[origo] címlaphírcentrumvásárlás[freemail]videaiWiW

még hírek

Budapesten lép föl Katy Perry
Az egyik legnépszerűbb mai amerikai popénekesnő koncertezik...
Tovább
Sex Pistols-cuccok: parfüm, szappan, kávéscsésze
Nyártól Franciaországban, szeptember...
Tovább

interjú

"Csináljatok a szaunákról zenét!" Diplo a Quartnak
Diplo egyszerre dolgozik Robynnal, Snoop Dogg-gal, készít filmet a favelák zenéjéről,...
Tovább
"Fogalmunk sincs, mi van odahaza." A Yeasayer a Quartnak
Vasárnap a fesztivál egyik legjobb koncertjét adta az A38-WAN2 sátorban a Yeasayer,...
Tovább

még kritikák

Lázadás a gépek ellen - Matthew Dear új albuma
Matthew Dear az elmúlt évtizedben Detroitban élt és a techno új nemzedékének egyik...
Tovább
Amíg még világos van. Újdonságértesítő
Robyn második idei lemeze is megérkezett, és még jobb is, mint az első, pedig azt se...
Tovább
Tank, százharminccal. Pukkelpop fesztivál, harmadik nap
A Pukkelpop fesztivál utolsó napján tudósítónk lelkesedett az Ashért, nem hitte el...
Tovább
A becsapódással egy időben. Pukkelpop fesztivál, második nap
A belga Pukkelpop fesztivál második napján is felléptek manapság sokat...
Tovább
Dudorászás a délutáni napsütésben. Pukkelpop fesztivál, első nap
Huszonöt éves volt idén a belga Pukkelpop fesztivál. Tudósítónk...
Tovább
Meztelen lány a vattacukorban! Újdonságértesítő
Katy Perry nem azért alakított ám ki nagy rajongótábort az első lemezével, hogy a...
Tovább
Pokoli program a sótlan polákoknál. Beszámoló az Off fesztiválról
Továbbra sincs év, hogy a Quart tudósítói kihagynák a Katowice melletti...
Tovább
Acid! A Skinny Puppy klubkoncertje Budapesten
Három évvel legutóbbi budapesti fesztiválfellépése után a Diesel klubban adott koncertet...
Tovább
Önpusztító pocak - metál az utolsó napon
Szőröstökű, érett férfiak zenélnek szőröstökű, érett férfiaknak, vagy azoknak, akik azok...
Tovább
Az elfek országa, a basszus ereje: Yeasayer, Major Lazer
A Sziget zárónapja talán legaktuálisabb két és fél órájának ígérkezett a...
Tovább
Bombasztikus homlokráncolás. A Sziget Nagyszínpad ötödik napja
Vajon vasárnap éppen melyik zenekar koncertjét vágta haza a hangosítás? Kik...
Tovább
Legyen látványos és szórakoztató - Sziget nagyszínpad, negyedik nap
Flashmob után olaszoknak játszó olasz együttes, aztán angoloknak...
Tovább
Buffalóban a hetes buszon. Calvin Harris a Party Arénában
Calvin Harris neve itthon még mindig nem mond sokat, pedig rádióba való dance-pop...
Tovább
Tűsarkú cipős lufik a napraforgók között. Sziget Nagyszínpad, harmadik nap.
Hát hogy milyen volt a péntek a Nagyszínpadon? Volt ugyebár az...
Tovább
A hegyi ember és az istennő visszatértek. Az A38-Wan2 színpad pénteken
A zZz frontembere köpködött és sörösdobozt dobált, a Vive la Fête...
Tovább
Add a Startlaphoz

ajánló

Szeptember 5., 20.00

Jello Biafra és zenekara Budapesten

West Balkán
Szeptember 3-5., 20.00 és 21.00

Sikoly, lihegés, hangrobbanás: Újbuda Jazzfesztivál

A38, MU Színház, Fonó, 1500/1800 HUF, kivéve a Juhász Gábor és Kőszegi Triók, az 1000
Szeptember 13., 21.00

Az Atari Teenage Riot Budapesten

Trafó
Szeptember 18., 23.00

Igazi repülőtér a Dunán: a Black Dog Magyarországon

A38, 1900/2500 HUF
rss
nagy / kritika / hírek / programok

Sziget Cökxpőn Ambient Sátorb, augusztus 8.
Berlin örök és elpusztíthatatlan
B

Az egyes nap egyik csendes érdekessége volt, hogy a Cökxpőn Ambient Sátorban – a Sziget-történetben talán először – fellépett egy olyan magyar előadó, akinek nem kis köze van az elektronikus zenei műfajok peremén létezgető irányzathoz, az úgynevezett berlini iskolához.

h i r d e t é s

Ritka az olyan pillanat, amire utólag rá lehet fogni, hogy ez aztán alaposan megváltoztatta a dolgok menetét. A popzene eddigi történelmében ilyen lehetett az, amikor Bill Haley először gitárhoz jutott, de rögtön utána kell említeni azt a pillanatot, amikor a poszthippi berlini zenekar, a Tangerine Dream vezére, Edgar Froese a hetvenes évek elején hagyta magát rábeszélni újdonsült zenésztársától, Chris Frankétól, és nekiálltak, hogy elektronikus hangeszközök nyöszörgéseit emberek által is fogyasztható popzenei hangzásvilággá formálják.

