Ingyenzene: az igazi permanens forradalom

Rónai András [2007. október 17. 17:02]

Tényleg az volna a forradalom, hogy egy együttes tetszőleges áron, rossz tömörítésű mp3-makat kínál letöltésre, hogy turbózza a cd-eladásokat? Szerdára költözött Ingyenzene rovatunk a szokásosnál is nagyobb mennyiségű, minden műfajú letöltéssel (köztük: Panda Bear-dvd!) bizonyítja: mióta nemcsak telefonon lehet netezni, permanens forradalom zajlik.

Lehet, hogy az In Rainbows az Év Legfontosabb Lemeze (és lehet viccelni azzal, hogy lám-lám, az év elején még azt hittük, hogy a Neon Bible lesz az), de azért az én Év Legjobb Lemezei listámon sokkal, sokkal előbb áll a Person Pitch Panda Beartől. És lám, ő még sokkal, sokkal jobban forradalmasítja a mittudoménmit, mint a tulajdonképpen végső soron azért mégiscsak lemezeket eladni kívánó Radiohead. Mégpedig azzal, hogy egy teljes dvd-t kínál letöltésre, ejha. A sztori az, hogy az EatTapes oldallal együttműködve Noah Lennox aka Panda Bear ingyen dvd-t biztosított volna a rajongóknak nyári koncerfelvételekből, akik jelentkeznek, a költségeket meg onnan hozták volna be, hogy tíz dolcsiért bónusz-lemez is járt volna, és vártak kedves adományokat is. Csakhogy az történt, hogy az érdeklődés sokszorosa volt annak, amire számítottak, úgyhogy az EatTapes embere, Mike, azért, hogy ne menjen teljesen tönkre a dologba, öt dollárt kért volna (az kevesebb, mint 900 HUF). Csakhogy ez már mindenféle jogi problémákat vetett fel, úgyhogy végül az lett, hogy torrenttel letölthető innen az egész dvd, igen, ingyen. És Panda Bear művész úr Mike művész-technikus úr minden költségét, ami adódott az egész hercehurcán, kifizeti. Forradalom! Nekem már egy hete jön lefelé, már jól állok, de arról még nem tudok beszámolni, mi látható a dvd-n (itt az oldal alján látható egy rövid részlet), de egyszerűen nem lehet nem nagyon jó. Panda Bearnél jóval kevésbé nagyvonalúan itt ajánlom fel, hogy aki ír egy levelet (fent a szerző nevére kattintva), és jön valamelyik pénteki koncertre az A38-ra, annak kiírom dvd-re és a hajón átadom anyagárért.

Aztán van olyan is, hogy egy jazzművész, név szerint Steve Coleman aka M-Base a sajnos csúnya honlapján teljes diszkográfiáját, huszonkettő darab (forradalom!) lemezt kínálja letöltésre. Hogy miért, azt itt elmondja. Ráadásul nemcsak ingyen van, hanem még jó is: élvezetes, okos és húzós, kicsit jazzrockos és elég funky. Ráadásul van mögötte valami elmélet is, Symmetrical Movement Concept néven (hosszú leírása itt, ha valaki el tudja mondani három mondatban, tegye már meg), ami izgalmassá teszi anélkül, hogy absztrakttá tenné.

Szintén feltette teljes diszkográfiáját a világhálóra Creative Commons licensszel Bob Ostertag, az avantgárd samplerkirály, John Zorn és mások gyakori partnere. Kicsit lúzernek érzem magam, hogy több cd-jét pénzért megvásároltam, de vigasztal például, hogy a csudajó Burns Like Fire tokja nagy méretű, hm, fizikai formátumú képet tartalmaz. (Öt évente egyszer kihajtogatom és megnézem.) Azon egy melegtüntetés, Conway Twitty nyálcountry-művész és Fred Firth szabadimprovizálós gitáros hangfelvételeiből csinál valami egészen sajátosat. Most megjelent, első csak-internetes kiadványa, a w00t című 50 perces kompozíció pedig régi videójátékok hangjaiból készült. Az idióta prüntyögések és Ostertag sajátos avantgárd esztétikája egészen izgalmas módon találkozik egymással.

