Jön a Busa- és a Sena-szóló, a Diszkó Friszkó: szünetel az Irie Maffia
Szeptember eleji...Tovább
Mivel lehet manapság a legnagyobb figyelmet felkelteni az interneten? MySpace-oldalakon elhelyezett kommentektől egy zeneblog írásán át egy mixbe való bekerülésig sok mindenre gondolhatunk.
Gandharva, Budabeats: Szerintem a MySpace-es kommenteket kell a legkevésbé komolyan venni. Fontosabbak a cikkek különféle újságokban, illetve a magyar közönségre jellemző, hogy nagyon számítanak azok a visszajelzések, amiket külföldi előadók adnak egy-egy kiadványról.
Headshotboyz: A legnagyobb szó egy híresebb előadó mixébe bekerülni, aki a nemtudomhány ezerből kiválaszt tizenöt-húsz számot, amit betesz aztán a mixébe. Egy híresebb dj mixe fent van az összes blogon, az emberek letöltögetik, megnézik a tracklistet, megkeresnek a MySpace-en, bejelölnek.
Fine Cut Bodies: Én is azt gondolom, hogy ez a legerősebb promóció. Az eladásokon is jól lehet látni a hatását. Van mondjuk egy lefutott zene, aminek már stagnálnak az eladásai, de ha bekerül például egy BBC-s műsorba, akkor néha egy hét alatt megduplázódik az addigi eladás. Rettenetesen sokan nézik, hogy milyen számok szerepelnek a mixekben, és ez alapján vásárolnak.
DST: Én úgy látom, hogy a dubstep műfajban a fórumoknak, például a DubstepForum.com oldalnak, és az ott publikált mixeknek van a legnagyobb jelentősége. Aki tudni akarja, mi történik, ott nézi meg a legújabb és várható megjelenéseket, a legnépszerűbb dj-k mixeit.
Fine Cut Bodies: Azok a visszajelzések, amiket mi is fel szoktunk tüntetni, nem számítanak olyan sokat az eladásban – legalábbis az sokkal többet nyom a latban, ha nem csak mondanak valamit, hanem játsszák is. Az ilyen visszajelzések azoknak a promóciós köröknek az eredményei, amiket le kell futni egy-egy megjelenés után. De igazából az számít, hogy megkapják az adott dj-k a zenét, meghallgassák, és meglegyen a lehetőség, hogy esetleg játsszák. Természetesen ilyenkor mondanak valamit, hogy tetszik nekik, vagy ez annyira nem az ő világuk, és ezzel lehet egy kicsit felvágni – de szerintem ezt nem nagyon szokták olvasgatni, maximum a fanatikusok. Mi sokat promóztunk a Chivel, szerződtünk erre szakosodott cégekkel, minden kiadványból elküldtek százat-százat a legkülönfélébb helyekre (újságok, dj-k, rádióműsorok, stb.), és összegyűjtötték, hogy milyen kritikák jelentek meg róluk. Alapvetően az volt a tapasztalatunk, hogy ez a fajta promóció egyre kevésbé hat az eladásokra. A kilencvenes években még hatásos volt, de manapság változnak a tájékozódási szokások. Ma már nem olyan erős promóció, ha valaki az iDJ, Mixmag vagy DJ Mag hasábjain szerepel. Sokszor inkább követik ezek az újságok a neten és a klubokban kialakult trendeket, hype-ot.
Van-e olyan, hogy magyar színtér? Ha nincs, célotok-e az, hogy ilyesmi létrejöjjön, vagy már eleve a nemzetközi piac a cél?
Coldfish: Egy mai magyar zenész vagy netlabel is elsősorban a külföldre kell, hogy tekintsen, ha érvényesülni szeretne. A magyar elektronikus zenei kultúra csak nagyon minimális szinten létezik, ha a kultúra szót vesszük alapul. Sajnos csak egy nagyon kis része fejlődőképes.
Fine Cut Bodies: Én nem gondolom, hogy a világon több lenne az elektronikus zenei kultúra, mint nálunk, csak olyan kis ország vagyunk, hogy ez nem igazán mérvadó piac. Máshol is nagyjából ugyanaz a képlet, Anglia lehet, hogy egy kicsit kivétel, de mindenhol van a kommersz és van egy szűk réteg, amely elborultabb dolgokra gerjed.
