Turistákkal együttműködő, drogterjesztő szervezetet fogtak Ibizán
24 drogkereskedőt...Tovább
Azt megszoktuk, hogy a hazai jazz-, folk-, drumandbass- és egyéb tánczenei előadók külföldön adnak ki lemezeket. Az érzelmes-intelligens elektronika (Soutien Gorge), a zongorázás-dalolás (The Unbending Trees) és az indie-gitárzene (The Puzzle) műfajaiban azonban ez ritkább. Vajon az ősszel megjelent három kislemez hoz-e majd áttörést? Kritikusunk meghallgatta őket.
A Soutien Gorge hosszú évek óta készít lemezeket. A Vízállásjelentés egy kis angol kiadónál jelent meg kicsi (hárominches) cd-n, 50 példányban. Ami pedig rajta hallható: visszafogott, érzelmes IDM-közeli elektronikus zene, néha kicsit 8-bites hangzású (na jó, egy kicsit több, mondjuk 11 bites), sok effektezett ambientes hanggal, némi gitárral. Néha szándékoltan egyszerű, kicsit amatőrös (hálószoba-elektronikuszenészes) dobokkal. Most (szerencsére) nincs sok magyar nyelvű szöveg, kivéve a címadó számot, ami valószínűleg minden magyar emberben nosztalgikus emlékeket ébreszt, mert igen, effektezett vízállásjelentés hallható benne. (Ez fent van a MySpace-en.) Hogy nem magyar emberben mit ébreszt, arról fogalmam sincs. A lemez egészében kellemes, de pont az a fajta kellemesség jellemzi, ami akárhanyadik hallgatásra sem hagy maga után nyomot. (C+)
Az Unbending Trees sajtóanyaga így kezdődik: "Gondolkodtál-e már azon, mi történne, ha Leonard Cohen egy Antony Hegarty [az Antony And The Johnsonsból] utáni világban énekelne?" Hát nem, nem gondolkodtam, mindenesetre az érdeklődésem felébredt, hogy aztán sajnos el is aludjon a lemez hallatán. Az Antony-párhuzam pont annyi, hogy zongoráznak és egy férfi énekel, de valóban, inkább a visszafogottan férfias busongás, mint a túláradó érzelmesség. Néha még így is sikerül túlbucskázni a giccshatár túlsó, rosszabbik oldalára, de amikor innen maradnak, akkor sem történik semmi megrázó. Hajós Kristóf éneke kellemes, de hiányzik belőle a karizma (itt nem stimmel a Cohen-párhuzam), az énekre olykor rárakott effekt inkább rossz, mint jó, az elektronikus háttér pedig alig segít valamit ezen az egészen. Kivéve az utolsó szám jellegtelen downtempo dobját, ami ront. A kiadó Strange Feeling egyébként Ben Watt (Everything But The Girl) cége, az Unbending Trees a második szerződtetett előadójuk. (C)
Vannak azok a lemezek, amik neked nem tetszenek, de el tudod képzelni, hogy valaki más talál bennük valamit. (Ennek két fokozata van: azt is tudod, mi az a valami, vagy csak annyit tudsz, hogy: valami.) Meg azok, amikről egyszerűen nem tudod elképzelni sem, hogy hogyan tetszhet bárkinek is, egy kicsit is. Az előbbiekre jóindulattal példa lehet az előző két lemez, az utóbbira pedig a Londonba költözött The Puzzle első kinti kiadású kislemeze. Igazán ravasz módszerrel készítették el a kislemezt: az első szám különösen idegesítő, a másik kettő viszont nagy meglepetésre annyira jellegtelen, hogy háromszor egymás után meg kellett hallgatnom, mire rájöttem, hogy tényleg nem azért nem emlékszem, hogy pont most hallgattam meg két számot, mert valahogy kihagyott az agyam - hanem mert nincs mire emlékezni. A címadó You're So Cruel zenéje egy indie "szellemű" ZZ Top-feldolgozás és egy generikus angol rock-"himnusz" szerencsétlen keveréke (csak én hallom benne a Gimme All Your Lovin'-t?), az énekes (Ligeti György) meg mintha nem tudná eldönteni, hogy Billy Idol legyen vagy egy generikus reszelős hangú rockisten. Szóval van nagy akarás, ezért aztán legalább valami lesz a vége. Ehhez képest a My Little Animalről, ha megfeszítenek sem tudok többet írni, hogy az egy jellegtelen rockszám (legfeljebb még azt: Marc Bolan fia háttérvokálozik benne!), az ebből készült Skull Juice-remix pedig méltó az eredetihez. (D)
Tanulság nincs, legfeljebb annyi, hogy régen hajlamosak voltunk azt hinni, ahhoz, hogy valami felkeltse egy külföldi kiadó érdeklődését, ha nem is zseniálisnak, de legalább egy szempontból különlegesnek (akár: egzotikusnak) kell lenni. Mert ugye: homokot a Szaharába?! Hát rosszul hittük.
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A plakáttal csak hazudni lehet
Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot
"Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg
Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.