Más, még ennél is szokatlanabb alapanyagból készült Airport Symphony  válogatás, ami egy fizikai (dupla cd) és egy letöltős részből áll. A "hangművészet" mai nagy alakjai hoztak létre darabokat az ausztrál Lawrence English repülőtereken készített hangfelvételeiből. Nemcsak, sőt, főleg nem fel-le szálló repülőgépek hangjai, hanem hangosbeszélők, sajátos hangterek, lépések és emberek zaja stb., valamint felismerhetetlen eredetű hangok töltik meg a válogatás Virtuális Terminál fantázianevű letöltős kiegészítőjét. Egyes résztvevők egészen kellemes, ambientes számokat hoztak ki az alapanyagból, mások elidegenített, absztrakt darabokat. (Aki nem szégyelli, a cd-n megjelent számokat is letöltheti innen.)

Már október 11-én, vagyis egy nappal azután, hogy 2007 Legfontosabb Lemezét letölthette a világ, megjelent az első remix, vagyis hát inkább mashup: a Videotape című számot kavarta össze egy régi szép DJ Shadow-darabbal össze egy svéd fickó, Staffan Ulmert, művésznevén Mojib. A gyorsaság annyira ámulatba ejtette a világot, hogy nemcsak az mp3-blogok írtak róla, hanem még az ilyesmivel ritkán foglalkozó NME is. A sajtóvisszhangot lásd Mojib hivatalos honlapján a hírek szekcióban, a fájlra mutató közvetlen link pedig ez. Mojib első hivatalos albuma hamarosan megjelenik, az nem letölthető (ellenforradalom!), viszont az mp3-szekcióban egy korábbi lemeze igen, valamint mashupok, remixek, mixek, ilyesmik is. A négyrészes, hosszú UNKLE-megamix-mashup például bőven megéri a nulla forint befektetést.

Arra is jó az internet, hogy nagy halom koncertfelvételt hallgassunk rajta meg. Az NYCtaper, miként azt kitaláltátok, New York-i koncerteket vesz fel, olykor a zenekar engedélyével, és tesz letölthetővé veszteségmentes formátumban (nem üzletileg, hanem technológiailag). Meat Puppets, Of Montreal, Radiohead, Fiery Furnaces, Sigur Rós, Mekons, Animal Collective, Björk, hogy csak néhányat említsek a legutóbbiak közül, hogy lássuk: kicsi-nagy megtalálja itt az őt érdeklő dolgokat. Néha nem csak friss koncertek, hanem azokat beharangozó régebbi felvételek is felkerülnek.

A Captains Dead oldal egy átlagos zeneblog és egy koncertfelvétel-blog keveréke. Sok ízelítő feltörekvőktől, valamint teljes, hosszú koncertek nagyoktól. Legutóbb egy Jesus Lizard-os poszt melengette meg a szívemet, nem olyan rég meg például volt egy huszonhét számos Tom Waits-koncert (két részletben: első és második). Valamint Ray Charles, Bruce Springsteen, Run DMC, Paul Simon és még sokan mások. A méltatlanul kevesebb figyelmet kapók közül kiemelném még a régebbi Taj Mahal-posztot: bár alapvetően úgy gondolom, hogy nem szeretem a bluest (nyilván egynémely szörnyű magyar fejlemény miatt, meggondolatlanul), ez a koncert igen jó.

Természetesen az In Rainbowst megelőző felfokozott várakozásban sokan, többek között az említett oldalak is feltöltögettek régebbi Radiohead-koncerteket. Ezek közül a legérdekesebb egy 2003-as felvétel a (korábban már említett) The Rawking Refuses To Stop blogon. Ugyanis ezen csak Thom Yorke és Johnny Greenwood játszik. A furcsa az, hogy ének + gitár vagy zongora + néha béna dobgép felállásban milyen jól működnek a dalok. (A fotót callumalden nem ott készítette.)

És egy bónusz, ha már nemrég volt szó Eddie Vedderről és Mike Wattról: letölthető innen egy koncertfelvétel 1995-ből, aminek főhőse Mike Watt punkisten, de játszik még Eddie, Dave Grohl, Pat Smear (Nirvana, Foo Fighters), William Goldsmith (Sunny Day Real Estate). Na, ezt nevezem én szupergrupnak!

Netlabelekről pedig még nem is volt szó forradalmi különkiadásunkban. Se a Glossary együttesről, akik ugyan ingyen tették fel jó formátumokban az új lemezüket (sőt, arra is rájöttek, hogy ha e-mailcímet kérnek, az már nem is annyira teljesen "free"), csak hát az unalmas.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: mire ugrálnak a franciák, és hogyan
Későbbi cikkeink	Egy évvel a forradalom után: a Radioheadnek jó volt Forradalom! Svéd kalózok támogatják a glam-rockot Trent Reznor is beszáll a forradalomba Ingyenzene, CMJ speciál: amiről a bloggerek blogolnak, amit a hájpolók hájpolnak