Coldfish: De ennek a szűk rétegnek is az a célja, hogy a nemzetközi piac felé orientálódjon elsősorban.
Fine Cut Bodies: Persze, de ez a long tail miatt van. Ha az egész világból összegyűjtöd azt a szűk réteget, akkor mondjuk egy számból el tudsz adni párezret. A legnagyobb nevek is legfeljebb nyolc-, tízezreket adnak el, ami a Föld hatmilliárdos lakosságához képest ugye elég kis mennyiség. De ha valaki rendszeresen elad ennyit egy-egy számból, akkor abból meg tud élni. De ez csak úgy jön össze, hogy vesznek belőle Chilében, Új-Zélandon, Jamaicában is.
Coldfish: Nem hiszem egyébként, hogy ilyen határozottan külön lehet választani, hogy van a magyar meg a külföldi színtér, legalábbis az én műfajomon belül. Itt Magyarországon a hozzám hasonló embereknek nem is kell azzal foglalkozni, hogy hájpolja magát vagy blogoljon, mert abból csúnya kifejezéssel élve semmi haszna nem származik.
DST: Dj-ként nyilván elsősorban Magyarországon kell a legtöbbünknek megállni a helyünket, de producerként egyértelműen a nemzetközi színtér a fontos: az a nagy szó, ha valaki ott is ki tud tűnni a sok jó zenész közül. Már nálunk is kezd kialakulniegyfajta dubstep-színtér; vannak nagyszerű előadók, akik nemzetközi szinten is elismertek. Például Matt-U és DJ Madd, akik korábban már a drum and bassben nevet szereztek; vagy Sollabong és Ekaros, aki kifejezetten a nehezebb utat választotta, és a populáristól nagyon távol eső hangzást alakított ki. A dubstepben is felmerülő nehézség, hogy elsősorban azzal lehet feltűnést kelteni, ha valaki újat mutat, és ebben a stílusban ez nehéz, mert nagyon sok mindent kipróbáltak már.
Fabók Péter, Soundpill: Mi azért hoztuk létre a netalbelt, hogy az egész világon bárki letölthesse a kiadványainkat, és ezért is ingyenes, hogy bárki megismerhesse az előadókat. A későbbiekben esetleg a már megismert előadók újabb kiadványainak létre lehet hozni fizetős részt: ha a hallgatók már ingyen megszerették, akkor talán fizetni is hajlandóak érte. Illetve van egy olyan lehetőség, ami az egyik előadónknál majdnem biztos, hogy felkarolja egy ismert elektronikus zenei csapat és ő fog nekik énekelni – nevet nem mondok. Nagy szó az, hogy "tehetséggondozás", de nem üzleti célból hoztuk létre a Soundpillt, a továbbiakban viszont tervezünk fizetős kiadványokat is. Fizikai kiadványokat viszont nem tudunk terjeszteni.
Fabók András, Soundpill: De ez csak a zene eljuttatása. Mert a másik kérdés az, hogy előadói szempontból inkább magyarokat kéne tolni, és inkább idehaza. Van egy csomó jó magyar feltörekvő zenész, nekik szeretnénk lehetőséget adni, és inkább itthon.
Az mennyire számít egyáltalán a világban, hogy egy adott előadó magyar? Érdekel ez bárkit Magyarországon kívül, van valami "egzotikuma" - vagy mindegy, hogy honnan jön egy zenész?
Coldfish: Azt hiszem, ez egy sokadlagos szempont.
Headshotboyz: Néhány éve az, hogy például a Balkánon is készítenek elektronikus zenét, még újdonság volt, de ma már önmagában nem érdekes.
Fine Cut Bodies: Illetve szerintem ez a "magyaros zene" dolog nagyrészt lózung. Azt gondoljuk, hogy Magyarországon magyar zenéket csinálnak, de nagyjából senki nem csinál magyar zenét, majd' mindenki olyat csinál, ami a világban is megy. Nincsen meg hozzá a kulturális háttér, tehát az, hogy az emberek leülnek a szekvenszer elé zenét csinálni, és közben van mögöttük valamilyen Kárpát-medencei zenei tudás, amit összekevernek a nyugati elektronikával, és kijön ebből egy magyaros vagy magyar hatású dolog – néhány kivételtől eltekintve nincs ilyesmi. A magyar elektronikus tánczene 99 százaléka nagyjából megkülönböztethetetlen a nyugatitól.
