ok megértettem: a zenének el kell jutni a célállomáshoz és ehhez szükség van a kapcsolatépítésre, mert különben nagy valószínűséggel elsiklanak a zenéd felett
a kapcsolatépítés meg nyilván nem egyenlő a seggnyalással, valóban lehet ez őszinte haverkodásra irányuló tényező is
további jó munkát

igazából pont ezt nem értem én sem...
viszont engem nem sikerült meggyőzni arról, hogy ez a zenélés dolog működik önmagad imidzselése nélkül...

"az is promo ha havonta feldobsz pár cdt kiadóknak, meg az is ha nap x órát nyalod fontos emberek seggét "

egy ismertebb producer/kiadó/dj vajon mennyi promo cd-t kap naponta, mennyi linket xy zenészektől? szerinted annak a zenéjét hallgatja-e meg legalább egyszer is akár, akivel mondjuk 3 naponta dumál skype-on az aktuális hullámokról pl., vagy azon zenészét akiről még soha nem hallott?
és itt nem arra kell gondolni, hogy az ember ír mondjuk elite force-nak, hogy: vazz az új zenéd az de fasza és de imádom és amúgy nem adnál ki? az is elképzelhető szerintem, hogy az embert akár érdekelheti is az, hogy mit gondol a zenéről egy ilyen kaliberű arc. Engem pl. pont érdekel és egyik msn partneremmel sem azért tartom a kapcsolatot, hogy fényesre nyaljam a seggét, viszont sokszor jól jön, ha ismersz embereket, és nem csak promoban. master vagy mix-down terén milliószor szoktam tanácsot kérni. okosabbtól jó tanulni. stb...

szerintem állapodjunk meg abban, hogy mindenki a lehetőségei és ambíciói fényében egyengeti zenei karrierjét
nem is értem miért vitázom bárkivel ilyen meddő dolgokon

ertemertem, de nem az volt a kerdes, hogy ismersz-e olyan embert aki napi melo mellett zenet ir es "nem rossz kaidoknal" jelennek meg zenei. hanem hogy "hany olyan tehetseges emberrol tudsz akirol nem tudsz?"... az egesz logikadnak ez a rakfeneje a tobbi maszatolas.

hát kedves 48as igen, vannak olyan csatornák, pl soulseek csetrúmok, ahová ha bedobsz egy linket a zenéddel, akkor jó esetben több száz emberhez eljut egy kattintással nulla anyagi befektetéssel
ilyen helyekről ráadásul perceken belül kapod is a visszajelzéseket

azmeg külön érdekes, hogy személyesen is ismerek több olyan embert, akik a napi melójuk mellett képesek zenét készíteni, amit kiadnak nem rossz kiadóknál, az önpromó a zeneküldözgetéssel merül ki és mégsem rinyálnak, hogy hú de nehéz nekem meló mellett
ennyit arról, hogy ki él idealizált világban

meg ki beszélt itt arról hogy mindenféle promóciós munka nélkül?
itt a promóció mennyiségéről és eszközeiről volt szó
az is promo ha havonta feldobsz pár cdt kiadóknak, meg az is ha nap x órát nyalod fontos emberek seggét
ez mindenkinek a gyomrára van bízva

a nyomul/nem tehetség, nem nyomul/tehetség nem egyértelmű kapcsolat, de talán egy kiugró produkcióval könnyebb érvényesülni ergo kevesebbet kell promozni, amíg eljut a kiadás stádiumáig

A "tehetség utat tör magának" elv lelkes híveit kérdezném, hogy eme elméletük milyen alapokon nyugszik? Van valami kimutatas, miszerint pl a tehetséges emberek 90%-a (szegeny 10%) eljut a lelkes jovendobeli hallgatotaborahoz mindenfele promocios munka nelkul? Vagy egyszeruen azt a hibas logikai gondolatmenetet kovetik, hogy akiket ok ismernek es szeretnek, azokat tehetsegesnek tartjak, tehat, ha ez igy van, ebbol az kovetkezik, hogy nemcsak hogy van ra pelda, hogy tenyleg eljut a tehetseg a hallgatojahoz, hanem kökemény gazdasági/szociológiai/tudományos tényként kezelhető: a tehetseg mindig sikerre van karhoztatva.
ezen gondolatmeneten kicsit lovagolva meg megkerdeznem oket: "hany olyan tehetseges emberrol tudnak akirol nem tudnak?" :)