Ami aztán a következő pár évben történt körülöttük, az tényleg átírta a zenészszakma sztenderdjeit, és meghatározó jelentőségű maradt majdnem harminc évig. Lemezeik közönségfogadtatása sem volt rossz, munkájuk jelentőségét mégis inkább az adta, hogy miközben színpadképes hangszerré vált kezük alatt a szintetizátor. Emellett a kollegák előszeretettel nyúltak zenei, technikai és egyéb megoldásaikhoz, ha más nem jutott eszükbe - Madonnától a U2-ig, és még tovább is: a kilencvenes évek elektronikus tánczenei mozgalmárai közül nem sokat találunk, aki ne nevezte volna meghatározó élményének a TD zenéjét.

Ebben a megvilágításban néz ki igazán furcsán a zenekar direkt követőinek, a már említett berlini iskolának a pályája. Az ide sorolt produkciók 99 százaléka meglehetősen borzalmas, fantáziátlan, lelketlen másolata az eredeti dolognak, nagyon kevesen vitték valamire ebből a mezőnyből, nemzetközileg is csak egy-két komolyabb név jut hirtelen észbe, az öregek közül a TD-ben is megfordult Klaus Schulze, a fiatalabbaknál pedig a Wire által csak maestróként emlegetett Ulrich Schnauss.

Hát ezt a versenypályát választotta magának a sátorban fellépett Fabók Péter azzal, hogy művésznévnek a TD egyik legendás albumcímét, a Tangramot választotta. Ezzel az indítással akár rögtön be is sorolhatnánk a tucat/copy-produkciók listájába, ha viszont belehallgatunk anyagaiba (mondjuk hivatalos honlapján), az derül ki, hogy erről szó sincsen. Tangram úrtól semmi sem áll távolabb, mint az, hogy a Tangerine Dreamtől megszokott technikai megoldásokkal, a jól ismert hangeffektusok újrasorrendezésével generálja le dalait – ő abban utazik, hogy az originális hangulatot korszerűbb stílusokra, például lounge-ra, chilloutra meg hasonlókra fordítsa le.

A kísérletet összességében sikeresnek lehet nevezni; a Tangram-zene nem jól-rosszul összeszögelt szekvenszer-aritmetika, és nincsenek benne ravaszul programozott húzások sem – a dalok mind szépen, fokozatosan fel- és leépítkeznek, amitől az egésznek van egyfajta organikus jellegzetessége. Flow van, áramlik, megy az egész előre, a ritmusok pedig az ebben a műfajban megszokottnál úgy jó másfél fokkal keményebbek, feszesebbek, energiát érezni az egész anyagból.

Az anyag, amit hallunk, valójában egy lemezanyag, persze nem lemezen adják ki: hála a nemzetköziségnek, bárhonnan kifizethető és letölthető erre specializálódott külföldi weblapokon és egy magyar helyen, a Songo.hu-n is (úgyhogy innen szólítjuk fel a világ ifjúságát, hogy pörgesse meg egy kicsit a magyar GDP-t néhány dollárcenttel). Az élő adás varázsát viszont hiányoltuk a sátorban – a Tangram élőben is szuper-költséghatékony, egyszemélyes projekt. Ami annyira nem ad nagy élményt, mintha mondjuk ketten zenélnének: ezzel a módszerrel ugyanis rendkívüli mértékben meg lehetne növelni az elméletben elképzelhető zenei variációk számát! Nem véletlen, hogy sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, például a már említett, szintén szólóban dolgozó Klaus Schulze is visz magával többnyire zenésztársat efféle alkalmakra.

Na de ne legyünk telhetetlenek, inkább – itt a végén most már elárulhatjuk, elkötelezett támogatóként - örüljünk annak, hogy a berlini hagyomány is megújítható.

 

 
Kapcsolodó linkek

Szólj hozzá!

A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.

legfrissebb kommentek

AZ [ORIGO] LEGOLVASOTTABB CIKKEI
AZ [ORIGO] AJÁNLATA

Olvasnivaló

A plakáttal csak hazudni lehet Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Forrás: [origo] Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot "Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Forrás: [origo] Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.

ajánlott albumok

The Budos Band
III
   
Daptone, 2010