DST: Producerként, dj-ként semmi hátrányt nem tudok mondani, de partiszervezőként volt olyan érzésem, hogy nem kifejezetten előnyös, ha Magyarországra akarunk hívni valakit. Most már van olyan szintű a klubélet, hogy meg tudjuk fizetni a leghíresebb előadókat is, de korábban éreztem, hogy Magyarország nem annyira vonzó, mint az európai szemmel egzotikusnak csábító országok (pl. Ausztrália). Hiába van nálunk épp akkora parti, mint Melbourne-ben, egy távoli helyre eljutni mégis csak nagy szónak számít, míg Budapest csak egy buli a sok közül.
Ugyanakkor van olyan, hogy francia electro meg skandináv színtér.
Fine Cut Bodies: Annak sincs túl sok köze a francia kultúrához, csak annyi, hogy onnan indult egy áramlat. Tőlünk meg még nem indult el semmi ilyesmi.
És van arra esély, hogy tőlünk induljon valami?
Fine Cut Bodies: Bátorság kéne hozzá, ami egyelőre még eléggé hiánycikk. A magyar producerek próbálnak megfelelni a nemzetközi trendeknek, nem azok megújítása a céljuk.
Coldfish: A probléma alapvető oka a kollektíva hiánya. Nincs meg a kellő összetartás. Mindenki elindul a saját útján. Köztudott, hogy a szakmán belül is vannak komoly ellentétek, ami további problémákat szül. A jelen helyzet szerint nincs rá lehetőség, hogy olyan terméket tudjunk letenni az asztalra, hogy az esetlegesen hatással tudjon lenni a meglévő külföldi irányzatokra.
Ez előbb azt mondtad, hogy nem is érdemes Magyarországra zenét csinálni. Kialakulhat egy magyar kollektíva, ha a zenészek eleve a külföldet célozzák?
Coldfish: Ezt válasszuk külön: beszélünk tényekről és beszélünk lehetőségekről, hogy mi van és mi lehetne. Ha lenne valamiféle összetartás, akkor lenne esély arra, hogy nemzetközi szempontból is fontos legyen a magyar színtér.
Fine Cut Bodies: Szerintem a lényeg az, hogy valaki mer-e érdekes zenét írni, vagy sem. Ahhoz nem kell feltétlenül kollektíva, bár jót tesz az ember egójának, ha valaki bátorítja.
Kovacs/Savages, Budabeats: De nem csak rajta múlik, hogy fölkapják-e, nem?
Coldfish: A bátor zenész hatással tud lenni az őt körülvevő zenészekre, majd később együtt hatással lehetnek a szcénára, és így tovább. Ha ezek a zenészek továbbra is összetartanak és odafigyelnek egymás munkáira, netán még segítik is egymást, akkor együtt még ütőképesebbet alkotnak és megvan rá az esély, hogy erre még többen figyelnek fel – és ez elindíthat egy folyamatot. Az én definícióm szerint innen indul a kollektíva fogalma.
DST: Én is úgy látom, hogy nagyon sok kreatív ember van nálunk, de az érdekes kezdeményezések általában megrekednek egy szinten. Az egyéni hangot kialakító zenészeknek nincs meg a megfelelő támogatottsága, vagy ha igen, az sem egyhangú. Összetartás nélkül csak az van, hogy mindenki a saját dolgát csinálja. Egyébként én sokat gondolkodtam azon, hogy honnan jöhetne valami még valami újítás, mi lesz vajon a zenében a következő kattanás, de nem tudom; úgy tűnik, mintha már mindent megcsináltak, hatvanhatszor ide-oda megcsócsáltak volna, ami a tánczene hagyományos elemeit illeti.
A netlabelekkel próbáltok kollektívát kialakítani?
Fabók András, Soundpill: Meg lehet ezt próbálni, hogy összehozzuk az embereket, de az már nem a netlabelen múlik, hogy létrejön-e egy kollektíva.
Gandharva, Budabeats: Ezzel mi eddig nem nagyon próbálkoztunk, mondjuk nehezebb is a dolgunk, mert vannak külföldi és magyar előadóink is.
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
Bokornyíró az arcba
A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
"Mi a megasztáros gázsinak is örültünk"
Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.