Ingyenzene: francia szintik támadása a múltból

Rónai András [2008. március 12. 23:59]

Új magyar oldal indult, rögtön tizenegy darab szabadon letölthető elektronikus lemezzel. Angol rockerek a rajongókkal finanszíroztatták meg magukat az interneten keresztül. A Sigur Rós sokkolta a YouTube-függőket, obskurus francia szintizenék kerültek elő, visszatért a Notwist, Jaroslav pedig megérkezett Amerikába a szaxijával.

Felizgatta az internetet,  hogy hat év várakozás (és néhány közepesen sikerült side project) után végre új Notwist-lemez várható, The Devil, You + Me, állítólag májusban. Egyelőre egy számot ismer róla a nagyvilág: a Good Lies megtalálható vagy ötvenezer blogon. És az emberek előszedték a Neon Goldent is, 2002-ből, ami tényleg, tényleg milyen jó lemez volt és maradt. Melankolikusan majdnem-táncos electronica-indiepoprock, legyen ez a műfaja. Az új mellett régi számok is találhatók például itt, például itt, még itt is, sőt. Az én kedvenc Notwist-számom meg ez.

Nem kispályázott az új magyar netlabel, az elektronikus zene összes létező ágával foglalkozni kívánó Soundpill: rögtön tizenegy darab letölthető lemezzel indultak. Az első kettő Tangram kiadványa, vagyis Fabók Péteré, aki testvérével indította a Soundpillt. A klasszikus vonalvezetésű, nyugodt szintivarázslás szerintem jobban is sikerült ezeken az ingyenes kiadványon, mint a Highway Ambience című hivatalos lemezen. A mindenféle típusú tizenegy kiadvány között van drumandbass, okos/okoskodó tánczene és goa, átlagos és afölötti egyaránt. Az én kedvenceim eddig: a SpaceSheep néha leülő, máskor viszont az acides tánc és a visszafogott kísérletezgetés között ügyesen lavírozó élő felvétele; Audrey Rapburn sűrű elektronikus-electroclashes kíséretű rappelése; a kísérletezőbbnek mondott albumok közül pedig az ambientes Tiristor Theory. Letölthető két olyan lemez is, amelyekről már volt itt szó a Quarton, a Tapeunderground (róluk itt) és a Mizantrop (róluk meg itt) bemutatkozása. Utóbbiak egyébként már új anyagon dolgoznak, MySpace-oldalukon már hallható is néhány tökös rockos új szám. A már említett magyar netlabel, a Budabeats pedig feltette második kiadványát, Crookram holland producer nujazzes ep-jét.

A Mizantropot használnám fel átkötésnek a következő témához: hiszen ott szerepelnek azon (jelenleg) tizennégy magyar előadó között, akik fent vannak a SliceThePie nevű különös oldalon. Itt, ez még nem meglepetés, ún. feltörekvő függetlenek mutathatják meg magukat a világnak, versenghetnek nemesen egymással a rajongókért – és némi pénzért is. Ugyanis az oldal lehetőséget kínál arra, hogy kedvenc együttesünkbe befektessünk, akár egy kicsit, akár többet, és a legjobbaknak a SliceThePie működtetői is adnak. Mint azt a héten bejelentették, megvan az első együttes, akik itt gyűjtöttek össze 2 millió dollárt (!) egy nagylemez kiadására. A befektetőknek (rajongóknak és üzletembereknek) minden betett 3 dollárért 2 dollár jár tízezer eladott lemezből, bár ha jól értem, ez csak a digitális előadásokból jár, a cd-kből nem. A nagy nyertes The Alps zenéje meghallgatható a SliceThePie-on lévő profiljukon, a MySpace-en vagy illetve van egy "titkos letöltős oldaluk" is, ami a hivatalos honlap főoldaláról nem érhető el, de például a Wired blogja belinkelte - és azon ott van a Something I Might Regret teljes anyaga. Aranyos-vidám, enyhén indie-s rockzene, semmi baj vele, bár én speciel nem fektetném bele a pénzemet.