Egy idealizalt vilagban, ahol minden rozsaszin es tunderek allitjak meg az idot a Tehetsegeknek (hogy legyen idejuk a kenyerkereses mellett meg eszmeletlen mennyisegu energiat, munkat és tanulast a tehetseguk kibontakoztatasaba olniuk), a kiadokat nem erdekli az anyagi vonzat a Tehetség zenéjének kiadásakor, az ujságírók mind a 300 napi promocios lemezt meghallgatjak es csillogo szemu kritikát irnak minden általuk Tehetségnek gondolt lemezéről (és persze amit ők gondolnak az az IGAZSÁG, hisz választásuk , értékelésük minden esetlegességtől mentes), hogy a potenciális hallgató mégcsillogóbb szemmel ingyen kapja meg álmai zenéjet, na ebben a világban tényleg igazatok van... bár még ez sem elég ideális a modellhez... :)

Csakhát nem ebben a világban élünk. Ezért vannak a szerencsések akik jókor jó helyen voltak/vannak, illetve vannak, akik vagy beletörődnek, hogy kutya sem fogja meghallgatni a zenéjüket, vagy "nyomulnak".

Mondjuk azt sem értem, hogy abbol, ha valaki nyomul miert kovetkezik, hogy nem tehetséges? :) Ha pedig tehetséges és az alkotásai jók, akkor miért baj, ha megpróbálja ezt eljuttatni a közönségéhez?

#44 kodek

igazad van. a zenei egy emócionális dolog,nem egy reáltantárgy egyenletekkel. kinek mi az ízlése.nem lehet megitélni objektíven. Az én meglátásom erre az,hogy manapság már rengeteg műfaj létezik, viszont ki is alakult mindegyik műfajra a "hozzáértő" média:
nézegetem a pitchfork-ot meg a quartot is figyelem,ha több időm van,akkor más ilyen zenékkel foglalkozó netes oldalakat nézegetek. vagy felmegyek egy torrentoldalra és megnézem,hogy mi az amit sokan letöltöttek utánanézek,ha úgy gondolom letöltöm.
vagy az általam kedvelt zenék kiadóinak kiadványait bogarászom át.
Szóval van egy pár hely,ahol elvileg bárki rábukkanhat az értékes zenére.

A valóban jó zene elöbb utóbb megtalálja ezeket a csatornákat.
valóban lehetnek olyan zenészek,akik sosem lesznek sikeresek,pedig jó zenét csinálnak,de azért ezek is megtalálják a maguk kis szűk csoportját.Sztem ez is valami. Ilyen az élet.
Azokat amit pedig még ezek sem hallgatja, meg...

A jó zenét azért sokan felismerik. Még egy botfülü kritikus is:)
Én 3 rétegre osztanám a zenészeket a népszerűség alapján.
Vannak akiket tömegek szeretnek.Populárisak. itt elég sok kóklert lehet látni.Hisz csak a brand tuningolta fel őket.Egy kis részük viszont valóban igényes, nem véletlen a népszerűségük
Vannak akik nem teljesen ismeretlenek,de nem is világhírűek.Masszív rajongótáboruk van,de az esély hogy sztárok legyenek nem sok. Sztem itt van a legtöbb jó zenekar ,mivel itt kevesebb a brand,de azért szeretik őket annyian,hogy fenntartsák magukat,csak azért amit csinálnak.
A 3ik csoport a szubkultúra,vagy nagyon kevéséé ismertek. Itt megint sok a kókler szerintem,hisz ha jó zenét csinálnának már a 2ik kategóriában lennének.

Na ez csak egy gondolatkisérlet.lehet hogy hülyeség:)

Amúgy érdekes, hogy a magyar zenész régen azért sírt, mert hogy vasfüggöny, meg erdőspéter meg tököm tudja, el vagyunk szigetelve, nem mehettek ki hiába hívnak, pedig szinte már világsztár vagyok, blabla. Aztán eltelt 20 év, egy kattintásra van minden kiadó/label/fontos arc és pár ezer forintból Londonban vagy Berlinben vagy egy óra alatt. S most se jó, most se akar az a fránya SIKER beütni.

