Jön a Busa- és a Sena-szóló, a Diszkó Friszkó: szünetel az Irie Maffia
Szeptember eleji...Tovább
Korunk egyik legsikeresebb repetitív-minimalista zeneszerzője, Philip Glass, a hétvégén bemutatott darabját korunk egyik legjelentősebb énekes-dalszerző-költője, Leonard Cohen huszonkét versére komponálta. A zenekarban klasszikus képzettségű muzsikosok és rockerek is játszottak.

Az avantgárd akadémiai-szimfonikus zene összes irányzata közül talán a repetitív zene és/vagy minimalizmus a legismertebb. (A kettő nem ugyanaz, hiszen vannak minimalista darabok, amelyek nem felelnek meg a repetitív zene ismérveinek és fordítva, de ennek tárgyalását későbbre halasztjuk.) Ezen irányzat világszerte legismertebb képviselője Philip Glass, aki persze nem szereti, ha minimalistának nevezik. Az ő munkásságára tényleg igaz az az egyébként kétes zenetörténeti közhely, hogy ez az irányzat került a legközelebb a "könnyűzenéhez". Szépen illusztrálja ezt, hogy Glass ugye közösködött David Bowie-val (Low, "Heroes"), és filmzenéi, főképpen a -qatsi végű trilógiához (azon belül leginkább a Koyaanisqatsihoz) írottak is meglehetősen híresek komolyzenei körökön kívül is. Honlapján azt írja, hogy legközelebbi filmes munkája a nyáron forgatandó Woody Allen-alkotás (Casssandra's Dream) zenéje lesz.
Legújabb darabja The Book Of Longing címmel készült, és a bemutatásra nem szoruló Leonard Cohen hasoncímű, 2005-ben megjelent kötetéből származó huszonkét versre épül. A két legendás figura évtizedek óta rendkívüli módon tiszteli egymás, és ez az érzelem most öltött testet ebben az egész estét munkában. Június 1-én volt a világpremierje, és szombat-vasárnap is játszották Torontóban. Maga Cohen hangfelvételeken szerepel a darabokban, rajta kívül van még bennük zenekar, énekesek és vetítés. A Luminato fesztivál, ahol a koncertek voltak, honlapján azt írja, hogy a zenészek között közelebbről meg nem nevezett klasszikus és újzenei körökből érkező muzsikusok és indie-rockerek is voltak, Glass maga billentyűs hangszereken játszott. Cohen és Glass a fesztivál színpadán beszélgettek is egyet a könyvről és a zeneműről (lásd ábránkat). Az idős dalnok itt a "gyönyörű katasztrófa" kifejezéssel érzékeltette, hogy tetszik neki a Glass által alkotott mű.
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
Bokornyíró az arcba
A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
"Mi a megasztáros gázsinak is örültünk"
Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.