Múlt pénteken Sigur Rós-nap volt a YouTube-on, a főoldalon a szokásos akármik helyett Sigur Rós-videók voltak kiemelve, és a nagy nap tiszteletére felkerült a Heima című film a maga teljes egészében. A számláló szerint a mai napig több mint 600 ezren néztek bele a több mint másfél órás filmbe – ha valaki végignéz ennyit a kis lejátszóban, annak gratulálok és őszinte részvétem. A Sigur Rós-nap alkalmából a tavaly decemberben lezárult Minn Heima videóverseny néhány kiemelt alkotása is ott volt a YouTube-főoldalon, álljon itt az egyik, szerintem legjobb versenyző (az Idolator válogatása alapján). (A Hvarf/Heim lemezről a Quarton itt van kritika.)

Megjelent (2006 után újrakiadva) egy válogatás BIPP címmel, French Synth Wave 1979–85 alcímmel. A jelzett korszakból származó, mára teljesen obskurussá lett francia újhullámos szintipop-számokat gyűjtöttek össze rajta - lehet mondani, hogy azért, hogy kiderüljön, a Daft Punk tagjai min nőttek fel, de lehet mondani, hogy azért mert érdekesek és jók a számok. Van valami idegen bennük, talán nem csak az időbeli távolság (meg a néhai bénaságok) miatt; mindenesetre idegenebbek, mint a korszak jobban ismert (és főként angolszász) szintizenéje. Bele lehet hallgatni a válogatás MySpace-oldalán, illetve további számok vannak még itt, meg itt is. Két hasonlóképpen furcsa-érdekes darab egy másik válogatásról (a merítés 1977-1983) pedig itt hallható.

A kicsit szerencsétlen The Social Services névre keresztelte együttesét két skót lány és egy svéd fiú. (Tudta-e ön, hogy a Postal Service nevű együttest egy időben a posta, az amerikai, megpróbálta rávenni, hogy ne így nevezzék magukat?) És kicsit édesbús, végső soron mégis szeretnivaló popzenét játszanak, sokféle hagyományos referenciával: a Balkántól a keringőig minden előkerül egy kicsit, mi több, indie-pop is van - és ezek minden látszat ellenére jól működnek együtt. Hat számuk hallgatható meg hivatalos honlapjukon, aki nagyon akarja, ugyanezeket megtalálja itt is.

A My Jazz World nevű blog szerzője olyan lemezeket tölt fel, amik (ahogy fogalmaz) a jazz groovy és lélekkel teli fertályairól származnak – ezen belül pedig leginkább a hetvenes és nyolcvanas évek mára (valljuk be) kicsit vagy nagyon viccesnek tűnő alkotásait. Már csak a borítókért érdemes körülnézni, lásd a lenti kis válogatást. A legjobb, pontosabban minden idők egyik legrosszabbja Jaroslav Jakubovic, művésznevén Jaroslav Checkin' In című albumát díszíti, ráadásul a cím is szóvicc: mert Jaroslav cseh származású! Az innen letölthető lemez pedig méltó mindehhez.

Elég régen frissült már a Rodz-Konez nevű oldal, pedig nagy kár. (Vigyázat, amikor az oldal megnyílik, némi minimál-zajongás és női nyögdécselés hallik, ami jó, de bizonyos környezetekben kerülendő.) A Download Archive menüpontban található a Livefeed Transmissions mixsorozat eddigi tizennyolc része: nagyjából két-két órában híres, a techno sötétebb oldalán keresgélő dj-producerek (pl. Surgeon Oliver Ho, Sutekh, Inigo Kennedy) válogatják össze kedvenc számaikat, a mixeléssel olykor egyáltalán nem törődnek. Nagyon tanulságosan sokszínű a válogatás, sok ipari zene, underground rock, dub, avantgárd, néha színtiszta zaj – meg persze azért elektronikus tánc is, olykor a stúdióban születő live act-részletek. Az utolsó mix, Nick Duntoné például Public Enemy-vel indul, aztán jön egy koszos dub, majd egy könyörtelen Merzbow, később Neu!, Dirty Three, végül Philip Glass. Dicséretes, mi több, élvezetes is.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: vicces dalok a halálról
Későbbi cikkeink	A mumpsz évtizede: Turbo, Supersonic, Mizantrop Ingyenzene: blues, jazz és mániákus rockandroll a punkistentől