"tehát ha van, vagy lett volna benne spiritusz, akkor nyomja magát. vagyis keres egy forrást aki csinálja neki a hype-ot, vagy csinálja magának"

vagy ha van benne annyi tehetség, hogy képes olyan zenét csinálni, ami amellett hogy megüti a világszínvonalat, még egyéni/újító ízeket is tartalmaz, akkor nem a béna önhájpolásról kell, hogy szóljon a karrierje

ha nem képes, akkor meg tanuljon szakmát és kímélje meg a világot a 23ezredik ugyanolyan semmilyen zenétől

abban viszont egyetértek, hogy butaság lenne újságírók véleménye alapján szűrni
eleve nincs is olyan magazin, ami a megjelent zenék nagyon apró töredékénél többel lenne képes foglalkozni

"Ha lett volna benne spiritusz,akkor a "nagyon jó dolgait" ha tényleg jók,akkor megtalálja azokat a forrásokat,ahol értékelik."

namostakkor: tehát ha van, vagy lett volna benne spiritusz, akkor nyomja magát. vagyis keres egy forrást aki csinálja neki a hype-ot, vagy csinálja magának. tehát pont ott tartunk, ami ellen folyamatosan ágáltok! Vagy megkeres a "szarjával" egyet a sok kiadó közül és ott kiadják hasra ütve és, akkor meg megint az a helyzet áll elő, hogy minden szart kiadnak. tehát, akkor mit is csináljon az a szerencsétlen zenemókus?

"kell egy olyan forrás,ahonnan elindul a tehetség, és elöbb egy hozzértő szűk réteg megcsócsálja,majd ha tetszik neki,akkor onnan indul világhódító útjára. "

na nemár!!! ki a hozzáértő? ki dönti el hogy mi a jó? mert akkor Buza Sanyira is rábízhatjuk magunkat és hallgathatunk zanzibárt! Ez azért megmosolyogtatott!

missie-nek tök igaza van, de hát azt hiszem ez evidens dolog, vitára sem érdemes. (és ez nem flynn fikázása, tudom ő nagy pártolója a kritikák "használatának", de kritikákból kiindulni...háááát. minimum ingoványos téma. a zene (főleg ha művészetként fogjuk fel, végletesen szubjektív...)

42 erről beszélek én is, ami tényleg jó, azt úgyis kiadják minimális demóküldözgetés után, a középszerű dolgokat meg brandezhetik ítéletnapig

"A brandezésben nyomulásban,pont az a visszataszító,hogy a művész nem a saját fejlődését követ,hanem folymatoan egy nyomáskényszer alatt van tartva,h jelen legyen a piacon. Valószínűleg nem is jó amit csinál,ha csak ez tartja fenn őt."

pontosan, ez a lényeg
nem beszélve arról, hogy aki állandóan nyomul, az mikor zenél?

39# "Csomó fiatal (még iskolába járó, középiskolás, egyetemista) kezd el zenélni, nagyon jó dolgokat csinál, tehetséges, de jön a nagybetűs élet és a „hóbortját” nem értékelik anyagiakkal, és így elfogy a lendület, hiába a zene szeretete, hiába a kitartás. "

Én azt mondom,hogy valamit valamiért. Ha abbahygta,akkor meg is érdemelte,mert nem volt kitartása. Ha lett volna benne spiritusz,akkor a "nagyon jó dolgait" ha tényleg jók,akkor megtalálja azokat a forrásokat,ahol értékelik. Nem hiszem,hogy egyetlen kiadót(kismillió van belőlük az elektronikai színtéren) nem tud találni,akit ne érdekelne,ha tényleg jó amit csinál. Nem kell rögtön világhírnévre vágyni.
A brandezésben nyomulásban,pont az a visszataszító,hogy a művész nem a saját fejlődését követ,hanem folymatoan egy nyomáskényszer alatt van tartva,h jelen legyen a piacon. Valószínűleg nem is jó amit csinál,ha csak ez tartja fenn őt.

