. A blogszcénában azt érzem, hogy visszatért az az attitűd, amikor kevésbé elitistán kezelik a dolgokat: "tetszik ez a zene is, az a zene is meg amaz is". Nem annyira tematikusak, hogy csak mondjuk tech-house és kész. Nyilván vannak olyanok is, de Magyarországon az a közeg, amely olvasgat ilyen dolgokat, eklektikusabb. És szerintem ez nagyon jó lenne, ha visszatérne a gondolkodásba.
Ez törvényszerű is, nem? Azzal, hogy nem fizikai megjelenések (bakelitlemezek, cd-k) vannak, sokkal több zenét hallgatnak az emberek. És soha annyira nem keveredtek műfajok, mint mostanában.
Fine Cut Bodies: Igen, de közben a partikon nincs ez az eklektikusság. Elmész egy buliba, és meg kell kérdezni, hogy mit lehet játszani, és azon belül is milyet. Gyakran előfordul, hogy a közönség egy breakbeat-buliban meghall egy house-t, és nem érti, mi ez. Persze fordítva dettó. Akikben van egyfajta éhség az új és érdekes zenékre, nem biztos, hogy azonosak azokkal, akik eljárnak ezekre a klubestekre. Létezik egyfajta eklektikus hallgatói bázis, ez viszont a partiszcénában nem nagyon köszön vissza.
Ez biztos függ a kortól is: a fiatalabbak, akik inkább digitális formájában ismerték meg a zenét, mintha sokszínűbb partikba járnának.
Headshotboyz: Én úgy veszem észre, hogy a fiatalabbak inkább mindenevők. Ahogy a blogokban jön vissza a sokszínűség, úgy ez a közönségben is kezd felbukkanni. Mi sem játszunk egy stílust az Ektivben, van benne egy kis eklektika, ami pár éve még nem nagyon volt. Ha valaki elment egy tech-house buliba, ott tech-house ment. Nálunk meg szól francia elektró, fidget, bassline house, meg éppen amit még összeszedünk.
Gandharva, Budabeats: Szerintem ez, amiről beszéltek, hogy úgy mondjam, a nagyon elektronikus műfajokra igaz. Mert a régebben divatos műfajokat, pl. downtempót, triphopot, jazzt, vagy funkos dolgokat játszó dj-k Magyarországon freestyle-ban utaznak. Bár lehet, hogy ez annyira nem jó, hogy ezek annyira eklektikusak, mert ezeknek a buliknak a látogatottsága elég alacsony. Ahhoz képest egy breakbeat buli sokkal látogatottabb – lehet, hogy éppen azért, mert tudják, hogy azt kapják, amire odamennek.
Fine Cut Bodies: Nem biztos, hogy ez ettől függ. A nagy tömegek nem azért mennek egy buliba, mert ilyen vagy olyan zenét fognak kapni, hanem a hype alapján. A hangulat számít, ami nem biztos, hogy függ a műfajtól. Egy elektro-parti egy ereszd-el-a-hajam rockandroll-hangulata egészen más, mint mondjuk egy bólogatós, hallgatós buli feelingje. Ezek olyan címkék, amik nem feltétlenül fedik a kialakult zenei műfajokat. Én mindig úgy gondoltam, hogy a fontosabb a hangulat, a vibe, mint az, hogy milyen műfaj köré szerveződik az este. Csak hát a dj-nek sokszor úgy egyszerűbb, ha kitalálja, hogy ő mondjuk "trance dj" lesz, akkor csak a trance-lemezeket "kell" meghallgatnia. Ezzel persze rengeteg más impulzustól fosztja meg magát és közönségét.
Gandharva, Budabeats: De ez azt jelenti, hogy nem igazán érdekli a zene, ha a hozzáállás az, hogy csak azt "kelljen" meghallgatnia.
Fine Cut Bodies: Általában én nem vagyok jó véleménnyel a dj-kről. Általánosítani nem lehet, de a legtöbb bulin játszó lemezlovász szerintem erőteljesen tehet arról, hogy az emberek zenei kultúrája, gondolkodása beszűkült. Amint kialakul a hype valami körül, rögtön elkezd szűkülni az a műfaji korlát; a végén már emberek tízezrei buliznak hétvégenként ugyanolyan zenékre hat órán keresztül. Egyszer egy barátom kiadója egy neves angol szaklap kritikusától azt a reakciót kapta egy új breakbeat-lemez kapcsán, hogy "ez már nem breakbeat, mert manapság nem lehet háromnál több layer (réteg) a breakbeat zenékben". Nagyon nehéz ebből kijönni: ilyenkor van az, hogy valami kifullad, és akkor az emberek keresnek valami új hype-ot.
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
Bokornyíró az arcba
A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
"Mi a megasztáros gázsinak is örültünk"
Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.