40# missie ma is így működik sztem. kodeknek annyiban igaza van,hogy ami nincs propagálva azt nem találod meg. ez ilyen egyszerű. egy átlagembernek nincs ideje (nem is várható el tőle) arra,hogy végigkutassa a netet hátha felfedez magának valamit. én régebben csináltam ilyet. mások megosztásait böngésztem filecserélőkön és találomra töltöttem le lemezeket,ha láttam,hogy az illetőnek hasonló az ízlése, mint nekem, és bizony sok sok érdekes lemezt hallgattam. nagy számban találtam jó zenét anélkül,hogy olvastam volna bármiféle kritikát, mert valakinek megvolt. ha minél több embernek megvan ,annál nagyobb az esélye,hogy továbbterjed,de ehhez neki valahonnan értesűlnie kellett róla és letöltenie.
volt olyan is,hogy letöltöttem egy fülüp szigeteki zenész lemezét,mert érdekes neve volt a projektjének:) beszéltem is vele pár mondatot ,aztán letöröltem,mert nagyon távol állt tőlem a stílusa.(magyarul szar volt)
kell egy olyan forrás,ahonnan elindul a tehetség, és elöbb egy hozzértő szűk réteg megcsócsálja,majd ha tetszik neki,akkor onnan indul világhódító útjára.
elöbb mindenképp meg kell győzni egy bizonyos számú embert,hogy az amit csinál az "jó" .

Pl az egyik interjúalany mondta,hogy hiába van egy magyar zenész,aki vmi forradalmit csinál,de nem állnak mögötte a többiek, nem bátorítják.
Sztem, amelyik zene önmagában nem áll meg azt megette a fene. A zenésznek meg kell lenni annyi önérzetnek,hogy elhívatottságnak,hogy higgyjen amit csinál, akármilyen sikertelen is.
Nemrég olvastam egy jazzzenésszel egy interjút Szelevényi Ákossal, aki ezt mondta:"Ha nem volt elég pénzem, inkább elmentem fizikai munkát csinálni. Tatarozást, nyomdai munkákat, útrobbantást, tök mindegy hogy mi volt az, csak az volt a lényeg, hogy ne haljak éhen és hogy szabad maradjak" " Elkezdtünk bisztrókban, csehókban zenélni. Ennek olyan hirtelen lett eredménye, hogy pár hét múlva már jelentkezett is több mint negyven bisztrófőnök, hogy játszanánk-e náluk."
Az előzmény : olyan a jazz műfajait elegyítő haladó zenét játszott a zenekarával,ami túl
tág volt az ilyen olyan profilú helyek számára.
Számomra ebből az jön le,hogy egy zenész csináljon valami újat,amiben hisz, amit igényesnek tart,és higgyjen benne,és keresse azokat a csatornákat,ahol ez fogadtatásra talál. Előbb utóbb sikerülhet.
Nem is tudom... Sok művész a történelemben sokáig koplalt,míg sikeres nem lett,vagy egyáltalán nem csak halála után, mégsem hagyott fel vele,amiben hitt,hisz ez volt az élete.

Ha már csak a brand tudja eladni, ami amúgy nem lenne sikeres azt nem nevezném művésznek.

látom magam előtt a világot, ahol mindenki két maroknyi képzetlen cikkíró szubjektív és elfogult véleménye után hallgat zenét.

csak egy röpke gondolat a "sok a szar a kiadványok közt"-dologra:

szerintem ez a jelenség annak köszönhető, hogy ma már mindenki mindent letölt, és itt most a hangsúly a mindenen van. az emberek ma már kilóra hallgatnak zenét és nem minőségre, így érthető, hogy mindenre könnyedén dobálják a szar jelzőt, holott szerintem a legtöbben meg sem adják az igazi esélyt egy lemeznek: nem figyelnek oda rá, nem próbálják megérteni, felfedezni az értékeket benne. ha elsőre, másodikra nem tetszett, akkor letörlik, és szedik elő a következő albumot.

most ez biztos roppant erőltetett, de pont ennek az elkerüléséért vannak a zenei oldalak (mint a quart is). el kell olvasni a kritikákat, és csak azt kell meghallgatni, ami jó osztályzatot kap + felkelti az olvasó figyelmét. így jó eséllyel mindjárt kevesebb "szarral" lehet dolga.

Azzal, hogy sok a szar a „kiadványok” közt egyetértek, nyilvánvaló. A negatív hatásai is tettenérhetők a jelenségnek. Ezen tényleg kár forogni. Ilyen az internet-kor.

DE! hadd vitatkozzak ezzel a másik dologgal, amit többen említetek. Akárhogy nézem, nem az az ideális ha a kedves „műűűvészúúúrnak” a napi 8 óra gálya mellett kell élnie az életét, meg zenélnie és még valahogy eladnia magát. Igen! Eladni! Mert rohadt faja dolog ám a fióknak, meg komáknak zenélgetni, csak ez mondjuk 10 év produceri munka és millió „beleölt” óra után már nem biztos, hogy kielégíti a produktum előállítóját. Érdemes körülnézni a magyar szcénában. Csomó fiatal (még iskolába járó, középiskolás, egyetemista) kezd el zenélni, nagyon jó dolgokat csinál, tehetséges, de jön a nagybetűs élet és a „hóbortját” nem értékelik anyagiakkal, és így elfogy a lendület, hiába a zene szeretete, hiába a kitartás.
Az megint más dolog, ha valaki tényleg csak hobbinak tekinti ezt az egészet, csinálgatja, amikor ideje engedi és nem is nagyon érdekli, hogy ki hallja a zenéit. Ezeket a számokat viszont valószínűleg te (mint a nagybetűs „Közönség”) soha nem fogod hallani.
A zene értékteremtő szerepe pedig megint csak nem attól függ, hogy azért pénzt kap-e a készítője vagy nem. Ha valaki jó verseket ír azt adják ki, az illető meg tegye érte zsebre, ami jár és éljen, mint Marci Hevesen. Ugyanez igaz minden művészeti ágra, legyen szó írásról, festészetről, zenélésről stb.
Az meg, hogy brand kialakítás/felfuttatás megy, mondhatni a szükséges rossz. De ha tud valamelyikőtök jobb megoldást egy kiadó vagy előadó (legyen akármilyen újító szellemű, kísérleti vagy bármi) propagálására, mint a nyomulás, ottlevés, msnezés és így tovább...az sürgősen álljon elő vele. Adhat ki/csinálhat valaki istenség királyság zenéket, csak épp a kutya nem fog róla tudni, ha nem tolja magát legalább napi x órát a neten...és ez még csak a net. Zene hallgatásáról még egy szó sem esett.
Férle ne értsetek, zenét hallgatni is, csinálni is kurvajó dolog, de egy nap 24 órából áll.

Meg kell találni az egyensúlyt a közt, hogy el tudd magad adni, de ne legyél egy „sálasköcsög”! Sztem ez a lényeg. Amúgy meg csak minőségi produktummal kell, hogy előállj. Ezt tekinthetjük egyfajta alapnak. De a „mai világban” (LOL) fájó ezt kimondani, ez már nem elég. Ilyen egyszerű...
gondoljunk bele, miért pont azt a zenét hallgatjuk amit, és miért az jut el hozzánk? Mert jó a kiadó, jó a menedzsment, jó az „üzletpolitika” (pfúj!). Plusz...természetesen a zene is jó!

Amúgy respekt az összes interjúalanynak.

egyetértek cutoff al
az mp3 elleni érvnek is ez a szöveg szokott előjönni hogy éhen fognak halni a zenészek
érdekes módon mégis rengetegen vannak akik nemhogy pénzt keresnek a zenélésen hanem még költenek is rá, és élvezik, sőt remek zenéket csinálnak, munka mellet

lehet itt jönni az insider dumával, de engem egyik sem tud meggyőzni, hogy jó tendencia ez a túlzott nyomulás/brandezés

pont a lényeg veszik el benne

"Szóval ebből kell megélnie az illetőnek"

nem kell !!! meló mellett is lehet ezt csinálgatni szépen, van erre elég sok példa

"Millió jó zene van, ami soha nem fog kiadásra kerülni... ez ma már rohadtul nem minőség kérdése."

akkor mégis minek a kérdése?? napi msn előtt töltött órák száma he?

31# "Ahhoz meg, hogy valaki zenét csináljon, idő kell, ahhoz meg, hogy jót...na ahhoz meg rohadt sok. Szóval ebből kell megélnie az illetőnek, az meg csak úgy működik, ha kap elég pénzt a befektetett időért cserébe, ez meg csak nyomulással jön össze, meg marketinggel, meg brand építéssel (meg még sok ilyen csúnya-gonosz gazdasági cselszövéssel)"

Most már nagyon-nagyon kezdem sajnálni szegény MŰVÉSZ ÚRat,hogy mennyi elpocsékolt időt veszteget holmi DALOK alkotására. Tényleg a legjobb az lenne,ha nem kéne küszködni az érzéseinek formába öntésével, ami csak nyűggel jár,meg SOK időbe.

Amúgy az jön le ebből az egészből így kivűlállónak,hoyg nem az a lényeg,hogy mit csinálsz,hanem azt,hogy hogyan adod el magad. Nem értéket teremt,hanem szimplán egy fogyasztói piac

kodek igazad lehet: a dolog üzleti oldalába tényleg nem tekintettem bele túl mélyen
nyilván az az ideális egy zenésznek, ha a hobbyjából élhet
amennyire tudom, ez még a nagy neveknek sem mindíg sikerül, sokan 8 órás főállásban dolgoznak közülük mivel a zenéjük finoman fogalmazva sem túl piacképes

meghát nyilván az egy alap, hogy minden nívós kiadónak van arculata, zenei és vizuális téren (pl borítók) egyaránt, ezek kialakítása egyértelműen egyfajta üzleti stratégia, a labelnél futó zenészek fellépéseinek managelése is az, eddíg tiszta
amit nem tudok tiszta szívvel elfogadni az az, hogy rengeteg közepes vagy annál rosszabb produktum jelenik meg, a kis üzlet is üzlet alapon minden szart kiadnak, ha máshogy nem, digitális formában, de bakeliten is
ez a hígulás, ahogy észrevettem, az utóbbi néhány évre lett nagyon szembetűnő
régebben mintha erősebb lett volna a legtöbb kiadó quality controllja és persze gombamód szaporodnak az új , kis kiadók is, akiknek a nagyrésze szintén szeretne egy szeletet a tortából, legtöbb esetben aktuálisnak mondható trendeket meglovagolva (pl dubstep) árasztja magából a kétes minőségű portékát
alapjában véve nagy baj ezzel sincs, ha van rá kereslet, hadd csinálják
egytlen apró gond ezzel az, hogy manapság egy elektronikus zenét kedvelő embernek adott esetben több száz v. ezer szar kiadvány közül kell pár jót kitúrni a fent említett labelek áldásos tevékenységének következményeként
(erre is majd biztos jön a válasz, hogy mennyire jó dolog, hogy nagy a választék, mindenki megtalálja az ízlésének tetszőt és különben is mekkora fun sok-sok zene között válogatni)

na de befejezem, úgy látszik ebbe az irányba haladunk, ha tetszik, ha nem, sok értelme nincs ezen morfondírozni

2 dolog cutoff

van egy olyan érzésem, hogy nem igazán tekintettél még mélyen ebbe a dologba eddig. Hidd el, még a legnagyobb nevek mögött is komoly promóciós munka áll, sőt, a te általad olyan nagyra tartott elektronikus zenészek némelyikének lehet, hogy épp brittniével azonos a managere. Millió jó zene van, ami soha nem fog kiadásra kerülni... ez ma már rohadtul nem minőség kérdése.

Ahhoz meg, hogy valaki zenét csináljon, idő kell, ahhoz meg, hogy jót...na ahhoz meg rohadt sok. Szóval ebből kell megélnie az illetőnek, az meg csak úgy működik, ha kap elég pénzt a befektetett időért cserébe, ez meg csak nyomulással jön össze, meg marketinggel, meg brand építéssel (meg még sok ilyen csúnya-gonosz gazdasági cselszövéssel)

na kibököm a lényeget: kurva ellenszenves ez a coldfish gyerek
rá irányult az egész kirohanásom, meg a fajtájára
a többiekkel semmi gáz nincsen

ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy richard james a kilencvenes évek elején futott, ma meg, mikor már lassan a nagypapám is bloghouse remixeket készít a spájzban, kicsit jobban meg kell dolgozni a humán erőforrást.

lehet hogy naív vagyok, de szerintem aki olyan minőségű zenét képes létrehozni, ami megállja a helyét mondjuk a rephlex vagy a raster-noton kiadóknál, annak szerintem semmi szüksége önpromóra azon kívül, hogy elküld évi 20 számot a kiadónak, nem véletlen, hogy a nagyon "komoly" neveknek sok esetben nincs is myspace oldaluk (az, hogy a kiadó milyen eszközöket alkalmaz, az tök lényegtelen, azért vannak, hogy ellássák az ilyen "mocskos" feladatokat)
az igazán top minőségű zenével nemigen kell szerintem hónapokat házalni kismillió kiadónál,
elképzelhetetlennek tartom, hogy pl aphex twin anno úgy futott be, hogy jó kontaktokat épített maga köré
sajnos a sok szemét pont azért van, mert a "tét nélküli" bratyizások eredményeképpen azok is lemezszerződéshez jutnak, akiknek amúgy egy péküzemben lenne a helyük